Nem kétséges, hogy Arséne Wenger, Andrey Arshavin után, ismét ütős játékost igazolt az Arsenalhoz, Thomas Vermaelen személyében. A belga hátvéd ugyanis nemcsak a védekezésben, de a támadásokban is aktívan kiveszi a részét, és lábbal is éppoly eredményes, mint fejjel.

Az Arsenal szurkolói ezek után a 'Verminator' becenevet adták neki, amiről a játékos így vélekedik:

"Angliában nagyon sok becenevet adnak a játékosoknak a szurkolók. Ez a 'Verminator' egy nagyon jó, nagyon leleményes név"-mondta Vermaelen, aki fél éve még elképzelhetetlennek tűnt, hogy egykor arsenalos legyen.

Volt egy olyan periódus, amikor nagyon nem ment az Ajaxszal. Két hét alatt kaptunk tíz gólt (PSV-Ajax 6-2, ill. Sparta Rotterdam-Ajax 4-0 - a ford.), ráadásul azokon a meccsekken is ott volt az Arsenal megfigyelője, Steve Rowley. Akkor nem is értettem, hogy azok után miért jött vissza tovább figyelni engem. Bal hátvédként játszottam, és be kell vallanom, akkoriban nem ment a játék.

Az Arsenal pontos és precíz megfigyelését képezi az is, hogy Rowley egy válogatottbeli edzésre is elutazott, csakhogy akkor a belga nemzeti tizenegy egy barátságos meccsre készült Japánnal.

Később elmondta Steve, hogy még ott is jelen volt megfigyelőként. Borzasztó idióta edzőtábor volt. A szezon vége felé jártunk, és Japánba kellett mennünk egy barátságos meccsre. Senki nem akart jönni, és rengetegen voltak, akik ezt kerek-perec elmondták a szövetségi kapitánynak is. Számos Anderlecht és Standard Liege játékos ekkor hullott ki. Tehát ezek után voltunk hatan, akik edzettünk a pályán, miközben azon gondolkoztunk, hogy mi a fenét keresünk mi itt?

Ez volt az utolsó olyan lényeges pont, ami után Arséne Wenger fejében véglegesült a terv: meg kell szereznie a játékost. Wenger egyébként már a közelmúltbeli Ajax-Arsenal tornákon végig figyelte a védő teljesítményét...

Mauritiuson feküdtem valahol a parton, amikor Wenger hívott. Be kell vallanom, először azt hittem, hogy csak egy átverés áldozata vagyok, de erre meg volt minden okom, mert pár csapattársam korábban felhívott, mindenféle álnevekkel. Persze, végül két másodperc után leesett a tantusz...

Így tehát már csak egy szerződés hiányzott ahhoz, hogy Vermaelen Londonba költözzön.

Először minden nagyon furcsa volt. Stabroekben nőttem fel, egy kisvárosban, ami szöges ellentéte volt Londonnak. Ott csak néhány gazdálkodó dolgozott, meg apukám, aki vízvezeték-szerelő volt. Anyukám neki segített.

Emlékszem, hogy a város leghíresebb játékosa Tomasz Radzinski volt, aki még az Evertonnál is megfordult.

A nagybácsim kezdett el tanítani engem, 12 éves koromban. Nagyon sok nálam tehetségesebb gyerek volt, de valamiért nekik hiányzott a mentalitásuk, hogy kiaknázzák ezt.

Nagyon fontos egy játékosnál, hogy minden évben fejlődjön. Valaki például hihetetlen tehetség 14-15 éves korában, de aztán megragadnak a fejlődésben 17-18 éves korukra.

Én 15 évesen kerültem az Ajax akadémiájára. Először Ronald Koeman tett be az elsőszámú csapatba, majd Danny Blind adta meg a lehetőséget, hogy rendszeresen is játszhassak. Ez a két ember nagyon fontos volt a karrierem során. Számos remek dologra tanítottak meg, aminek mind a pályán, mind azon kívül hasznát veszem. Tudták, miről beszélnek, hiszen nagyon nagy tapasztalattal rendelkeznek.

Vermaelen aztán már az első tétmeccsén, az Everton ellen is gólt szerzett, fejjel...

Tudom, hogy nem vagyok magas, de ha megkérdeznének valakit az Ajaxtól, hogy ki fejel a legjobban, akkor engem mondanák. Nem érdekelte őket, hogy egész alacsony vagyok erre a posztra, akármikor védekeztünk egy-egy szögletnél, nekem mindig a legmagasabb ember jutott.

Nem vagyok magas, de ilyenkor felugranod. Én ezzel próbálom kompenzálni a termetemből fakadó hátrányokat. És az a legszebb az egészben, hogy soha nem edzettem rá. Úgy vélem, ez csak az időzítés kérdése.

Vermaelen az AZ Alkmaar elleni BL-meccsig bezárólag valamennyi tétmérkőzésen játszott, tehát már elmondhatja, hogy alapember az Arsenal keretében. S hogy milyen érzés olyan játékosokkal edzeni és játszani hétről-hétre, mint Fabregas, vagy Arshavin?

Az elején olyan volt, mint egy álom. Úgy gondolom, hogy Cesc egy briliáns játékos. Ha edzőmeccsen játszunk, nyolc a nyolc ellen, majdnem lehetetlen nyerni, ha Cesc nincs veled.

Thomas, aki a jövő hónapban ünnepli a 24. születésnapját, a közelmúltban kapta meg a belga nemzeti csapat kapitányi rangját, és saját elmondása szerint készen áll arra, hogy akár az Arsenalban is ő viselje a karszalagot.

Nagyon jó érzés, amikor rajtad van a karszalag. Óriási elismerés, amikor az edző feléd fordul, és bejelenti, hogy te vagy a kapitány. Nem egy olyan dolog, amiért ölni tudnék, de ha Arséne egyszer ezt mondaná nekem, csodálatos elismerés lenne.