Gyors,egyérintős,tökéletes futball - e a három jelző évtizedeken keresztül egyet jelentett az Arsenal névvel.Az Ágyúsokon kívül talán a Barcelona érdemelte ki egyedül ezen jelzőket. Az évek során óriási játékosok voltak részei ennek a jelenségnek és a lista folyamatosan bővül.

Azonban a Premier Legaue egyre nagyobb fizikai megterhelést jelent, így sokan hangoztatják, hogy a szép játék legfeljebb annak az elvnek és stílusnak az elkerülésést segíti, mely szerint 'csak próbáljuk a labdát a hálóba gyömöszölni'. Ezáltal azonban sebezhetővé válnak a keményebb felfogású csapatok ellen, akik darabolják a játékot és agresszívabb stílusukkal megölik a szép futballt.

A klub híres hihetetlen balszerencséjéről a sérülések terén, amelyet valószínűleg a keményedő bajnokság számlájára írhatunk. Vajon teljesen kizárt-e, hogy az Arsenal (olyan csapatok nyomán, mint a Stoke, vagy a Blackburn) Ágyúsok egy új, keményebb generációját nevelje fel.

Már megfigyelhetők bizonyos jelek, hogy egy robosztusabb csapat épül, ám egyelőre ez sem elég, ahhoz pedig még kevésbé, hogy visszaidézze a régi idők masszívabb csapatát.

Ennek ellenére a csapat még mindig szeretné fenntartani a csapat neve által fémjelezett elegáns és szép játékot. A jelek azonban azt mutatják, hogy a jelenlegi csapattal ez egyelőre nem lehetséges és sikertelenséghez vezet. Talán elképzelhető, hogy egy megfelelőbb stílus keresése, mely a jelenlegi kerethez jobban igazodik, eredményességhez vezetne, még ha sajnos fájó szívvel le is kell mondanunk a világ legszebb futballjáról.

Tony Pulis, a Stoke City vezetőedzője, egyértelműen ezt a keményebb vonalat képviseli. S bár csapata nem túl acélos, a Manchester United elleni 1-1 bizonyítja, hogy ilyen játékkal is van keresnivalójuk a pályán. Arról nem is beszélve, hogy az Ágyúsok azzal, hogy mindenáron a szép futballt szeretnék erőltetni, ugyanezen csapat ellen súlyos vereségbe szaladtak bele. S bár a Stoke City 5 góllal kevesebbet tud felmutatni a Arsenal-nál, mégis 6 hellyel előzi meg a Premier League tabelláján. Ez egyértelműen jelzi, hogy a keményebb stílus is kifizetődő.

A nagy kérdés tehát az, hogy Wenger hajlandó-e bizonyos mértékben változtatni a csapat filozófiáján - elhagyva a tökéletesség görcsös üldözését- annak érdekében, hogy csapata eredményesebbé váljon?!