Az, hogy Santi Cazorla mosolyogva ül le interjút adni nem újdonság. A spanyol középpályást még a villarrealos csapattársai nevezték el a 'mi Ronaldinhónak', mert Cazorla hozzáállása, motivációja, lelkesedése mindig is a brazil fenoménra hasonlított. 

Szeretek mosolyogni. Megpróbálok boldogságot hozni a pályára és azon túlra is. Nem is értem, hogyan lehet focizni öröm nélkül.

- mondta Cazorla erről az ügyről.

A közelmúltban Cazorla valami igazán konkrétnak is örülhetett - Mesut Özil leigazolása mellett ő sem mehetett el fapofa mellett.

Úgy örültem Özil leigazolásának, mint egy kisgyerek. Akkoriban sérült voltam, így csak hetekkel később sikerült vele edzenem. Napról napra egyre izgatottabb lettem. Tudtam, hogy kiről van szó, tudtam, hogy be fog illeni a csapatba - nagyon vártam, hogy együtt dolgozhassak vele. Olyan voltam, mint egy rajongó.

- tette hozzá a spanyol.

Ugyanakkor az egész furcsa volt. Beszéltem pár realos haverommal, ők árulták el, hogy Özil az Arsenallal tárgyal, s hogy távozni akar tőlük. Szóval meglehetősen korán értesülést szereztem arról, hogy Özil hozzánk közeledik, de nem állt össze a kép. Hiszen hogyan engedhet el a Madrid egy akkora tehetséget, mint ő?! Az egész zavarbaejtő volt.

Özil a világ egyik legjobb játékosa, az ember alig akarta elhinni ezt a sztorit. Aztán egyre folytak az események, sokat beszélgettünk róla a csapaton belül. 'Özil közeledik. Megtörténhet az átigazolás. Megegyeztek a felek.' Ezek voltak a szalagcímek. Aztán a menedzser bejelentette nekünk is a dolgot. A boldogás azonnal tetten érhető volt az öltözőben.

Változatos játékstílusa van, de ahogy megkapja a labdát, az ember azonnal tudja, hogy bármi történhet. Az ő játéka kézzelfogható, egy minőségi középpályásról van szó, és szerencsések vagyunk, hogy az Arsenalt választotta, pedig más opciói is voltak. A menedzser ott játszatja őt, ahol a leginkább érvényesülnek az erényei. Az Arsenal játékosa illik hozzá, s hamarosan felveszi a Premier Liga iramát is.

Kérdés, mikor. Özil apró formahanyatlását már többen is a német szemére vetették, amiért mostanában a szokottól szürkébben játszik. Ez persze a játékos influenzájának is betudható volt, valamint annak, hogy az Arsenal egy nagyobb sérüléshullám miatt valódi szélsők nélkül kellett, hogy felálljon. 

Persze sokszor elhangzik az a klisé is, miszerint a Premier Liga másabb, mint a spanyol. Erről Cesc Fabregas árult el bővebb részletet, amikor kijelentette, hogy a spanyol bajnokság sokkal taktikusabb, mint az angol, ahol jobban érvényesül például a fizikai erőnlét is a különböző párharcokban.

Cazorla egyetért honfitársával, s szerinte Özilnek is meg kell birkóznia a Premier Liga nehézségeivel.

Cesc tökéletesen leírta a két liga közti különbséget. Errefelé a játék nem annyira taktikus. Az ellenfél letámadása hihetetlen: mindenki kilép az emberre, gyorsan és erősen, de ha sikerül kijátszani őket két-három gyors passzal, akkor egy nyitott védelemmel van dolgunk. Olyan területek nyílnak meg a pályán, amik Spanyolországban nem - én ezt nagyon élvezem, s Özil is biztosan így tesz majd.

Kérdés azonban, hogy valóban Özilre volt-e szüksége a csapatnak. A helyzetek kialakítása ugyanis a korábbiakban is ment, a befejezések azonban Robin van Persie távozása óta hiányoznak Wenger csapatából. A francia az elmúlt szezonban több támadót is kipróbált a holland posztján, de a leginkább Olivier Giroud hozta az elvárásokat, semmint Podolski, Walcott. A nyár folyamán több csatárt is megpróbált Wenger igazolni, de sem Luiz Suarez, sem Gonzalo Higuain leigazolása nem jött össze.

