Akik olvasták már korábban a blogírásaimat, tudhatják rólam, hogy általában realista/optimista szemléletben írok az Arsenalról, még ha a legnegatívabb esemény történik a csapat életében, vagyha ki is osztok egy-két kritikát valamelyik játékosunknak.

Most is annak kellene lennem, mert hamarosan tiszta lappal indul az új szezon, és hát új remények meg izé... ki ne várná azt titkon, hogy az Arsenal megnyerje a bajnoki címet? Csakhogy ehhez a dologhoz, az esélyességért, Wenger - ahogyan ígérte is -  számára három fronton kellene jó alkukat kötni a csapat erősítése szempontjából.

Jó hír (volt), hogy egy darabig úgy tűnt, ezt ő is megértette. Aztán most perpillanat az egész helyzet olyan, mint egy politikai párt, aki a választásokat követően cserben hagyta a szavazóit. Mert jelenleg egyetlen fronton sem állunk olyan jól, hogy bárki is azt mondhassa rólunk, hogy van esélyünk a bajnokságért harcolni.

Íme a három front:

1. Új játékosok igazolása: Ebben az átigazolási szezonban összesen az alábbi játékosokkal hozza összefüggésbe folyamatosan a világsajtó szeretett csapatunkat: Gervinho, Cahill, Samba, Alvarez, Oxlade-Chamberlain. Ebből úgy tűnik, hogy az első játékosért állunk leginkább közel, bár ahogy hallottuk, még semmilyen hivatalos ajánlatot NEM tettünk le a jelenlegi csapata asztalára, és vannak olyan hírek is, hogy mégsem volt senki semmilyen orvosin a Colney-n tegnap.

Wenger mire vár? Az már történelem, amilyen kínnal az Arsenal megszerzi a játékosait - szerintem most is kemény fél millió eurón mehet a vita immáron két hete. Meg amúgy is, nem kéne valami csapatépítést csinálni? Lesz össz-vissz hat barátságos meccsünk, hogy akarja Wenger elérni, hogy összeszokjon a társaság. Főleg, ha jönnének az újak, és mennének a mostaniak. Augusztusban neki állhat igazolni, de abból a transzferből szeptember 5-én lenne valami konkrétum, bőven a piac zárását követően.

Hozzáteszem: a címvédő csapat,a Manchester United immáron 50 millió fontot költött három játékos megszerzésére. A Chelsea csak menedzserre költött 15 millió eurót, ott garantált az új játékosok érkezése. A City-t ismerjük, a Liverpool már télen aktív volt...

Már előre félek, ha netán felkerül egy friss interjú az arsenal.com-ra hétfőn, amikor a csapat munkába áll. Az ArsenalPlayer riportere megkérdezi Wengertől, hogy hogy állunk az átigazolások terén, mire ő a szokásos sablonszövegét lenyomva: 'We're not close to sign anyone'. Nyári aktivitás felsőfokon, Wenger-módra.

2. Hosszabbítások, bizonytalanságok: A Fabregas-sagát már maguk a barcelonások is unják, és kérdem én, erre mikor akarnak véglegesen pontot tenni a csapat érdekében? Ha az Arsenal hajlik a megállapodásra, akkor mondja meg mennyit kér, ha a Barcelona meg nem adja meg, akkor így járt és ki lehetne kapcsolni a faxgépet.

Sajnos semmi okom nincs feltételezni, hogy Nasri marad. A mai világban, a web 2.0 korában mennyi időbe fájna Samirkának, hogy bejelentkezzen a Twitterére és elhallgattassa azokat az idióta daily mailes baromságokat, hogy az új away mez bemutatóján készített képeken nem mosolyog TEHÁT a Manchester Unitedhez fog szerződni (innen meg küldjük nekik az arsenal.com ingyenes videóját, azon Nasri egyenesen röhög!)

Adebayor óta nem hiszek nagyon a klubhűségben, jelenleg a Fabregas és Nasri-sagák korában minden okom van azt feltételezni, hogy az Arsenal nem más, mint egy nevelőklub. Kineveli a francia csiszolatlan gyémántokat, aztán semennyivel sem többért (ha nem kevesebbért) továbbpasszolja. Ez van, srácok.

(Clichyt már csak azért nem említem meg, mert a szerencsétlen Gooner örül, ha Nasri marad, Clichyvel már nincs ideje és energiája foglalkozni.)

3. A nem kívánt játékosok eladása: Bekövetkezett a rémálmom, jövőre is el kell néznem Denilson és Bendtner arcát a keretben? Beleértve Rosicky-t vagy Diabyt is? Igen, jó játékosok, csak vannak náluk jobbak. És nem, a többi csapat nem hajlandó kifizetni az Arsenal által elvárt, horribilis összegeket.

Diabyért nem fogadtunk el egy 10 millió fontos ajánlatot egy török csapattól?! Na ez már no comment-kategória.

---

Akik pedig úgy gondolják, hogy az Arsenalnak elég a harmadik hely is... ti. Wenger azt mondta az évad vége felé, hogy ő örül a második helynek, mert szép eredmény, blablabla. Végeredmény: negyedikek lettünk. Az Arsenalnak úgy kell a következő idényhez hozzáállnia, hogy bajnok akar lenni, s akkor lehet csak meg a BL-indulást érő helyek legrosszabb esetben.

Vagy ki tudja, hogy milyen forgatókönyv valósulna meg, ha netán egy évig az EL-ben kellene indulnunk...

Nesze neked, optimizmus!