Úgy ahogy van, el lehet felejteni a két manchesteri kiruccanásainkat. Két nagyon gyászos eredmény, de teljesen fölösleges, hogy magyarázzuk a bizonyítványunkat.

Bíznunk kell Arséne Wengerben, biztos vagyok benne, hogy tudja az okát, hogy miért kaptunk ki, és tenni fog róla, hogy ez ne forduljon elő mégegyszer. Innentől kezdve viszont kemény lesz talpraállni, de ne feledjük el, hogy egy jó ideig túl vagyunk a nehezén.

Ha ránézek a naptárra, akkor látom, hogy jövő héten azért lesz egy pöpec kis manchesteri rangadó az Old Traffordon, valamint összecsap a Chelsea és a Tottenham is. Nekünk "csak" annyi a dolgunk, hogy a soron következő játéknapokon felszedjük a három pontot, és bízunk abban, hogy nem lesz több sérült, és bízunk a vetélytársak ponthullajtásában. Innentől kezdve nem engedhetjük meg azt, hogy akár a döntetlenekkel, akár az esetleges vereségekkel. Muszáj, hogy ezt elkerüljük, mert ugyan ott kötünk ki, mint tavaly, csakhogy a mezőny szorosabb és erősebb, mint egy szezonnal ezelőtt.

Ne kezdjük még idejekorán temetni a csapatot. Ha valakinek, akkor igenis nekünk kell kiállni az Arsenal mellett... vagy valaki elfelejtette már, hogy milyen volt nyerni 6-1-re az Everton ellen? De úgy érzem, hogy ezek a győzelmek picit fellendítették az Arsenalt - nem jó értelemben. A csapatnál egyesek túlzott önbizalommal, alázat nélkül vágnak bele egy-egy meccsbe. Ha másra nem, ez a két vereség arra jó volt, hogy letörje a nagyképűséget, és hogy azt a csapatot lássuk ismét, mint a szezon elején.

A mai meccsből majd az okosok levonják a következtetéseket, nekünk viszont van-egy két csemegénk. Ha az eredményből nem is, de töltődjünk fel abból, hogy Tomas Rosicky több, mint 18 hónapnyi szenvedés után góllal tért vissza. Úgy vélem, hogy minden paranormális jelenség tudata nélkül mondhatom azt, hogy az élet ezzel a góllal minimum tartozott a cseh srácnak. Jó ismét őt is látni a pályán, ahogyan Eduardót is, ők ketten fognak nekünk még jócskán örömet szerezni, mint ahogyan a csapat is.

Nem szeretném még egyszer leírni a szokásunkká vált sablonszöveget, a Keep the Faith mondatot. Ez úgy gondolom, nem lehet kérdés egy-egy elvesztett meccs után. Az Arsenalnak szurkolókra van szüksége, akik nem temetik a csapatot, és csak logikusan, szépen levezetve hoznak valami következtetést. Ismét felhívnám mindenkinek a figyelmét, hogy attól, hogy különbözik az ember véleménye a másikétól, nem egyből oltani kell, hanem szépen megbeszélni a dolgokat, egy korrekt, személyeskedéstől és mocskoló szavaktól mentes vita képében.

Ne feledjétek, szerdán BL-meccs, a Standard Liegét már előre sajnálom, hogy egy ilyen feltüzelt csapattal kell szembe néznie, mint az Arsenal. Go Gunners!!

u.i: Mindenki csalódottságát megértem egy bizonyos Emmanuel Adebayor nevű játékossal kapcsolatban. Szent meggyőződésem, hogy ha az Arsenalban maradt volna, NEM hozta volna ezt a teljesítményt. Elment a Citybe, ez az ő, és az Arsenal közös döntése volt. Ők döntöttek úgy, hogy szétválnak az útjaik. Innentől kezdve mindenki saját magára koncentráljon, vélem én. Való igaz, hogy Adebayor húzásai és megmozdulásai heves reakciókat váltottak bennünk, de nyeljük le ezt. Úgy vélem, hogy a mérkőzés végeredménye okozta a legfőbb csalódást, és nem az, amit Adebayor tett... jön még ő az Emiratesbe... :)