Korábban jelentkeztem egy kisebb cikk formájában egy felhívással, amellyel arra próbáltalak rábírni titeket, hogy írjátok le azt, ahogyan megismertétek az Arsenalt aztán küldjétek el nekem és később az általatok leírtakat az oldal látogatói majd elolvashatják. Néhány látogató már küldte is a saját sztoriját, ma megosztok veletek 3 történetet.

Amennyiben úgy gondolod, hogy szeretnéd megosztani a többiekkel azt, hogyan ismerted meg az Arsenalt, nincs más teendőd, mint leírni azt Jegyzettömbbe, aztán elküldeni csatolt fájlként az e-mail címemre: lodicsaba@citromail.hu

És akkor lássuk a történeteket:

Mércse Róbert:
Hol is kezdjem az Arsenalos történetemet ? Egész kicsi voltam még (most 18 vagyok). Régebben nem igazán szerettem a focit, nézni meg pláne, aztán elkezdtem játszani a Fifa 2005 el. Akkoriban még csapatokat sem igazán ismertem, de egyikkel játszani kellett... hát elkezdtem a Real Madriddal. Na, ha már FIFA-ban Reallal vagyok, akkor Madrid szurkoló leszek -mondtam. Ebben az időben az ismerőseim közül senki nem volt Barca szurkoló ( és még azt mondják sokan hogy nem divatdrukkerek), sőt nem is nyomta a média sem annyira akkoriban, inkább a Real dominált, mintsem a Barca Spanyolországban. Aztán még abben az évben beköttettük a kábeltévét, akkor még az adta a Premier League meccseket. Egy délután rávettem magam, mikor beteg voltam, (mert nem tudtam semmit sem csinálni), hogy nézek valami meccset. Pontosan nem tudom már kivel de az Arsenal játszott, Henry cselei szabályosan elkápráztattak, és mikor Van Persie lőtt egy 30 méteres szabadrúgás-gólt, hát az valami hihetetlen volt, csak ámultam és bámultam. Nah mondom muszály a Fifában is az Arsenallal lennem, ott már megtanultam kik játszanak benne, és minden Arsenal meccset néztem azután a tv-ben. Azt hittem, hogy a Real Madridtól nincs jobb csapat, (ebben az időben), de az Arsenal játéka, stílusa, játékosai magával ragadtak, ebben az évben lettünk veretlenül bajnokok. Akkor nem gondoltam volna hogy 2005-ös F.A kupa után nem nyerünk semmit, de nem hagytam el őket, hiába nem nyertek azóta sem semmit, bele 'szerettem az Arsenalba. Manapság már elvonási tüneteim vannak, ha lemaradok, egy Arsenal meccsről, legyen az barátságos, vagy akár bajnokok ligája mérkőzés. Hát röviden tömören ennyi lenne az Arsenallal való megismerkedésem.

Útóirat: Szerintem Henry-től jobb csatár nincs a világon, Ő a szememben máig a világ legjobbja és ennyi szűk esztentő után remélem... nem is inkább tudom hogy majd eljön egyszer még a mi időnk, amikor az egész világ elismeri majd az Arsenal nagyságát és ezt mi kupákkal fogjuk bizonyítani.

Pityesz:
Nekem kicsit olyan divat-rajongásként kezdődött. Lehettem olyan 8 éves (most 18 éves vagyok), vagy még fiatalabb amikor bejött az életembe a futball. Akkor nagyon sikeres csapat voltak az Ágyúsok, így elkezdtem szurkolni nekik. Akkor jöttek is sikerek. Emlékszem mikor felemelték az FA kupát, a Liga Kupát és a Premier Liga trófeát is. Nekem ez időtájt még nem jelentett sokat, de most mit meg nem adnék, ha láthatnám Fabregas kezében bármelyiket. Az akkori sikerek és az idő megszilárdította bennem az Arsenalos szívet. A szurkolás egyik mérföldköve volt számomra a 2006-os év. Az Arsenal először nem nyert semmit, az előrejelzések sem voltak valami mennyeiek. Én kitartottam és ki is tartok ha kell a negyed osztályig is. Hát ennyi lenne, rég volt és az emlékeim megfakultak.

