Emmanuel Eboué 2005 óta az Ágyúsok játékosa, s bár nem kezdő Arséne Wenger legénységében, mégis boldog az Arsenalnál. A 27 éves mókamester 2008 decemberében mélypontra került, amikor az észak-londoni gárda rajongói kifütyülték egy Wigan elleni meccsen, azonban amióta kikerült a gödörből, nagyon jól érzi magát a bőrében, s mint ezt már korábban elmondta, a családjának és a barátainak köszönheti.

Az abidjani születésű szélső kijelentette, hogy sose fogja elfelejteni az Arsenalt, s arról is ejtett néhány szót, hogy milyen fogadtatást szeretne majd kapni, ha egy napon visszatér majd az Ágyúsokhoz, miután lezárta a pályafutását.

Megesküszöm, hogy sose fogom elfelejteni az Arsenalt! Ez olyan számomra, mintha egy tetoválás lenne a szívemen. Ha majd egy napon visszatérek a klubhoz, miután befejeztem a karrierem, szeretném ha a rajongók boldogan fogadnának, s énekelnék a nevemet. Én akkor is ugyanaz az ember leszek, mint most vagyok.

Eboué ezenkívül azt is elmondta, hogy szerinte a Porto elleni találata volt a legszebb, amit az Ágyúsok színeiben lőtt. A márciusi, 5-0-ás Arsenal-sikerrel végződő mérkőzésen, amelyen Wenger tanítványai kiütötték a Bajnokok Ligájából a portugál legénységét, csereként állt be az elefántcsontparti, s Andrej Arsavin indítása után megszerezte az Ágyúsok negyedik gólját.

Szerintem a Porto elleni volt a legszebb gólom. A saját tizenhatosunktól egészen az ellenfél tizenhatosáig sprinteltem, megkaptam a labdát Arsavintól, elhúztam a kapus mellett, s bal lábbal belőttem a kapuba.