Marouane Chamakh eddigi teljesítményére aligha lehet panasz. A nyáron a Bordeauxtól ingyen az Arsenalhoz igazolt marokkói csatár 10 gólnál jár, őt csak Samir Nasri előzi meg az ágyúsok házi listáján. Jó bemutatkozása azonban mindenkit meglepett, köztük saját magát is.

„Még az átigazolásom előtt mondtam magamnak, hogy ideális esetben egy-másfél év kell, hogy mindenhez teljesen hozzászokjak Angliában.”

„Akkoriban nagyon sok cikket olvastam a külföldön játszó francia játékosokról, főleg az ilyen-olyan nehézségeikről. Azt gondoltam, hogy majd nekem is honvágyam lesz, ha elhagyom a Bordeaux-t.”

„Az mindenképpen jó dolog volt, hogy ingyen hagyhattam el őket. Ha mondjuk 18 millió fontot kellett volna értem fizetnie az Arsenalnak, az rám is óriási plusz terhet jelentett volna, hiszen mindenkinek meg kell volna felelnem.”

„Aztán szerencsés is voltam, hiszen Robin van Persie és Nicklas Bendtner hosszú távú sérülései miatt megnyílt a lehetőség, hogy rendszeresen a kezdőcsapatban szerepeljek az új csapatomnál.”

Az francia és az angol liga között azonban vannak lényeges különbségek, erre Chamakh is felfigyelt az elmúlt négy ,lassan öt hónap során.

„Minden egyes pontért külön meg kell vívni, ezért minden,amúgy kisebb, dolognak megvan a maga  értéke, gondolok itt a büntetőkre, és ha emberelőnyt tudunk kiharcolni. Úgy gondolom, hogy az elmúlt négy hónap alatt kisebb-nagyobb mértékben, de sikerült hozzászoknom az új kihívásokhoz.”

„Annak idején minden egyes szezon előtt elmondták nekem, hogy legyek önzőbb. Azt gondolom, hogy az utolsó bordeaux-beli évemre nem lehet panasz, hiszen 15 gólt rúgtam, de ez a helyzet határozottan igaz az Arsenalnál. Itt többé nem elég jól játszani, gólokat kell rúgnom.”

„Wenger irányítása alatt sokkal inkább középen játszok, és nem kell kihúzódnom a szélekre, mint a Bordeauxnál. Ennek eredményeképpen születhetett meg a Braga elleni gólom, amit Jackkel hoztunk össze, vagy a Wolves elleni találatom, amit külsővel sikerült elérnem.”

A marokkói egyelőre a tizedik helyen áll a hét bajnoki találatával az angol Premier Liga góllövőlistáján, ami nagyszerű eredmény egy újonctól. Ugyanakkor Chamakh úgy gondolja, hogy további fejlődésre is képes lesz, s ebben nagy segítséget nyújtanak az új csapattársai.

„Úgy érzem, ki kell teljesednem. Innentől kezdve már nemcsak az a Chamakh akkor lenni, aki csak fejjel tud gólt szerezni, hanem itt az ideje lábbal is elkezdeni a találatszerzést. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez menni fog, ugyanis az Arsenal gyorspasszos játéka sokkal inkább az ínyemre van. Tudom, hogy megvan bennem a képesség, hogy a világ egyik legjobbja legyen, de ehhez nagyon keményen kell dolgoznom. Egyelőre még nem érem el Rooney,vagy Drogba szintjét, de egy nap biztosan ott leszek majd köztük. Nem vagyok rájuk féltékeny, ők is sokat dolgoztak azért, hogy őket takartsák számon a Premier Liga legjobbjainak.”

„Cesc nagyon kivételes játékos, mindenki másnál előbb veszi észre a lehetőségeket. Emiatt nekem is emelnem kellett a játékom színvonalán, mert nem szabad veszni hagyni az ő csodapasszait, de úgy gondolom, ő is elégedett a teljesítményemmel. Korábban már játszhattam együtt egy másik nagy tehetséggel, Yohann Gourcuffal, ugyanakkor most minden más, hogy Cescen kívül olyan középpályások vannak a csapatban, mint Samir, Abou, vagy Jack.”

