2016. október 1-én lesz 20 éve annak, hogy az Arsenal vezetősége Arséne Wengert nevezte ki a csapat menedzsereként.

A francia szakember azóta több mint 1000 tétmeccsen van túl, a 20 év alatt pedig három bajnoki elsőséget, valamint hat FA-Kupát hódított el az Arsenallal.

-Milyen érzés immáron 20 éve az Arsenalnál dolgozni?

-Nagyon nehéz ezt szavakban kifejezni. Az idő “csak úgy” eltelt. Mindig a következő meccs a legfontosabb, szóval nincs ideje az embernek hátrafelé nézegetni. Ma úgy nézek ki, mint egy őskövület, aki olyan hosszú ideig maradt az Arsenalnál, de én mindig csak meccsről meccsre éltem, az idő pedig elrepült.

Több mint 1000 tétmeccsem volt az Arsenalnál, és nemrég tudtam meg, hogy a Watford elleni volt a 650. győztes meccsem menedzserként. Mindig elkötelezett voltam a klub felé, miközben próbáltam versenyképes és bátor lenni. Ezekre szükség van ebben a szakmában. Mindig megpróbáltam lojális maradni és előre vinni a klub szekerét.

-Hogyan változott a klub az elmúlt 20 év alatt?

-Amikor megérkeztem, 80 munkatársunk volt. Most 600 van. Egy modern cég lettünk HR-rel, és egy jól szervezett hierarchiával. Ma már nem is ismerek mindenkit, húsz éve pedig még mindenkivel köszöntünk egymásnak. Akkoriban például edzőközpontunk sem volt, egy egyetemi sporttelepen kellett gyakorolnunk, ahol szerdán délben kitettek bennünket, mert akkor a hallagtóké volt a pálya. A dolgok megváltoztak. Akkoriban egy hagyományos, régiszabású szervezet voltunk, mára viszont egy modern vállalat lettünk.

-Lesz-e még valaha egy top menedzser, aki 20 évig marad ugyanannál a klubnál?

-Elképzelhető, de nagyon valószínűtlen. A futballban minden gyorsan változik. A társadalom megváltozott, az emberek mára nagyon megkövetelnek bizonyos dolgokat. Sokkal erőteljesebb véleménnyel rendelkeznek, és érintettek akarnak lenni a klub jelenkori ügyleteiben is.

Az emberek sokkal inkább ki akarják venni a részüket a klub döntéseiben. Ugyanakkor semmi sem veszélyesebb a felületes tudásnál. A klubon belül a vezetőnek erősebbnek kell lennie, mint korábban bármikor és nem szabad buta döntéseket hoznia. Tisztelnie kell a klub irányelveit, és erős személyiségekkel kell körbevennie magát.

-Tud a felé irányuló kritikákról?

-Természetesen hallom a kritikákat. Úgy gondolom, hogy ha valaki ilyen hosszú ideje van egy klubnál, nagyon veszélyes nem odafigyelni a ezekre. Az embernek tennie kell egy lépést hátra, egy kis távolságból kell néznie az eseményeket és objektívan kell elemeznie a dolgokat.

A perspektíva nagyon fontos. Van, hogy a kritikák jogosak, és ilyenkor az embernek meg kell próbálnia megnézni, mi nem működik. De az a helyzet, hogy a modern társadalomban 100 emberből 95 nem kritizál, de csak a maradék 5-öt halljuk, mert a média ezeknek ad jelentőséget. Megpróbálom olyan jól teljesíteni a munkámat, amennyire csak lehetséges, méghozzá teljes elköteleződéssel. Aztán majd nyugodtan nézhetek tükörbe azzal a tudattal, hogy én mindent megtettem.

-Mi lesz, ha majd egyszer visszavonul?

-Üzleti botrány a klub körül biztosan nem lesz. Stabil lábakon áll a csapat, jó játékosaink vannak, így a keret erős. Az elmúlt 20 évben a klub sokat lépett előre. Remélhetőleg a következő menedzser még jobb munkát fog végezni, mint én, ez az én kívánságom.

-A 650 győztes meccs közül melyek emelkednek ki?

-A Highbury-ben megnyert első meccsemre az Everton ellen örökké emlékezni fogok. Egyes győzelmek édesebbek, mint általában, de az a jó hétvége, amikor szombat négykor megnyerjük a saját mérkőzésünket, aztán hazamegyünk és megnézzük a forduló többi meccsét. Ez egy ideális hétvége. Az pedig a legszörnyűbb, amikor elsőként játszunk a fordulóban, vesztünk, és végignézzük, ahogy mindenki más nyer. Ez hihetetlenül borzalmas.

