Mathieu Flamini leigazolásra derült égből villámcsapásként érte az Arsenal rajongóit a nyár folyamán. Sokan még bosszúsak voltak a franciának, amiért 2008-ban továbbállt az AC Milanhoz, de sokan úgy gondolták: pontosan egy olyan védekező középpályásra van szüksége az Arsenalnak, mint Flamini.

Egy dologban azonban mindenki egyetért: a szezon előtt senki nem gondolta volna, hogy Flamini ilyen rövid idő alatt kulcsemberré válik a csapatban. Mégis, amikor bevethető, a francia kihagyhatatlan a kezdőből.

Flamini most az Arsenal hivatalos oldalának adott egy hosszabb interjút az eddigi évekről, a csapatszellemről és az Arsenal jövőbeli céljairól.

-Mathieu, hogyan jött a visszatérésed az Arsenalhoz?

Szabadúszó játékos voltam, miután lejárt a szerződésem a Milannal. Ott egy kétéves szerződést ajánlottak, de háromra számítottam. 29 éves vagyok, karrierem legjobb évei állnak előttem. Emiatt úgy döntöttem, hogy elhagyom a Milant, s visszatértem az Arsenalhoz, először csak szinten tartani a formámat. Egy hónapot dolgoztam együtt keményen a csapat fitneszedzőjével, Tony Colberttel, aztán úgy alakult, hogy leigazolok és hazatérek az Arsenalhoz.

-Kapcsolatban maradtál a klub tagjaival az olaszországi időszak alatt?

Megmaradt a jó kapcsolatom a csapattal és a játékosokkal. Néhány alkalommal akkor is beugrottam beköszönni az edzőközpontba, akkor is meglátogattam őket, amikor néhány éve a Marseille-lel játszottak. Szóval az első váltásom ellenére is közeli kapcsolatot ápoltam a klubbal. Az Arsenal mindig is előkelő helyen volt a fejemben és a szívemben.

-Nagyon sok korábbi csapattársad hagyta el az Arsenalt az elmúlt időszakban, de te akkor is figyelemmel követted a csapatot?

Igen. Sok játékos távozott, de nagyon sokan vannak itt, akikkel még annak idején együtt játszottam. A személyzetből is többen itt dolgoznak még, és a játékfilozófia is megmaradt. Továbbá Arséne Wenger is az Arsenalnál van, és ő az az ember, aki mindenkit oktat. Már 17 éve van itt, sokat jelent a klubnak, hogy még mindig ugyanazzal a játékfilozófiával törekszik az élre.

-Mit gondoltál az Arsenalról az olaszországi időszakod alatt?

Természetesen sokszor néztem az Arsenalt Olaszországból, és én magam is frusztrált voltam. Ha az ember ránézett a csapatra, tudta, hogy fantasztikus játékot játszanak, minőségi játékosok alkotják a keretet, s olyan közel kerülnek a sikerhez... de mégsem nyernek semmit. Ezt nem könnyű végignézni. Az a fontos, hogy keményen dolgozzon a csapat, elsősorban a csapatszellemen, mert szerintem ez jelenti a különbséget. Persze a minőség is éppoly fontos, de fontos a csapategység is: együtt kell dolgozni, együtt kell támadni, együtt kell védekezni. Ez fogja jelenti a különbséget.

-Voltak kételyeid az Arsenalhoz való igazolásoddal kapcsolatban? Voltak még érdeklődő klubok irántad?

Igen, lett volna lehetőségem Olaszországba, Németországba vagy egy másik angol csapathoz igazolni. Ugyanakkor jött egy lehetőség, hogy visszatérjek az Arsenalhoz, a jelenlegi kerethez és hogy újra együtt dolgozzak Arséne Wengerrel. Gyakorlatilag ő volt az az edző, aki megmutatta az élvonal szintjét. Volt egy lehetőségem, hogy ő visszahoz a Premier Ligába és a Bajnokok Ligájában. Nem kellett kétszer mondani. Nagyon boldog vagyok, hogy így alakult, s nagyon várom a szezon további részét.

