Az elmúlt évek alapján tendencia lett, hogy február-március táján egy picit elszakadunk pusztán a pályán történő eseményektől. Általában ekkor esünk ki valamennyi kupasorozatból, s ha a bajnokságban ekkortájt még van is esélyünk, akkor már csak idő kérdése, hogy mikor halmozunk fel behozhatatlan hátrányt az éllovassal szemben. Igaz Arsenal-rajongók révén azonban akkor is tenni akarunk a klubunkért, ha gyakorlatilag erre nincs esélyünk, a cél pedig mindenki számára ugyanaz: jövőre legyőzni ugyanezeket az ellenfeleket.

Emiatt van az, hogy a tulajdonosok körüli mizéria is mindig rendre február tájékán kerül terítékre, természetesen a mostani helyzetből kifolyólag ez idén sem lehet másként. Az általános közvélemény az, hogy a többségi tulajdonosunk, Stan Kroenkénk a lehető legrosszabb ember erre a feladatra. Alig kommentálja a csapatai eseményeit (ezért nevezték el őt csendes Stannek), évente összesen kétszer látogat el Londonba, zsebre tett kézzel hadovál össze-vissza az Arsenal céljairól a közgyűlésen, s ami még fontosabb: a jenki eddig még sohasem adott 100 millió fontot az erősítésekre Wengernek.

Így a képlet egyszerű: Kroenke húzzon vissza Amerikába, s jöjjön a helyére az üzbég-orosz milliárdos, Usmanov, aki ha egyszer eléri a bűvös 30%-ot, ajánlatot tesz az egész csapatra, s majd eztán jól benyúl a zsebébe, és ad pár milliót Arséne Wenger kezébe. Jövőre így megverhetjük a Unitedet, a City-t, nem lesz nekünk ellenfél a Milan a BL-trófeáért, s nem állíthat meg holmi Sunderland az FA-Kupáért való sikeres utunk során. Íme a megoldás: 1) Usmanovot többségi tulajdonosnak, 2) Wenger kap pénzt, 3) Nyerünk végre valami trófeát is, s nemcsak a negyedik hely lesz a cél.

A valóságban azonban sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. A szabályok értelmében, ha egy csapatnak már van többségi tulajdonosa, akkor egy másik részvényes hiába éri el a 30%-ot, nem kell majd ajánlatot tenni a maradék részvényekre. A jelenlegi adatok szerint Kroenkének valamivel több mint 66%-a van az Arsenal futball csapatát is működtető Arsenal Holding zártkörű részvénytársaságban, az Usmanov által vezetett Red & White részvénytársaságnak pedig 150-200 részvény híján picit kevesebb mint 30% . Így a rövid távú jövőre nézve az egyetlen reális elképzelés ez ügyben csak az lehet, hogy Usmanovot vegyék fel a igazgatóságba (Board), hogy belelásson a klub pénzügyeibe, s egyfajta fék legyen, ha Kroenke netán másfelé akarná terelni a csapatot. Nincs ugyanis semmiféle garancia, hogyha Usmanov lenne a többségi tulajdonos, akkor lenne több pénz az erősítésekre.

(Megjegyzés: Az Arsenal, mint futballcsapat, tulajdonosi rendszere egyedülálló az angol Premier Ligában. A klub az Arsenal Holding zártkörű részvénytársaság tulajdonában van, amely cég égisze alá tartozik az Emirates stadiont birtokló-, a stadiont működtető vállalat, valamint több, ingatlanvállalat is.)

Reálisan nézve Kroenkének, mint befektető, az lehet a célja, hogy középtávon jelentős haszonnal adja el azon részvényeit, amelyekért nem sajnált 12000 fontot sem fizetni részvényenként a cég előző tulajdonosainak. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, a pályán sem következhet be drasztikus teljesítménycsökkenés. Csak a példa okán: Kroenke több pénzt várhatna a részvényeiért, ha 2014-ben jobb feltételekkel sikerülne meghosszabbítani a szponzorokkal, valamint a mezbeszállítóval való jelenlegi szerződéseket. Ahhoz azonban, hogy ez összejöjjön, világos, hogy a pályán legalább stagnálnia kell a teljesítménynek, másképpen a Nike és a Fly Emirates nem fog jelentősen több pénzt fizetni a klubnak.