Mindenek előtt arról hallottunk, hogy új csatárunk lesz. Mindenekelőtt Suarezről és Higuainról hallottunk, de volt más kiszemelt is. Számítottunk egy középső támadóra. Nekünk csak Olivier Giroud van, de az ember óhatatlanul is felteszi magának a kérdést: mi van, ha ő megsérül? Végül a Liverpool kitartott, és nem engedte el Suarezt, Higuain pedig Olaszországot választotta.

Suareznek nagyon örültem volna, az ő stílusa illett volna a csapatéhoz, ő egy hihetetlen játékos. Az Arsenal mindent megtett, amit meglehetett. A Liverpool azonban nem akarta őt elengedni, s ehhez joguk volt. Lehet látni, hogy most is milyen bombaformában játszik. Sajnos, nem nálunk! De az Arsenalnál ezek után is keményen dolgoztak, hogy egy sztárjátékossal erősítsék meg a keretet. Amint felcsillant Özil leigazolásának az esélye, lecsaptunk az asztalra, s így lett egy szuperigazolásunk. Mesut optimizmust és reményt hozott a csapatnak.

- folytatta Cazorla.

Még akkor is, ha az Arsenal az elmúlt bajnoki fordulóban kikapott a Manchester Unitedtől?

Maga az élmény nem volt rossz. Nem az volt a gond, hogy elvertek bennünket - a United a világ összes csapatát képes megverni. Hanem az, hogy igazság szerint semmi olyat nem csináltak, amivel jobbak lettek volna nálunk. Tavaly 2-1-re kaptunk ki az Old Traffordon, de akkor minden téren lemostak bennünket. Idén más volt: mindkettő csapatnak 2-2 kaput eltaláló lövése volt, nekünk eggyel több szögletünk volt. Náluk csak 39%-ban volt a labda. Mivel voltak ők jobbak nálunk? Lehet, hogy nem játszottunk jól, de ők sem brillíroztak.

Ha már megvertek bennünket, legalább tették volna úgy, hogy minden téren jobbak lettek volna nálunk. Az egész eredményről az döntött, hogy egy szögletnél van Persie-t nem fogta az embere. Az ilyen dolgok elkerülhetőek.

Sokan azonban úgy vélik, hogy az ilyenfajta bekapott gól a tipikus Arsenalra vall: nem voltak elég harciasak és körültekintőek a meccs folyamán. Az elmúlt években az Ágyúsok sűrűn kaptak ugyanis 'elkerülhető' gólokat.

Szerintem nem ez volt a helyzet, jól teljesítettünk az Old Traffordon. Fájó a vereség, mert remek pontelőnyünk lett volna, ha ott is nyerünk. Szerencsére a többi eredmény is a mi kezünkre játszott, így a United elleni vereség csak egy eltékozolt lehetőség volt. Nem beszélnék fatális dolgokról. Ez csak egy mérkőzés volt, s a többi bajnokin már bizonyítottuk, hogy mennyire egyenletes teljesítményt tudunk nyújtnani. Tavaly nagyon sok jó meccsünk volt, ahol volt esélyünk nyerni, de mégsem jött össze. Idénre változtak a dolgok.

Hogy pontosan milyen dolgok?

Tapasztaltabbak vagyunk, harciasabbak, agresszívebbek. Van egy pár példa a tavalyi szezonból, amikor teljesen elaludtunk az utolsó 10 percben és pontokat veszítettünk. A Fulham ellen például 2-0-ra is vezettünk az Emiratesben, s teljesen leadtuk az előnyünket. Miért? Talán lenyugodtunk, talán túlságosan elbíztuk magunkat. Talán csak Spanyolországban hétköznapi az, hogy ha a Barcelona vagy a Real Madrid két góllal vezet, akkor már meg is nyerték a meccset. Angliában elég egy jól sikerült pontrúgás, és minden megváltozik. Elég csak egy pillanatra kikapcsolni, s ennek máris megissza a levét az egész csapat.

Egy csapat sem engedheti meg magának, hogy 2-0-ás állásról ne hozza le győztesen a meccsét. Főleg, ha az az adott csapat nyerni akar valamit. Szóval a United szörnyű volt. Nem fogtunk ki jó napot, de összességében sokkal inkább koncentrálunk a meccsek folyamán, mint mondjuk tavaly.

Az eredmény azért még így is kézzel fogható, hiszen az Arsenal vezeti a tabellát 11 forduló után, amire legutoljára 2010-ben volt példa. Cazorla így arra is kitért, hogy mekkora szerepe van ebben Arséne Wengernek.

