Ha a Woolwichból a Highburybe való költözés egyben azt jelentette, hogy a klub képes felérni a topcsapatok közé, akkor az Emirates stadion megépítése felért ennek a hely megtartásával.

Nehéz eléggé kihangsúlyozni ennek a projektnek az összejöttét. A Highburyben eltöltött 93 év után a csapat olyasvalamibe vágott bele, ami éppúgy lehetett volna tökéletes bukás, mint siker.

Az Arsenal 1999 novemberében jelentette be a javaslatait, mely szerint elköltöznének az Ashburton Grove alá. Az ehhez szükséges papírmunkák 2002 májusában készültek el, az építési munkálatok pedig 2004 februárjában kezdődtek meg.

A stadion jelenlegi nevét, az Emiratest 2004 októberében vette fel, míg a létesítmény 2005 augusztusában lett kész. Az első meccset 2006. július 22-én játszották, ez egyben Dennis Bergkamp búcsúmérkőzése volt. A csapat pedig már az új éra első szezonjában megtapasztalta, hogy jó döntés volt felépíteni a stadiont, hiszen valamennyi meccsre elkeltek a jegyek.

Az akkori ügyvezető igazgató, Keith Edelman elmondta, hogy a stadion felépítése elengedhetetlen volt, hogy az Arsenal megőrizze versenyképességét a többi nagycsapat mellett.

„Az a célunk, hogy mi legyünk Európa vezető futball klubja, most pedig, hogy új stadionunk van, jelenetős lépést tettük efelé a cél felé. A költözés okán 30%-os bevétel-növekedésre számítunk a jegyekből és a bérletekből.” – mondta Edelman.

Az Arsenal highburys búcsúmérkőzésére 2006. május 7-én került sor, azon a meccsen 4-2-re verték meg a Wigant, így a Tottenhamet éppenhogy megelőzvén Wengerék futottak be a negyedik, azaz a Bajnokok Ligája indulást érő helyen.

S bár a Highbury örökké az Arsenal lelki otthona lesz, az Emirates a jövő kulcsát jelenti.