Arséne Wenger 1996-os érkezése alapjaiban változtatta meg az Arsenalt. De lássuk, hogyan is sikerült beírnia a londoni csapat történelmébe magát egy addigi ismeretlen francia edzőnek

Stewart Houston és Bruce Rioch rövid távú irányítása után George Graham évei következtek az Arsenal menedzseri székében, ám az ő leköszönése után az utódnak, Arséne Wengernek számos, a csapattal kapcsolatos kérdést kellett megválaszolnia. Akkor egy relatíve ismeretlen szakember lett az angol klub menedzsere, aki örökre megváltoztatta a csapatot.

Arséne Wenger 1996 szeptemberében érkezett tehát az Arsenalhoz, miután sikereket ért el a francia Monacoval, illetve kicsit kitekintett Japánban, a Grampus Eight együttesénél. Érdekesség, hogy ő lett a klub első nem-brit menedzsere.

A kinevezése szezonjában a csapat a negyedik lett a bajnokságban. Az első sikerre sem kellett sokat várni: a 1997/98-as idényben Wenger alakulata 12 pontos hátrányt dolgozott le, és megelőzte az akkori elsőt, a Manchester Unitedet, így két meccsel a szezonzárás előtt már bajnoki címet ünnepelhetett. Ráadásképpen két héttel az első hely bebiztosítása után FA-kupa döntőt is nyert az Arsenal, így született meg a Wenger-éra első duplázása.

Az akkori keretben már helyet kaptak a Wenger-által a csapathoz csábított játékosok, mint például Patrick Vireira, Emmanuel Petit, vagy Marc Overmans, miközben olyan legendák maradtak a gárdánál, mint David Seaman, Tony Adams, vagy Dennis Bergkamp.

A Wenger-érában egyéb más rekordokat is megdöntött a csapat. Elsőként Ian Wright volt az, aki megközelítette Cliff Bastin abszolút gólkirályi címét a csapaton belül, sőt 1997. szeptember 13-án, a Bolton Wanderers ellen lőtt góljával meg is előzte őt. Érdekesség, Wrightnak az volt a 179. gólja. Talán ekkor még nem is gondolt arra senki, hogy rövid időn belül egy olyan játékos érkezik a csapathoz, aki ezt is felül tudja múlni.

Pedig így történt: 1999 augusztusában leigazolt a csapathoz Thierry Henry. A változtatásokra pedig szükség is volt, hiszen abban az évben, májusban, egy ponton múlt, hogy az Arsenal ne tudja megtartani a bajnoki címét a Manchester Uniteddel szemben.

Az 1999/2000-es szezon mind a csapatnak, mind Wengernek pokolian nehéz volt. A francia alakulata ugyanis az első nyolc fordulóban pontot sem tudott szerezni, valamint az idény végén üres kézzel távoztak mind az UEFA-kupa, mind az FA-kupa döntőjéből. Így Henry első idényében trófea nélkül maradt – de erre sem kellett sokat várni.

A 2001/02-es szezonban Wengeréknek sikerült ismét duplázniuk, miután 12 pontos előnnyel az első helyen végeztek a Liverpool előtt a bajnokságban. Ezt követően már csak a 2003/04-es szezonban tudtak valamilyen kupasorozat trófeáját a magasba emelni az Arsenal játékosai (az az akkori FA-kupa volt), de így is voltak felejthetetlen pillanatok.

Egyrészt a 2003/04-es szezonban veretlenül teljesítették az idényt, így joggal lettek bajnokok. A mutatók az alábbiak voltak: 49 meccs – 36 megnyert, 13 döntetlen, vereség: 0.

Az európai kupasorozatban is remekül szerepelt a csapat ezidőtájt, hiszen 2006-ban Bajnokok Ligája döntőt játszhatott az Arsenal a Barcelona ellen, és noha az emberhátrányban játszó alakulat szerezte a vezetést, végül a katalánok nyerték a találkozót 2-1-re.

A Wenger-éra sikeressége pedig a pályán kívül is megmutatkozott, miután 2004 februárjában a csapatnál bejelentették, hogy új stadiont építenek, ahová 2006 nyarán költöztek be – egy új alapot adva az Arsenal jövőjének.

A professzor 1,235 mérkőzésen irányította a csapatot. Köszönjük Monsieur!