Hol is kezdjem...

Körülbelül 12-13 éves lehettem amikor bekötötték nálunk a kábeltévét. Nagy focirajongóként egyből rákattantam a Sport1-re. Ekkor ők közvetítették az olasz, spanyol s az angol bajnokikat. Hétfőnként mindig volt 1-1 órás össszefoglaló és én ekkor 3 órahosszát ültem a TV előtt és folyamatosan néztem. Ekkor kezdődött el egy szerelem.

Tudniillik, ekkor a spanyolban 3 csapat volt versenyben. A Deportivo, Real Sociedad és a Real Madrid. A két Real versengett a bajnoki címért. Emlékszem a Deporból Diego Tristánra. Mindig is mondogattam, hogy "Tristán, lőjél mindig tisztán" :)) . A Sociedadból Nihatra és Darko Kovacevicre, ők voltak ekkor a spanyol liga sztárjai. Nos én a galaktikus korszakban, amikor még Ronaldo, Zidane, Figo, R.Calos ott volt, ekkor nagyon nagy Real drukker voltam. Folyamatosan néztem az összefoglalókat és izgultam. Utólag visszagondolva még bizonytalan voltam, hiszen az olaszból nagyon nagy Inter drukker lettem, hála a kommentárnak aki nagyon istenítette Toldót :) Egy Milan-Juventus döntőn pedig Milan fan. Érdekes párosítás az olaszból, ezt tegyük hozzá..

Utána kezdtem az angol bajnoki felé kacsingatnom, de Toldo még máig szimpatikus. Most mondanom kéne, hogy az Arsenal fogott meg, de nem! A Liverpool, amit még máig nem értek, valamiért megfogott. Nos ez kb. 2005-ben volt. Ez időtájban szűkítettem a körömet és Real és Liverpool fan lettem. A két olasz csapat egyszerűen azért esett ki, mert nem láttam őket a TV-ben :) Kis divatdrukker voltam ahogy mondják a mai fiatalok. A Liverpoolt, nem tudom megmagyarázni, nem tudom miért, de szimpatikusak lettek.

Ekkoriban a Tv2-n ment reggel 6 órától egy gólösszefoglaló műsor. Emlékszem, mindig 5:45 kor már automatikusan felkeltem, ébresztőóra nélkül és ültem ki a Tv elé és néztem a fél órás összefoglalókat a különböző bajnokságokról. Ám ekkor jött Thierry Henry....... Az egyik nap egy Arsenal-Chelsea FA kupa meccs összefoglalója volt, ahol Henry rúgott egy gólt. Egy gólt ami mindent megváltoztatott. Ez a gól amit a linken megtaláltok ( http://www.youtube.com/watch?v=d0f_mNztdsM ) , egyszerűen megfogott. Szerelmes lettem, szinte egy pillanat alatt nagyon nagy rajongást éreztem Henry iránt. Nem az Arsenal, Henry iránt. Itt Real, Liverpool és Henry szurkoló voltam.

Idővel a Realt kizártam, mert még nem volt internetünk és hirtelen új játékosok lettek, egyszerűen megutáltam őket a játékos politkikájuk miatt. Ez akkor olyan volt mint most a Cityé. Most kb. 2006-ban járunk. Ekkor már a Liverpool és Henry voltak a császárok. Az egyik nap egy érzés támadt bennem, hogy ha szereted Henry-t akkor az Arsenalt is kéne. Nem is tudom... Talán beképzeltem magamnak, de kezdett erősödni a szikra az Arsenal iránt. Napról napra, óráról-órára szimpatikusabbak lettek, de nem tudtam dönteni a Liverpool és az Arsenal között. Majd jött a 2006-os bajnokok ligája finálé........ Nem néztem végig a meccset, mert koránfekvős voltam, de emlékszem amikor Lehmant kiállították. Ekkor már úgy izgultam mint mostanában minden Arsenal meccsen. A csapatért izgutam. Majd megszereztük a vezetést és elaludtam. Reggel amikor felkeltem akkor úgy ébredtem, hogy Nyert-e az Arsenal, Nyert-e az Arsenal. Rohantam ki hajnalban mindent borítva a TV elé, nézve a teletexben az eredményt. Ekkor láttam, hogy kikaptunk. Ez kissé lelombozódott, de ezen a napon úgy ébredtem fel, hogy csak egy csapat van a szívemben. Az Arsenal. Ezt a dátumot tekintem az Arsenal rajongásom kezdetének. Szusza Ferencet tudom idézni. "Most megkérdezhetné bárki, hogy nem bántam-e meg ezt a hűséget. Nyugodt szívvel állíthatom, nem."