-Amikor annak idején ideigazoltál, az Arsenal éppen túl volt egy veretlen szezonon. Melyik a könnyebb: egy sikerszériában élő csapathoz igazolni, vagy egy olyan alakulathoz, amelyik már évek óta nem nyert semmit?

Nagyon fiatalon érkeztem az Arsenalhoz, sokat kellett még tanulnom. Olyan játékosokkal tudtam együttdolgozni, mint Dennis Bergkamp, Thierry Henry vagy Patrick Vieira. Nagyszerű lehetőség volt, rengeteget tanultam. De sikerült új szintre lépnem a Milannál eltöltött időszakom alatt is, szóval most más a hozzáállásom. Sokkal tapasztaltabban térek vissza. Viszont a csapatban megvan a kellő minőség és őszintén hiszem azt, hogy jól teljesíthetünk ebben a szezonban.

-9 évvel vagy idősebb, mint amikor először az Arsenalhoz igazoltál. Mennyire tartod magad rangidősnek? Tudsz például a fiatalabbaknak segíteni?

29 éves vagyok, szóval egy pár évvel idősebb vagyok, de még mindig nagyszerű évek állnak előttem. Nyilvánvalóan sok dolgot másképpen mondanék egy fiatalabb játékosnak, mint 20 évesen. Meg kell próbálniuk közösséget alkotni, ami fontos, hogy a pályán kívül is. A csapatszellem a legfontosabb. Egyénileg is lehet a különbséget jelenteni, de számomra a legfontosabb dolog a csapatszellem. Kulcsfontosságú, hogy a csapat együtt dolgozzon a pályán, mert csak így lehet meccseket nyerni.

-A második debütálásodra a Tottenham ellen került sor. Mennyire volt érzelmes az a nap?

Nagyon különleges nap volt az. Egy rangadóról beszélünk, amelyről tudom, mennyire fontos a klub, a játékosok és a rajongók számára. Egy kissé ideges voltam, hogy mennyire fognak elfogadni a rajongók. Végül egy nagyszerű nap volt, úgy éreztem, hogy a szurkolók végig biztattak, ráadásul jó eredményt értünk el. Minden tökéletes volt.

-Tehát aggódtál, hogyan köszöntenek majd a rajongók...

Nem aggódtam, de amikor egy játékos távozik, majd visszatér ugyanahhoz a klubhoz, van egy kis feszültség benne. Ez most egy kissé új. A szurkolókkal való találkozás olyan, mint az első nap az iskolában. Én is nagyon vártam ezt a napot, s nagyon boldog vagyok, hogy minden rendben ment.

-Mennyire véled úgy, hogy a csapatnak hiányzott az agresszív játékstílusod?

Próbálok természetes maradni. Vannak erényei a játékomnak, nem próbálok mást csinálni, csak a saját játékomat igyekszem hozni. Ha ez az, ami kell, akkor boldogan megteszem. Jól érzem magam a csapattársaimmal. Egyelőre minden jól alakul, remélem, ezt tudjuk majd tartani.

-A Milannál eltöltött időszakod alatt volt szerencséd néhány klasszissal is játszani. Mit tanultál ott?

Igen, sikerült együtt játszanom néhány igazi legendával, mint Maldini, Kaká, Ronaldinho vagy Beckham. A mentalitás és a sporthoz való hozzáállás arrafelé teljesen más, mint ahogy maga a meccs is. Taktikailag nagyon erősnek kell lennie az embernek. Sokat kell tanulnia, főleg a helyezkedéssel kapcsolatban. Az olasz liga nem egyszerű, mert nem sok helye van a játékosnak a pályán. Szóval rengeteget tanultam, de sikerült megnyerni a Scueddót is, szóval volt egy pár kellemes emlék.

-Mi a fő különbség az angol Premier Liga és a Serie A között?

A Premier Ligában az első perctől az utolsóig nagy iram van, fontos szerepe van a fizikai aspektusnak. A meccs folyamán nincsenek könnyedebb időszakok. Talán ez a fő különbség a két liga között.

