Tizenhárom. Lehet szerencsés, vagy balszerencsés szám, az Arsenal tekintetében minden bizonnyal utóbbi lesz...

Minden fogadóiroda több oddsot adott az Arsenal győzelmére, mint a Barcelonáéra azon a bizonyos 2006. május 17-ei, párizsi estén.

Arséne Wengerék úgy érkezhettek Franciaországba, hogy akkor 1-0 BL-meccsen nem kaptak gólt - ez új rekord volt a kupasorozatban. Ez azért is volt érdekes, mert a hosszútávú sérülések miatt Wenger kénytelen volt fiatal, tapasztalatlan védőket alkalmazni a védelem közepén - így fordulhatott elő, hogy Ashley Cole, vagy Sol Campbell helyett egy bizonyos Philippe Senderos játsszon. De voltak egyéb furcsaságok is a csapatban, ugyanis a jobblábas Mathieu Flamini a bal szélen kapott helyet.

Miután az Ajax, az FC Thun és a Sparta Prága alkotta csoporton az Arsenal túljutott, két igazi nagyágyú következett a sorsolás következtében, azonban Wengeréket sem a Real Madrid, sem a Juventustól nem állította meg. Ezt követően jöhetett a Villareal, majd a döntőben a Barcelona – mindenütt győzelem, vagy győzelemre állás, utóbbin azonban csak a 77. percig.

Az Arsenal jól kezdte a meccset, azonban már a 17. percben jött a baj: a védőket letudva Samuel Eto'onak már csak Jens Lehmannon kellett volna túljutnia, aki egy felelőtlen döntésnek köszönhetően buktatta a kamerunit. Az üres kapuba pedig hiába talált be Giuly, a játékvezető az előbbi szabálytalanság miatt lefújta az akciót (érvénytelenítve ezáltal a gólt), és kiállította a németet.

A szezonban végig zseniálisan védő Lehmann, és a kényszerű csere miatt Robert Piresnek azon az éjszakán ért véget a döntő.

A Manuel Almuniával kiegészülő Arsenal azonban nem adta fel.
A 37. percben, nyolc yardnyira a Barcelona kapujától Carles Puyol szabálytalankodott Emmanuel Ebouével szemben, innen járt szabadrúgás az Arsenalnak. A pontrúgást Thierry Henry végezte el, amiből az üresen maradt Sol Campbell zseniálisan fejelte be a labdát Victor Valdes kapujába.

Onnantól kezdve az Arsenal még jobban bepörgött, igaz: Henry és társai próbálkozásai ezután már egyszer sem jártak sikerrel.

Az az elv pedig, hogy a 'kihagyott helyzetek megbosszulhatják magukat', bekövetkezett: a Mark van Bommel helyére beállt Henrik Larsson volt a jolly joker a Barcelona alakulatában, ugyanis a játékos adta a meccs utolsó 13 percében a gólpasszokat előbb Eto'o-nak, majd később Juliano Bellettinek.

S bár az Arsenal azon az estén trófea nélkül maradt, a csapatban számos olyan játékos ott volt, akik a mai napig a pályán vannak Wengerrel együtt. S abban is biztosak lehetünk, hogy újra és újra neki fognak vágni ennek a kalandnak. A küldetésnek ugyanis nincs vége…