A menedzser nagyon eltökélt. Sokat követel tőlünk, többet, mint korábban. Már több éve nem sikerült nyernie a csapattal, így nagyon dolgozik azon, hogy ez a rossz sorozat megszakadjon. Minden nap sokat tanulok tőle. Továbbra is ugyanazt a játékfilozófiát követeli tőlük, de most már sokkal inkább a védelem sarkára néz. Tudja, hogy tavaly túl sok pontot szórtunk el. Azt gondolom, hogy az idei nyáron való munkánk egyre inkább kifizetődik.

Az Arsenal egy különleges klub különleges rajongókkal. Nekünk, spanyoloknak különösen nehéz megérteni, hogyan maradhat egy ilyen remek klub, mint az Arsenal már kilenc éve nyeretlenül. Ilyen nem történne Spanyolországban, a szurkolók azonnal reformokat, s több kulcsjátékos leigazolását követelnék. Mesut Özil leigazolásával a hitünk is visszatért. A német leigazolása mindenkit felspanolt, az egész mentalitás más lett. Olyan, mintha eltűnt volna a különbség köztünk és a többi élcsapat között.

Özil leigazolása mellett Cazorla még egy tényezőt említett meg.

Flamini végzi a rejtett munkát. Ki adja a gólpasszt? Özil. Ki rúgja a gólokat? Giroud. De a pályán Flamini a csapat motorja, a hozzá hasonló játékosok nélkülözhetetlenek egy csapatban. Flamini olyan a pályán, mint egy edző. Az egész meccsen fut, mindig jól helyezkedik és nagyon komoly munkát végez. Ez nem véletlen.

De Giroud-nak is kijár az érdem: sokkal magabiztosabban játszik. A tavalyi szezon folyamán nem úgy tűnt, mintha ő lenne az első számú választásunk, hiszen Walcottot, Podolskit és Gervinhót is kipróbálta a menedzser ezen a poszton. Idén Giroud remekül kezdte a szezont: sok gólt szerzett, elnyerte a menedzser és a rajongók bizalmát, jobb játékos lett. Alapemberévé vált a keretnek.

Aztán itt van Aaron Ramsey is. Én őt már az ideigazolásom óta kedvelem, hihetetlen, mit művel idén a pályán. Egyenletes teljesítményt nyújt, minden meccsen remek munkát végez. Jól látható rajta is az önbizalom: mindent megpróbál a pályán, s ennek van haszna. Nem bízhatunk minden munkát rá, mert a felelősségen osztozni kell, de szuperül játszik Aaron.

Mint ahogyan eddig a csapat is. A java azonban még csak most jön, s a nagy kérdés, hogy az Arsenal képes lesz-e tartani az eddigi formát. Cazorla maga is nézegette az Arsenal és a közeli riválisok menetrendjét, de szerinte a számolgatások fölöslegesek.

Éppen most beszéltem Jesús Navasszal. Elmondta, hogy már hét éve nem tudtak a Sunderland otthonában nyerni. Ez a tény is mutatja a Premier Liga erősségét: a City elmegy a Sunderlandhez és kikapnak.

Spanyolországban a Barcelona és a Real Madrid mérföldekkel a többiek előtt jár. Angliában az Arsenal, a Tottenham, a két manchesteri csapat, a Chelsea számít élcsapatnak. A Liverpool idénre beérett, ők is jó munkát végeznek. Jól erősítettek, és élvezik azt az előnyt, hogy ők csak egy sorozatban játszanak.

Jó látni, hogy az Arsenal vezeti a tabellát, de már megtanultuk, hogy ha egy meccset akár egy másodpercre is kikapcsolunk, akkor pontokat bukhatunk. Ami pedig a bajnokságra is hatással van.

Az a tény, hogy mi vezetjük a tabellát az azért van, mert jelenleg mi vagyunk a legjobb csapat Angliában. Ugyanakkor hosszú út áll még előttünk és nem kényelmesedhetünk el. Nézzük a menetrendet, a legfontosabb meccs a következő, vagyis a Southampton elleni.

Szóval, mondhatjuk, hogy meg fogjuk nyerni a bajnokságot... de ha netán pontokat vesztünk szombaton, akkor mi lesz a helyzet?

- tette fel az őszinte kérdést Cazorla, a szokásos mosolyával az arcán.