-A Milanban alkalomadtán szélső védőként is játszottál, csak úgy, mint annak idején az Arsenalban. Most készen állnál arra, hogy itt játssz?

Pontosan emlékszem, hogy bal szélső védőként játszottam, amikor 2006-ban elértük az Arsenallal a BL-döntőt. Meglehetősen élveztem ezt a szerepkört. Úgy gondolom, hogy a játékosoknak sokoldalúnak kell lenniük. Szóval ha szükség lenne rám ezen a poszton, mindenképpen elvállalom, de a természetes posztom a középpályán van.

-Miután a BL-döntőt elveszítetted, 2008-ban pedig éppen lemaradtatok a bajnoki címről, úgy gondolod, hogy van egy befejezetlen ügyed a csapattal?

Teljes mértékben így gondolom. Természetesen vannak kellemes élményeim, de vannak olyan dolgok, amiket bánok. Soha nem fogom elfelejteni, hogy éppen Párizsban veszítettük el a döntőt. Ez mindig ott jár a fejemben, s nagyon komolyan harcolok, hogy ezt elfelejtsem. Az egyetlen megoldás talán az lehet, ha megnyerjük a bajnokságot, vagy ismét eljutunk a döntőig. Azért tértem vissza az Arsenalhoz, mert vannak befejezetlen ügyeink. Bajnoki címeket akarok nyerni. Motivált vagyok, s tudom, hogy a csapat részéről mindenki ambíciózus: a játékosok, a menedzsment, a vezetőség és a rajongók. Minden a saját kezünkben van.

-Azt mondod, hogy az Arsenalnál nem sok minden változott az első ittléted alatt. De mennyire igaz ez a Premier Liga többi résztvevőjére?

Számomra nem új dolog ismét a csapat része lenni, mert a filozófia még mindig ugyanaz. Továbbra is úgy játszik a csapat, mint amikor annak idején távoztam, s ez Arséne Wengernek köszönhető. Úgy érzem magam, mintha soha nem mentem volna el. A különbség talán az, hogy az Arsenalnál van egyfajta stabilitás. A Chelsea-nél vagy a Manchester Citynél rengeteg játékos jön és távozik a nyarak folyamán. Talán ez a különbség az Arsenal és a többi csapat között. Úgy gondolom, hogy ebben a sportban a stabilitás nagyon fontos, mert erre mindig lehet építkezni.

-Nem vagy új gyerek a Premier Ligában, mennyire lettek elnézőbbek a játékvezetők az elmúlt évek alatt?

Minden ugyanolyan. Mindig is jó kapcsolatot ápoltam a játékvezetőkkel, egyikükkel sem adódott soha semmi problémám. Az angol liga szerves része a fizikai párharc, s ezt mindenki élvezi - mind a játékosok, mind a szurkolók. Ez része az itteni mentalitásnak és az utánpótlásnak is.

-Nagyon fittnek tűnsz, csakúgy, mint az első ittlétedkor. Ezen mennyire szoktál keményen dolgozni?

Jól érzem magam - legalább olyan erősnek, mint annak idején. 29 éves vagyok, minden stabil. A fittségem a játékom egyik erénye. Fizikailag meglehetősen erős vagyok: a posztomból fakadóan sokat kell futnom, s le kell fednem a lehető legtöbb területet a pályán. Igyekszek besegíteni a védelemnek is, továbbá minél több párharcot igyekszek megnyerni. Az a célom, hogy a lehető leghamarabb eljusson a támadóinkhoz a labda.

-Úgy tűnik, azon kevés játékosokhoz tartozol, akik még az edzéseken is élvezik a becsúszásokat.