Strommer Dávid:
Valamikor réges régen... najó, nem is volt ez olyan rég, 8-9 éves koromban otthon ültem a tv-előtt és állandóan a sportot néztem, de főleg focit. Nekem mindegy volt, ki játszik, (ugyanis akkor még nem volt kedvenc csapatom) csak legyen 2 csapat akik rúgdossák a labdát. Ha éppen valamiért nem volt foci a tv-be, akkor vagy kimentem a pályára, és fociztam, vagy oda ültem a számítógép elé és fifáztam. Egyik nap, amikor fifáztam, nem tudtam eldönteni, kivel legyek. Ezért eldöntöttem, hogy megnézem a csapatok címereit, és amelyik címer a legjobban tetszik, azzal a csapattal leszek. Láttam egy csapatot, aminek a címerének a közepében egy ágyú volt. Ez az ágyú nagyon tetszett nekem,úgyhogy eldöntöttem hogy az Arsenallal fogok játszani. Már itt is megtetszett nekem a csapat, de amikor tv-t néztem és Arsenal meccs ment, én csak akkor szerettem bele a csapatba igazán. Pár meccs alatt úgy megszerettem a csapatot, hogy álmomból felkeltve is fel tudtam volna sorolni a kezdőt:Lehmann-Cole-Touré-Campbell-Lauren-Pires-Gilberto-Vieira-Ljungberg-Bergkamp-Henry. Állandóan Arsenal meccseket néztem, szinte mást nem is csináltam.Aztán eljött a szezon utolsó meccse a Leicester city ellen, ahol eldőlt, hogy a csapat veretlenül nyeri meg a bajnokságot, vagy az utolsó fordulóban becsúszik egy vereség... az Arsenal végül nyert 2:1 re és én nagyon-nagyon örültem ennek. Alig vártam a következő szezont, hogy újra láthassam a csapatot játszani. Aztán nem sokkal, 1-2 héttel a szezon utolsó meccse után az Apám hazajött és mondta, hogy vett nekem egy focimezt, menjek oda és nézzem meg. Odamentem hozzá és ő egy Arsenal mezt vett nekem! (Ez a mez még mindíg megvan, és mindíg nálam is lesz!) Nagyon sokat volt rajtam az a mez, ez volt életem első focimeze, szinte le se lehetett venni rólam, egész nap Arsenal mezbe voltam és mindenhova Arsenal mezbe mentem. Ezt a mezt szorongattam a kezeimben a BL döntő alatt is. Mivel hozzá voltam még 10 évesen szokva ahhoz, hogy 20:30 körül megyek aludni, ezért alig bírtam az álmosságtól a meccsre koncentrálni. Már majdnem elaludtam, amikor Campbell befejelte az Arsenal vezető gólját, és a nagy öröm közepette úgy döntöttem, hogy ha törik, ha szakad én végig nézem a meccset. Aztán sajnos a Barcelona kiegyenlített, majd megszerezte a győztes gólt és a Bajnokok Ligája serleget. Kikaptunk, és én szomorúan mentem aludni. Másnap úgy keltem fel, hogy 'semmi baj, jövőre úgyis megnyerjük a BL-t'. Sajnos nem így lett, viszont azóta értünk el kisebb sikereket, hiszen mindig ott voltunk a tűz közelében, és esélyesek vagyunk a bajnoki címre, de ha ez nem elég, akkor gondoljunk csak arra, hogy az idei év BL győztesét csak az Arsenal tudta megverni. A csapat beceneve : Ágyúsok, és én pontosan az ágyú miatt találtam rá az Arsenalra. Ha aznap nem látom meg az ágyút a címer közepén, akkor lehet hogy most nem az Arsenalnak szurkolnék. Hogy jól döntöttem-e mikor az Ágyúsokat választottam? Azt mondom igen! Hiszen itt játszottak a világ legnagyobb legendái mint például a Jégember Dennis Bergkamp, Mr. Arsenal Tony Adams, Henry, vagy akár a napokban visszavonult Patrick Vieira és még sorolhatnám. Egy biztos: ha újabb 6 évig nem nyerünk semmit, esetleg pár év múlva kiesünk a másodosztályba, Én akkor is az Arsenalnak szurkolok, és nekik is fogok szurkolni amíg csak élek!

Amennyiben úgy gondolod szeretnéd megosztani az oldal látogatóival a Te történeted, írd le a szöveget jegyzettömbbe és küldd el a lodicsaba@citromail.hu e-mail címre!