Andy Brassell (goal.com) elemzése Sebastian Squillaciról:

Bár az Arsenal tavalyi keretéből négy védő: Gallas, Silvestre, Campbell és Senderos is távozott, Arséne Wenger eddig csak egy védővel, Laurent Koscielnyvel erősített - a 24 éves francia védő 8,5 millió font ellenében érkezett a Lorienttől, mindössze egy év francia elsőosztály után.

Sebastian Squillaci leigazolása pedig ismétetlen magán hordozza egy tipikus Wenger-igazolás valamennyi jellemzőjét: francia, relatíve ismeretlen és semmiképpen sem áll a média kereszttüzében, viszont a tapasztalata miatt óriási erősítés lehet a fiatal Arsenal számára. Mindezeket az is alátámasztja, hogy Wenger, szakítva a 30 éven felüli játékosokkal kapcsolatos rögeszméivel, három éves szerződést kínált Squillacinak.

Fejelés

Máris egy erős pont. Squillaci a 185 cm magasságával inkább a magasabb védők közé tartozik, s jellemzően nagyon jól képes olvasni a labda irányát, emellett pedig a helyezkedése is kiváló. Az Arsenal Kolo Touré eligazolása óta küzd egy karakán védőegyénnel, aki főleg az ellenfelek szabadrúgásainál szervezte meg kiválóan a védelmet, s ez a vesszőfutás sajnos Thomas Vermaelen leigazolásával sem oldódott meg teljesen.

Az Arsenal emellett igenis sebezhető az egyenes, hosszú labdákkal, Squillaci pedig ez ellen nagyon is tehet majd. Wenger nyilvánvalóan okkal reménykedhet, hogy a 30 éves francia megoldja ezeket a helyzeteket, ráadásul a tapasztalatából sokat tanulhat Koscielny és Djourou is.

Kiszámíthatóság

Ez egy újabb terület, ahol az Arsenal középső védőinek, lényegében teljesen mindegy, kik játszanak, van mit tanulni. Thomas Vermaelen tavaly mindössze azokat a hibákat követte el, hogy viszonylag könnyedén adta el a labdákat, s túl görcsösen próbálta azokat visszaszerezni. Squillaci ugyanakkor nem riad vissza attól, hogy az utolsó utáni pillanatban is mentsen, amennyiben a helyzet úgy kívánja.

Squillaci elemi ösztöneihez tartozik, hogy blokkoljon és mentsen, ugyanakkor a támadásokban nem úgy fogja kivenni a szerepét, mint a belga társa. A Lyonnál hatékony partnerkapcsolat volt közte és Cris között. Mint ahogyan egykori brazil csapattársa, Squillaci sincs megáldva walcotti futássebességgel, de mindvégig remekül játszottak, kisegítve egymást. Még ha a Lyon egykori kapitányát át is verte az ellenfél védője, Squillaci mindig készen állt arra, hogy tisztázzon.

Iram

Ez az a terület, amelyben Squillaci picit hátrányban lehet a már meglévő védőkkel szemben. Ez a kezdeti arsenalos karrierjében okozhat kisebb-nagyobb gondokat, ahogy napról-napra, meccsről-meccsre egyre jobban felveszi az angol Premier Liga iramát, tempóját. Squillacira inkább az jellemző, hogy jól olvassa a játékot, illetve a megfelelő pillanatokban cselekszik jót.

Ilyen téren talán jó viszonyítási alap lesz Koscielny, vagy a hosszú sérüléséből visszatérő Djourou. Itt jöhet képbe Squillaci sokoldalúsága, mert szükség esetén a védelem jobb, illetve bal oldalán is tud játszani, amolyan szélső védőkként.

Fizikai erősség

Squillaci alkatilag, testi felépítettségben már korábban is a francia elsőosztály elitjéhez tartozott, és pontosan ezen tulajdonságoknak volt köszönhető, hogy 2008 nyarán Manolo Jimenez leigazolta őt a Sevillához. A franciának ugyanakkor okozhat kisebb meglepetéseket, fogalmazzunk úgy: kellemetlenségeket, hogy hogyan semlegesítse azokat a csipkelődő, apró ütéseket az ellenfél támadóitól, amik a Premier Ligával együtt járnak, de összességében a fizikai erősségével nem lesz gond.

Ilyen téren egyébként figyelemreméltó, hogy Vermaelen milyen könnyen és gyorsan alkalmazkodott a ligához tavaly nyáron. Persze két fizikailag erős játékos még nem feltétlenül egészíti ki egymást, bár a belga mentési hajlamait szemügyre véve jó esély van arra, hogy az Arsenalnál is könnyen olyan védőpáros alakuljon ki, mint Alex és Terry a Chelseanél.

Passzok

Bizonyos fokú kompetenciával a labdabirtoklást illetően jó ha rendelkezik egy olyan játékos, aki az Arsenalhoz igazol, Squillaci azonban ilyen téren is vélhetőlen jól helyt fog állni. Lehetséges, hogy az Arsenal gyors passzaihoz majd eltart egy kis ideig, amíg hozzászokik, de ahogyan Tony Adams és Steve Bould példájából is láthatjuk, Squillaci még a 30. évét betöltve is lehet, hogy fog újat tanulni.

Ilyen téren azonban az Arsenal már meglévő védői lehet, hogy ügyesebbek: Koscielnynek elegánsabb a stílusa, Vermaelen pedig jobban keresi a labdát, ha éppen nincs az Arsenalnál. Ennek ellenére viszont könnyen lehet, hogy így válik jó kiegészítő emberré a francia: miután Song nagyon sokszor jön hátra besegíteni a védelemnek, az utolsó utáni pillanatban, amennyiben szükséges, Squillaci is aktiválható.

Temperamentum

Squillaci meglehetősen érzékeny játékos ilyen téren - ötször oszottak ki neki sárga lapott a tavalyi idényében a LA Ligában, mindössze 16 pályáralépésből. A sárgákat azonban a másik oldalon felül múlja az a tény, hogy mindvégig 100%-osan elkötelezett a csapata iránt, régivágású védőről legyen szó, a 'semmi sem lehetetlen' kategóriából.

A másik tény, amiért az Arsenal rajongói minden bizonnyal kedvelni fogják: végre egy olyan játékos, akinek van tapasztalata a siker oldaláról is. Squillaci eddigi karrierje folyamán hétszer segítette hozzá valamilyen trófeához éppen aktuális csapatát: 2002-ben a másodosztályban az Ajaccioval feljutottak (itt kölcsönben játszott), ott volt a Lyon sikersorozatának kezdetén (2008-ban dupláztak), ráadásul idén májusban megnyerték a spanyol kupát a Sevillával.

Ezen kívül hatalmas Bajnokok Ligája tapasztalata is van, hiszen fontos figurája volt annak a Monacónak, amelyik 2004-ben elérte a döntőt.

Összegzés

Összességében talán az Arsenal szurkolói arra számítottak, hogy Wenger leginkább a padra keres valakit, Vermaelen, illetve Koscielny tartalékembereként. Ezzel szemben arra is erős esély van, hogy ha Squillaci fitt és egészséges marad, illetve jól dolgozik az edzéseken, már a közeljövőben kiszorítson valakit a védelem tengelyéből - az egészséges versenyszellem azonban mind a négy középső védőre jó hatással lesz.

Megannyi tapasztalata, a francia nemzetisége és a jó kommunikációja révén Squillaci fontos eleme lehet az Arsenal védelmének, amelyet már régóta nagyon komoly kritikák érnek.