Vito Mannone elmondta, hogy karrierje során a szombati Fulham elleni bajnoki volt élete legjobbja.

Az olasz portás 15 évesen érkezett az Arsenalhoz, és három évvel később már profiként debütálhatott, igaz, hogy kölcsönben a Barnsley együttesében. Ezek után visszatért, és most pótolnia kell Manuel Almuniát, és Lukasz Fabianskit egy darabig.

Mannone ma már 21 esztendős, és a címlapok szuperlatívuszokban írtak a szombati, Fulham elleni bajnokin mutatott produkciójáról. A találkozót az Arsenal nyerte 0-1-re.

Ez volt életem legnagyobb meccse eddig, már csak azért is, mert korábban nem kaptam ilyen fontos szerepet, mint az első csapat kapujának védése. Ha bekerülsz a felnőttek kezdőjébe, mindenképp a tudásod legjavát kell mutatnod. Örülök, hogy ez most sikerült.

A legnagyobb momentumom az a két védés volt, amit az első félidőben bemutattam. Azok a mentések adtak önbizalmat a meccs további részére.

A csapat sem játszott rosszul természetesen. Több téren bizonyítottunk szombaton. Ha idegenbe utazol, kettőzött erővel kell azon lenni, hogy jól teljesíts. Egy helyzetet sikerült belőnünk, és ez elég volt a három pont megszerzéséhez.

Mannone eddigi Arsenalos karrierje leginkább a kivárásról és a türelemről szólt, valamint arról is, hogyha lehetőség adódik, éljen vele. Ez most összejött neki, még ha esetleg nem is így tervezte (a sérültek miatt volt kezdő - a ford.).

Nagyon fiatalon érkeztem a klubhoz. 15 évesen próbajátékon vettem részt itt, végül 16 évesen kezdtem meg a teljesértékű edzéseket.

18 évesen kölcsönben kerültema Barnsleyba, de még nem álltam készen rá. Ennek ellenére rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, még akkor is, ha rosszul ment a játék abban az időszakban. A visszatérésem óta nagyot fordult velem a világ, mivel a fejlődésemnek egyelőre most semmi nem tud gátat szabni. Keményen edzem.

Öt év után végre eljött az a meccs, amely után igazán elégedett lehetek. 21 éves vagyok mindössze, és a kapusoknál ez egy különösen fiatalnak számít. Olaszországban más módon nevelik ki a tehetséges kapusokat, míg Angliában sokkal több lehetőséget kap az ember.

A meccs előtt Wenger csak annyit mondott, hogy lazuljak el, hasznosítsam a tudásom, ahogyan az edzésen szoktam csinálni. Így próbáltam csinálni a dolgokat, és bejött.