Nem szeretek a labda nélkül futkorászni! A meccs alatt élvezem, hogy a csapatért harcolhatok. Úgy gondolom, hogy egy adott meccs megnyerése az egyéni teljesítmények mellett attól is függ, mennyire dolgoznak együtt a játékosok a pályán. A középpályán mindent meg kell tenni, hogy segítsünk a védelemnek, s hogy minél hamarabb elölre kerüljön a labda. A csatárok majd megpróbálnak gólt szerezni. Mindenki munkájára szükség van, s végül ez jelenti a különbséget. Én védekező középpályás vagyok, s szeretem az ezzel járó feladatokat. Már évek óta itt játszok, s minden tőlem telhetőt megteszek a csapatért.

-A pályán való harcosság veled született dolgok, vagy korábban sajátítottad el ezeket az erényeket?

Gyerekkoromban dzsúdóztam, de úgy gondolom, hogy mindenkiben benne van a küzdőszellem - valakiben több, valakiben kevesebb. Számomra inkább több: imádok győzni és utálok veszíteni. Komoly gondjaim vannak, hogy feldolgozzam, ha pontokat dobtunk el, vagy éppen veszítettünk. Minden reggel úgy kelek fel, hogy a győzelemért dolgozzak. Már az edzéseken is meg akarok nyerni minden kisebb meccset, s ugyanez a helyzet, ha a pályán állok. Győztes vagyok, s rosszul viselem a vereséget. Épp ezért próbálok mindent beleadni a pályán. Eddig a Colosseumban voltak gladiátorok, ma pedig a pályákon, amikor 60 ezer ember előtt játszik az ember a stadionokban. Mindent bele kell adnunk a klubunkért.

-Nem sok játékos tér vissza másodjára is az egykori klubjához. Természetesnek tartod, ha az emberek a múltadról kérdeznek, vagy inkább a jövőbe tekintesz?

Elfelejteni a múltat? Nem gondolom, hogy helyes lépés lenne, hiszen a múltban építi az ember a jövőjét is. Sokat tanultam a múltban. Remek időszak volt az Arsenalnál eltöltött első négy évem. Nem kell elfelejteni a múltat, de inkább a jelenre kell koncentrálni és a jövőre. Ez a fontos a számomra is. Ez az év mindenkinek fontos: sikereket akarunk elérni, mivel a klubban mindenki céltudatos.

-Mik a saját céljaid? Vissza akarsz kerülni például a francia válogatottba?

Az a célom, hogy fontos szerepet játsszak a csapatban, s hogy olyan dolgokat érjünk el az Arsenalban, amiből kevés adatott meg a klubnak az elmúlt években: trófeákat akarok nyerni. Őszintén remélem, hogy ez sikerülni fog. Az elsődleges cél a klubcsapatom sikere. Ha visszahívnak a válogatottba, az külön öröm lesz.

-El tudod képzelni, hogy az Arsenaltól vonulsz vissza?

Nagyon boldog vagyok itt, szóval miért ne? Az Arsenal fontos klub az életemben. Hosszú távra tervezem a csapattal, a futballban pedig minden lehetséges. Most azonban a jelenre és a rövid távú jövőre koncentrálok. Most csak a mostani szezon jár a fejemben. Céltudatosak vagyunk, mindannyian jól akarunk teljesíteni.

-Végezetül: sokszor szóbahoztad az interjúban a csapatszellemet. Hogyan értékelnéd a jelenlegi keret csapatszellemét?

Úgy vélem, mindenki tudja, milyen minőség rejlik ebben a csapatban. Mindannyian megbízunk a másikban. Eddig nagyon jól teljesítünk a pályán, de emlékeztetnünk kell magunkat, hogy ez még csak a kezdet - a szezon nagyon hosszú. Továbbra is hasonlóképpen kell teljesítenünk, keményen kell dolgoznunk, sőt, talán még ennél is keményebben. Meg kell védenünk a csapatszellemünket. Ahogy már utaltam rá, számomra ez a legfontosabb. Minden játékos érezni fogja ezt a csapatszellemet, ha az Arsenalban játszanak. Ezen viszont még továbbra is dolgoznunk kell, s meg kell tartanunk: nemcsak néhány hónapra, de a szezon hátralévő részére is.