Információk egy különleges arénáról.

Az Arsenal FC egykori stadionja, a Highbury 1913-tól 2006-ig volt a  klub otthona.

Henry Norris fejében született meg az ötlet, hogy a The Manor Groundról (Plumstead) Észak-London felé vegyék az irányt. Norris úgy vette át az akkoriban még Woolwich Arsenalnak nevezett együttest, hogy közben a rivális Fulham elnöke volt. Egyesíteni akarta a két csapatot, de a Football League akkor elutasította a javaslatot. Elmondták neki, hogy abból csak konfliktusok alakulhatnak ki, ha egybeolvasztják a két egyesületet, így Norris úgy döntött, hogy a továbbiakban csak a Woolwich Arsenalra koncentrál. Az Ágyúsok voltak az első olyan londoni klub, akik profiként kerültek az első osztályba. Az 1912/13-as idényben azonban kiestek, ez leginkább a pénzügyi gondoknak volt köszönhető. Egy negatív rekordot is felállított a csapat, mivel mindössze 18 pontot szerzett, és 26 gólt rúgott egy idény alatt a bajnokságban.

Norris ezek után elhatározta, hogy új helyre költözteti a klubot. Battersea és Harringway nem tetszett neki túlságosan, éppen ezért elkezdett morfondírozni egy terven, amelybe már a Highbury ötletét is belevitte. A St. John Kollégium helyére akarta tenni az arénát. Rengeteg észak-londoni klub ellenezte a mozgást, de a szerződések 1913-ban már alá voltak írva.

Az Arsenal 20,000 Ł-ot fizetett egy hat hektáros terület bérlése érdekében, ám ezzel a lépéssel 21 évig ők rendelkezhettek minden ügyéről. Érdekesség, hogy a szerződés egyik pontját az a megszabás képezte, hogy karácsony napján és Nagypénteken nincs meccs. A kollégium végül megmaradt a stadion déli részén, egészen addig, amíg a második világháborúban le nem égett. Az Arsenal az új idénynek úgy vágott neki a költözés után, hogy eldobta a Woolwich nevet. Sok munka volt még azonban, ami elvégzésre várt.

A Highburyt az az Archibald Leitch tervezte, aki többek között a Manchester United, a Chelsea, az Everton, a Tottenham, a Liverpool, és a Rangers arénáinak körvonalait is megrajzolta. Az Ágyúsok stadionja többszintes lett, a teraszokat is kialakították. Nagyon sokba került az építkezés Sir Henry Norris (később) számára. A keleti rész fogadta be a legtöbb nézőt, ugyanis 9,000 szurkoló foglalhatott helyet ott.

Az első találkozót 1913 szeptember 6-án játszották a Highburyben, az Arsenal le is győzte a Leicester Fosse gárdáját. A stadion még ekkor sem volt teljesen kész. Az első világháború idején is a Division One tagja volt a csapat, és 1920-ban első válogatott mérkőzésnek is otthont adott már a Highbury. 1925-ben további 64,000 Ł-ot fizetett a terület végleges megvásárlása érdekében a klub, és a karácsonnyal és a Nagypéntekkel kapcsolatos szabályok sem voltak érvényben.

A West Standet Claude Warloff Ferrier tervezte, és 1932-ben nyitották meg. Ez volt akkoriban a legnagyobb állóhely, amely Angliában létezett, 4,000 néző fért el ott, ez a szám hozzáadódott ahhoz a 17,000 helyhez, amely a Highburyben már eleve megvolt. A kétszintes részt 50,000 Ł-ból építették. Az 1930-as években egyébiránt a stadion hivatalosan az Arsenal Stadium nevet kapta. 1936 októberében az East Standet is megnyitották.

Az East Stand egy létfontosságú része volt az arénának, mivel a különböző irodák, illetve a berendezés, valamint a csapat felszerelései is ide kerültek. A híres Marble Hallban megtalálható Herbert Chapman bronzszobra, amelyet 1934-es halála után állítottak fel. Az East Stand 130,000 Ł-ot emésztett fel, viszont 8,000 néző fért el ott.

A második világháborúban az Arsenal Stadium/Highbury egy elsősegély-központként funkcionált. Sajnos a North Banknek nevezett részt lebombázták a háború alatt.

1948-ban a Highbury már egy olyan stadion volt, amely egyike volt az olimpiának otthont adó létesítményeknek. 1951-ben a villanyfényt is megoldották, 1956-ban pedig a lebombázott részeket építették újjá.

A talajfűtést már 1964-ben bevezették, 1969-ben pedig növelték a Highbury székeinek számát. A stadion délre néző részén volt egy beltéri edzőközpont. A Clock Endet 1989-ben teljesen felújították, valamint létrehoztak benne 48 irodát a magasrangú vezetőknek. 1991-ben kezdődtek meg azok a munkálatok, amelynek célja nem volt más, mint egy olyan hellyé változtatni a Highburyt, ahol csak ülőhelyek vannak a nézőknek fenntartva.

A North Banket 1993-ban nyitották meg, 12,000 ülőhellyel feltöltve. Más funkciója is volt ennek a résznek, mivel egy boltnak és a múzeumnak is itt volt a helye. A következő időszak a modernizáció jegyében telt, kivetítőket helyeztek el a stadionban, valamint elektromos eredményjelzőket.

2006-ban az Arsenal elhagyta a Highburyt egy érzelemdús utolsó idény után, erre a szezonra különleges mezeket is készítettek, amelyet a csapattagok egy egész szezonon keresztül viseltek. 2006 május 7-től többé senki nem tehette be a lábát az Arsenal egykori arénájába.

Az utolsó mérkőzésen a Wigan ellen játszott bajnokit az Arsenal, ezt a meccset 4-2-re meg is nyerte. Thierry Henry mesterhármast ért el, az Ágyúsok pedig az utolsó fordulóban biztosították be ezzel a Bajnokok Ligája-indulást érő negyedik helyet a rivális Tottenhamet megelőzve.