Az átlag szurkolónak azonban a pályán történt események a legfontosabbak, a minél több rangadó és trófea megnyerése, ha ez többször is sikerült volna az elmúlt hét év folyamán, senkit nem érdekelne, hogy ki a többségi tulajdonos, vagy hogy önfenntartó modellben működik az Arsenal. Szerencsére azonban összeegyeztethető a szurkolók ezen álma a tulajdonosok érdekeivel.

A keddi Arsenal Supporters Trust megbeszélésén a csapat pénzügyi helyzete is napirendre került. Miután az Arsenal hivatalosan még nem hozta nyilvánosságra a féléves gazdasági jelentését, a pénzügyekkel kapcsolatos számadatok pusztán becsléseken alapszanak. A csapat ugyanakkor megerősítette az AST-nek, hogy közel 50 millió font tartalék van a bankban, amit akár kereterősítésre is felhasználhatna Wenger. Ez az összeg azonban erősen függ attól, hogy az Arsenal elindulhat majd-e a Bajnokok Ligája sorozatban a 2012/13-as idény folyamán is, ellenkező esetben ugyanis jelentős – akár 40 millió fontos – bevételkieséssel számolhat a csapat, amely összeget más forrásoktól kellene elvonni.

Az AST számításai szerint az Arsenal közel sincsen olyan megnyugtató helyzetben, minthogy azt beállítják a hivatalos jelentésekben. A csapat még a drasztikus, 6,5%-os jegy-, és bérletáremelés ellenére is csak úgy tudott profitot elérni az előző gazdasági évben, hogy komoly összegekért eladták a kulcsjátékosaikat. Ha ez nem történt volna így, a klub gazdaságilag csak stagnált volna. Egy esetleges BL-indulás és az abból fakadó bevételek nélkül akár még veszteségessé is válna, ez pedig semmiképpen sem jó hír sem a szurkolók, sem Kroenke számára.

(Megjegyzés: Felröppentek olyan pletykák, hogy ha az Arsenal veszteségessé válna, akkor az UEFA pénzügyi fair play kezdeményezése miatt akár akkor sem juthatna vissza az európai kupaporondra, ha az eredményeik lehetővé is tennék ezt. Az FFP azonban egy bonyolult szabályzat, amelyben több tételt sem kell feltüntetni, így ez a veszély egyelőre nem fenyegeti reálisan a csapatot.)

A becslések szerint az Arsenal egyetlen BL-nélküli szezont élne túl mindenfajta gazdasági megszorítás nélkül, ellenkező esetben akár a legjobb játékosaitól is meg kellene hogy váljon a csapat. Az elkövetkezendő félév folyamán befejeződik a Queensland Road-i ingatlan értékesítése, amelytől 30-35 millió font bevételt remél a klub, így esetlegesen akkor is maradna több-kevesebb forrás az erősítésekre, ha a jelenlegi szezont nem zárná a legjobb négy között Arséne Wenger csapata.

További jó hír lehet, hogy az Arsenal az összesített fizetésre szánt mutatók alapján a negyedik leggazdagabb csapat a PL-ben, a klub 120 millió fontot fizet ki évente az alkalmazottjainak, beleértve a felnőttkeret mellett a stáb tagjait, valamint az utánpótlás és női csapatok játékosait is. A fizetési keret újrastruktúrálása azonban kulcsfontosságú tényező lehet a csapat jövője szempontjából, ugyanis több olyan játékos keres közepes (60-70 ezer fontos heti) fizetést, hogy a pályán alig érződik a jelenlétük.

Összességében jól játszik, hogy az Arsenal gazdaságilag egyelőre stabil alapokon áll, amely azonban nagyban függ a pályán lévő teljesítménytől. A csapat forrásai megvannak, csak javarészt lekötve, így a többségi tulajdonostól – legyen az Kroenke vagy Usmanov – függetlenül Arséne Wengernek valószínűleg akkor is lenne pénz az erősítésekre, ha az Arsenal nem harcolja ki magának a Bajnokok Ligája indulást a szezon végén. Ez esetben a csapatnak egy szezonja lenne arra, hogy jelentősen felülvizsgálja a működését, s egy rekonstruált kerettel nemcsak a BL-indulási helyet szerezhetné vissza magának Wenger együttese, de esélye lenne akár egy komolyabb trófea megszerzésére is.