2000-ben az Arsenal egy olyan időszakát élte, amikor tudni lehetett, hogy most következik be a csapat ideje. Az Arsenal tele volt fiatalokkal, akik csak arra vártak, hogy a nagycsapatba kerüljenek, és ne csak Bergkamp, Vieira vagy Seaman árnyékában éljenek, hanem kilépve onnan befussák a saját karrierjüket.

Rohan Ricketts része volt az akkori U18-as Arsenal csapatának, akik az egymást követő két évben is megnyerték az FA Youth Cup-ot. A Don Howe és Neil Banfield keze alatt játszó Ricketts egyike volt az olyan tehetségeknek a fiatal csapatban, akikre biztosra állították, hogy a nagycsapat meghatározó tagja lesz.

Akkoriban az ifi csapatban játszott Pennant, Thomas, Sidwell, Volz, Bothroyd, Juan, Bentley, Hills, Chilvers.

– mondta Ricketts

Don Howe és Neil Banfield csodásak voltak. Akik akkor befutottak, mindent nekik köszönhettek. Motiváltak minket, fegyelmeztek, és keményen edzettünk.

Ricketts türelmesen várta a lehetőséget, hogy Arsene Wenger őt is átemelje a nagycsapatba, de ez a lehetőség sose jött el. Ricketts pozitívuma azóta sem csökkent, és még mindig jó embernek tartja Wengert, nem hibáztatja amiatt, hogy nem számított rá a nagy csapatban.

Arsene egy jó ember. A legjobb edző, akivel valaha is dolgozhattam. Neki van egy játék filozófiája, amivel senkisem vitatkozhat.

Abban az időben Wengernek nehézvolt megtalálnia az egyensúlyt, hogy éppen a fiatal csapatból emeljen ki egy-egy játékost, vagy igazoljon valakit a hiányos posztra, de végül így is győzelemre vezette a csapatot.

Egyszerűen rossz volt az időzítés, tudta jól mindenki az akkori ifi csapatból, hogy Wenger nem fog mindenkire számítani, és sokaknak el kell igazolni, ha tovább akarnak fejlődni. Wengernek csak annyi dolga volt, hogy kiemelje azokat, akikre szükségük van. Itt nem arról van szó, hogy éppen más valaki tehetségesebb volt a többinél, egyszerűen az ő posztján volt hiány. Sajnos az enyémen nem volt.

Sokan úgy gondolják, hogy Wenger nem szereti az Angol játékosokat, de szerintem egyszerűen csak rossz volt az időzítés.

Ricketts a ligakupákban nagyritkán lehetőséget kapott, de ez elég volt ahhoz, hogy egy másik londoni csapat, a Tottenham felfigyeljen rá, és kihasználja azt, hogy az Arsenalban nem tartottak rá igényt.

Nem volt nehéz döntés váltani, mert a Spursbe több esélyem volt a kezdőcsapatba kerüléshez.

Az akkori edző Glenn Hoddle volt, és ő bízott bennem. Szabad utat adott a felnőtt csapatba, és átadta nekem a lehetőséget, hogy bizonyítsak.

Ricketts a lehetőséggel nem úgy élt, ahogy azt tőle elvárták volna, így először a Coventry Citynek, majd a Wolverhampton csapatának adták egy-egy évre kölcsönben, ám sérülések miatt, nem tudott rendszeres játéklehetőséghez jutni. Az előzőben 6 az utóbbiban pedig 7 mérkőzést játszott összesen egy gólt szerezve. Ám a Wolverhampton benne látta a csapata jövőjét és leigazolta a Tottenham csapatától. Ricketts itt 44 mérkőzésen szerepelt, de sikertelenül.

A Wolverhampton úgy gondolta, hogy egy gyengébb bajnokságban talán formába lendülhet, ezért kölcsönadták a QPR csapatának, ahol azonban  megsérült, így összesen 2 mérkőzést játszott. A Wolverhampton ezért az eladása mellet döntött. Ricketts a Barnsley csapatába igazolt, ám ott se váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A középpályás úgy gondolta ideje lenne egy másik, gyengébb bajnokságban kipróbálnia magát, ezért elment a tengerentúlra a Toronto csapatához, ahol a legeredményesebb szezonját töltötte, 39 mérkőzésen 4 gólt szerezve.

Az amerikai élet nem igazán jött be neki, így nem hosszabbította meg szerződését.

Az életmód is gyenge volt és az ottani kajának sem voltam a rajongója. Amerikában más volt az élet, ott az emberek nem hittek magukban és ez nekem nem tetszett.

Gondoltam vissza megyek Angliában, hisz akkor még simán belefért volna pár jó év nekem, és úgy gondoltam az MLS-el egy szintű bajnokságba kezdek.

Paul Ince ajánlatott tett nekem az akkori csapatához, az MK Donshoz, de ugyanakkor a Barnsley is keresett, hogy mennyek vissza, én persze egyből a Barnsley-t választottam, hisz magasabb szintű csapat. Naná, hogy Paul Ince egyből állást kapott, az első osztályú Blackburntől, ahova magával vitte két játékosát. Na ez az amit gondolok, ismét rossz az időzítés.

Ám Rickettsnek a labdarúgáson kívül volt egy másik szenvedélye, az írás. Akkoriban a The Times Sabotage-ban futtatott egy saját részt, ami nem csak a sportról szólt.

Enyém volt mindig a 10. oldal. Volt ott foci, zene, stylistok, és még a pornó is megfordult néha, szóval minden volt, amit az emberek szerettek.

Ricketts akkoriban követte a tv-ben az eseményeket, és az U-21-es Euróba bajnokság ihlette meg azt a könyvet, amit később meg is írt.

A könyv célja, hogy segítse a fiatalokat a jó úton. Sok tehetséges fiatal labdarugó van, akik nem futnak be olyan fényes jövőt, mint ami nekik járna, és én ebben akarok segíteni, hogy eltudják dönteni mikor is kell váltani, és mikor, meddig kell kitartani.

Ricketts egyike volt azon Arsenalos labdarugóknak, akik két egymás követő két évben is magasba emelhették az FA Youth Kupát, így remélve, hogy profi futballista váljon belőle.

Azt könnyű mondani, hogy csak másképp kellet volna a dolgokat csinálni, ha akkor nem megyek el az Arsenaltól, vagy nem sérülök meg háromszor is, akkor lehet, hogy még most is profi futballista lennék, de nem így történt. Ezért vagyok most aki vagyok, de én boldog vagyok.

Ricketts-et tényleg óriási tehetségnek tartották, ám pechje volt, hisz az akkori Arsenalban az ő posztján nem volt üresedés, hisz remek játékosok alkották a középpályát. Ricketts nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és így a többi kiégett tehetség sorsára jutott.