Marouane Chamakh jelenlegi formáját az ember hajlamos inkább jócskán eltúlozni, mintsem reális és logikus magyarázatot találni rá, ugyanakkor tény, hogy a marokkói csatár a közelében sincs egykori tündöklésének, mint amikor 2010-ben volt, miután a Bordeauxtól az Arsenalhoz igazolt.

Tény, hogy Robin van Persie jelenlegi pazar játékának mindenki örül az Arsenal berkein belül, de amíg Wenger, és a holland góljait előkészítő Gervinho vélhetően jobban, addig a padon rostokló Chamakh, illetve dél-koreai társa, Park Chu-Young már annál kevésbé. Ugyanakkor, míg a Monacótól szerződtett Park esélye még nem jött el a csapatnál, Chamakh így vagy úgy, de kap perceket Wengertől. Az eddig lejátszott tizenöt meccs alatt összesen 4-szer volt kezdő, és ötször állt be csereként a marokkói játékos, de a Blackburn ellen szerzett fejesgólján kívül aligha emlékezhetünk valamilyen látványos megmozdulásra a részéről. (Miközben Bendtner elkezdte termelni a gólokat és a helyzeteket a Sunderlandben.)

A vasárnapi, Stoke elleni bajnoki is csak ezt támasztja alá. A statisztikákból és az utólagos elemzésekből teljesen világosan kitűnik, hogy Chamakhnak leginkább a helyezkedéssel vannak bajai. Miután nem képes úgy helyzeteket kialakítani egymaga, mint van Persie, inkább visszajön a labdákért a középpályára. Ha valaki visszanézni a vasárnapi mérkőzést, néhol netán csodálkozva szemlélheti majd, hogy az amúgy középső csatárt játszó Chamakh többnyire Ramsey posztjára húzódik vissza, s nem egyszer Arteta mögé. Így a középső támadon poszton nem egyszer a balról behúzódó Gervinho tűnik fel.

Ez még önmagában annyira még nem is lehetne probléma, amennyiben Chamakh hasznosan játszana a középpályán, mert ez esetben fennállna az a lehetőség is, hogy együtt játsszon van Persie-vel a szezon későbbi részében, azonban a számos megintcsak árulkódóak: Chamakh 27 passzának mindössze az 59%-a volt pontos.

Az ember már csak azért is akadhat fent Chamakh jelenlegi pocsék formáján és teljesítményén, mert nem ezt szokta meg. A marokkói ugyanis sokáig az egyik meglepetése volt a tavalyi Arsenalnak, hiszen az előző szezon első hónapjaban egyszerre kellett megbirkózni van Persie és Bendtner hiányaival is, s ekkor Chamakh 120%-an abszolválta élete első és legnehezebb hónapjait a Premier Ligában.

Ugyanakkor, ha egy picit tüzetesebben megvizsgáljuk az előző szezon elején elért nyolc bajnoki találatát, rájöhetünk, hogy Chamakh teljesítménye jócskán függ a körülötte játszó emberek aktuális formájától,semmint a saját magát helyzetbe való hozásától, amely kulcsfontosságú lenne egy hatékony középső csatártól.

Ebben nyilván a saját egyéni játékstílusa is jócskán szerepet játszik, a formájával azonban kötelező lesz rövid távon kezdenie valamit, ugyanis az Arsenal már csak a múltra való tekintet miatt sem engedheti meg magának, hogy csakis kizárólag egy játékosra, Robin van Persie-re építse az egész szezonját.