-Mi az Arsenal-kultúra?

-Az, amikor a meccsekre menet látom az embereket Arsenal-mezben és megpróbálom elképzelni a mögötte lévő sztorit, hogy mi köti őket össze a csapattal. Látom a piros-fehér mezeket, és elcsodálkozom, milyen érzelmi kapcsolat van a klub és a rajongók közt.

Vajon az első meccsükre az édesapjukkal vagy a nagyapjukkal mentek el? Aztán elkezdek félni, hogy cserben hagyom ezeket az embereket. Ők az én családom. Minél tovább maradok, annál nagyobb lesz a félelmem, hogy csalódást okozok ezeknek az embereknek.

Van valami varázslatos ebben a klubban. Az emberek összegyűlnek és szurkolnak a csapatnak alapvetően azért, hogy boldogok legyenek. Az én munkám pedig az, hogy ez így legyen. Úgy vélem, hogy az Arsenal központi értéke még mindig az emberi tényező. Nagyon keményen igyekszem azért, hogy ez így maradjon.

-Hogyan változtatta meg a klubot a Highbury-ből való elköltözés?

-Úgy vélem, hogy ez úgy segítette előre a csapatot, hogy nem sérült közben a klub hagyományai. Semmi sem nagyobb a Highbury-nél. Ez a klub lelke. Amikor az Emirates felé megyek, gyakran elhaladok a Highbury mellett, mert érezni akarom a lelkét. Egy nagyon régimódi stadion volt, de volt valami különleges benne és ez a klub történelmének része.

Az Emirates egy modern érát jelképezi. Persze van egy-két dolog, ami hiányzik, például, hogy most már nagyobb távolság van a pálya és az első sor között. Ez biztonsági okokból van így, ezt tiszteletben kell tartanunk. Így kényelmesebb és modernebb.

Nagyon érintett voltam a költözésben. Körülbelül 50-100 megbeszélésünk volt, amíg minden részlet a helyére került. Készült egy kép is, amikor az épülő Emirates portáján állok, miközben teherautók hordják a szemetet a hátam mögött. A stadion alapterülete ugyanis egykor Islington szeméttelepe volt. Pontosan oda rakodták le a szemetet, ahol most a kezdőkör van.

250 millió fontos költségvetéssel vágtunk neki az építkezésnek. Ez volt minden, amit megenghedettünk magunknak. Évekig ez volt a rémálmom, mert 428 millió-ba került az egész beruházás, a vezetőség meg csak annyit mondott, hogy továbbra is végezzem ugyanúgy a dolgomat. Rájuk néztem, és azt gondoltam, hogy ezek vagy hihetetlenül bátrak, vagy teljesen idióták. Óriási nyomás volt rajtam az átköltözést követő első években. Szükség volt a telházra és a BL-szereplésre, hogy visszahozzuk a pénzt a költségvetésbe.

Kapcsolódó Hírek

Hozzászólások (12)

8 éve
Törölt felhasználó
JACKOXI! +1 ....In our other news: the sky is blue ;-)
8 éve
Törölt felhasználó
Touré 5, egyetértek, a Wenger-Mou híres lökdösődésénél még úgy voltam vele, hogy itt tényleg Wenger vesztette el a fejét (tudom, hogy időben, akkor már a súlyosabb kategóriába esett), de azóta egyszerűen egyre gázabb és gázabb mind az, amit a pályán, mind az amit azon kívül művel. Ez a MU például egy szemét és nagyon örülök neki, hogy Mourinho önimádata miatt mindent megtesz azért, hogy az is maradjon.
8 éve
Törölt felhasználó
JACKOXI! Nem érdemes vele foglalkozni. A világ egyik legjobb edzőjéből szépen lassan csak egy szereplésmániás bohóc lesz. Régen mindig próbálta elvinni a balhét a játékosai helyett, magát a középpontba állítva, most meg nyíltan nekimegy a játékosainak a médiában és így van középpontban vagy nyilatkozik valami bicskanyitogatót.
Személy szerint sajnálom, mert 2005-2010 között bírtam a tagot, nem volt ekkora p*cs, inkább egy pökhendi fazon akinek a szereplése jót tett a nemzetközi focinak. A Real Madridnál sajnos megtört benne valami, teljesen elvesztette az önuralmát. Ugye az utolsó évében nekiment Pepének és Casillas, onnan meg ismerjük a történetet.
8 éve
Mourinhora lassan elfogynak a szavak... mekkora féreg! :shut:
8 éve
Törölt felhasználó
Csak a bulvárral az a baj, hogy vannak benne hihető dolgok, de azt sem szabad készpénznek venni.

Szólj hozzá