Chamakh beilleszkedése is nagyon gyorsan sikerült, bár a francia nyelv kétségtelenül domináns a keretben. A marokkói leginkább Samir Nasrinak hálás a segítőkészségéért.

„Nagyon gyorsan sikerült beilleszkednem, mindenki nagyon barátságos és segítőkész velem. Kiváltképpen Samir Nasrinak köszönhetem ezt, nagyon sok dolgot mesélt a csapatról, és sok új dolgot is tanított. Nagyra értékelem a gesztusát, olyan, mintha a testvérem lenne. A nyáron nem egyszer hívott meg a saját házukba, hogy együtt nézzük a világbajnokság meccseit.  Ezen kívül pedig nagyszerű hangulat van a klubnál, azt gondolom, ezt lehet is látni a pályán.”

„Egy picit az angol konyhával vagyok bajban, ugyanis azt követően, hogy ideigazoltam, szerződtettem egy francia szakácst. Eddig pedig inkább olasz konyhán éltem, még szerencse, hogy volt pár olasz étterem a szálloda közelében.”

„Igyekszek a lehető leghamarabb megtanulni angolul is. Amikor aláírtam a papírokat, volt egy interjúm a csapat tévéjével, és megkértek, hogy mondjam el az I'm happy to be a Gunner mondatot, miközben azt sem tudtam, mit jelent. Persze, most már tudom, de többé-kevésbé ezek voltak az első angol szavaim, és hát be kellett vallani, elég katasztrofálisan sikerültek. Most már javarészt megértem az angol szavakat, ugyanakkor beszélni még nem igazán szeretnék.”

„Ugyanakkor ez a helyzet is hamarosan megváltozhat, hiszen már járok angol tanárhoz, ezen kívül már a hotelből is elköltöztem, miután vettem egy kis lakást az edzőközpont közelében. A Londonban való élet is egyre könnyebb, így négy-öt hónap elteltével. Az elején minden nagyon más volt, egy számomra teljesen ismertlen város, ismeretlen ország, egy ismeretlen kultúrával.”

„Az időjárás, az angol konyha, a bal oldalon való vezetés, és persze a nyelv, amikhez nem tudtam öt perc alatt hozzászokni.”

Az Arsenalra a következő hónapokban kemény munka vár, hiszen a soron következő heteken három naponta lesznek majd meccsek a különféle sorozatokban. Januárban indul ugyanis az FA-Kupa, de ezen kívül jó esély van a bajnokság megnyerésére, és legfőképpen a Ligakupa elhódítására. Ráadásul a Bajnokok Ligájában nem kisebb nehézség előtt áll Wenger csapata, mint hogy legyőzzék a Barcelonát.

„A csapat készen áll a győzelemre, ugyanakkor hosszú ideje nem sikerült trófeát szerezni. Most, hogy a Ligakupa elődöntőjében vagyunk, ezt már illene megnyernünk.”

„Számomra is élesedik a verseny, hiszen időközben visszatért van Persie és Bendtner is, s bár az ilyen versenyek negatívan is ki tudnak hatni az emberre, úgy gondolom, hogy sikerül majd előnyt szereznem. Nem teszem magam különösebb nyomás alá, hiszen mindkét játékos világklasszis szinten áll, és ez csak még inkább motivál engem, hogy én is minél többet fejlődjek.

„Úgy gondolom, hogy az álmom klubjánál vagyok. Ami másnak a Barcelona, vagy a Real Madrid,az nekem az Arsenal. Az biztos, hogy ki fogom tölteni a négy éves szerződésemet, s addig is igyekszem továbbra is mindent kihajtani magamból egy-egy meccsen. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ágyús lehetek.”