Gabriel szerződtetésével immáron hétre bővült azon brazil játékosok száma, akiket Arséne Wenger igazolt a csapathoz 1996 óta. A Sky Sports most ezen brazilokról készített egy rövid, de átfogó visszatekintést.

Sylvinho (1999-2001)

Sylvinho 25 évesen került az Arsenalhoz, azt követően, hogy számos sikert ért el előző csapatával Corinthiansszal. Semmiképpen sem volt egyszerű dolga a védőnek, hogy kiszorítsa az állandó kezdőcsapatból Nigel Winterburnt, ráadásul Sylvinho első arsenalos szezonja komoly csalódással végződött, miután az angol csapat vereséget szenvedett az UEFA Kupában a Galatasaray ellen. A brazil játékos a Sheffield Wednesday ellen mutatott ütős teljesítményével bejátszotta magát Wenger kezdőjébe, valamint számos szép gólt is szerzett többek között a Chelsea ellen. Ezt követően még sorozatban kétszer volt eredményes.

Sylvinho érdemleges Arsenal-karrierjének egy bizonyos Ashley Cole vetett véget 2001 tavaszán, a brazil játékos pedig a Celta Vigóhoz szerződött mindössze a második angliai szezonját követően. A védő a legtöbb sikerét a Barcelonánál érte el - bár a 2006-os BL-döntőben éppen az Arsenal ellen nem léphetett pályára, 2009-ben aktívan kivette a részét a katalán csapat sikeréből. A brazil végül a Manchester City-nél fejezte be aktív pályafutását, jelenleg pedig Roberto Mancini segédje az Internél.

Edu (2001-05)

Edu arsenalos pályafutása meglehetősen döcögősen rajtolt: a brazilnak először a papírjaival akadtak gondjai, az első meccsén megsérült, a másodikon pedig öngólt vétett. Mindezekkel együtt Edu a csapat szürke eminanciása volt a csapatnak, aki aktívan kivette a részét az Arsenal veretlenül végződő szezonjából is. Bár javarészt csak a kispadról csereként állt be a meccsekbe, a 29 pályáralépésével valójában többet játszott, mint Dennis Bergkamp a 2003/04-es idényben.

A remek bal lábáról híres Edu az arsenalos időszaka alatt tört be a brazil válogatottba is, mindeközben pedig komoly sikereket ért el klubcsapatával: két alkalommal nyerte meg a Premier Ligát, háromszor pedig az FA-Kupát, mielőtt 2005-ben a Valenciához szerződött volna. Néhány éve Wenger úgy fogalmazott róla: "Edu egy értékes tagja a csapatnak, aki számos fontos gólt lőtt a középpályáról."

Gilberto Silva (2002-08)

Gilberto középhátvédként kezdte a pályafutását, így aligha fogadtak volna sokan arra, hogy a játékos végül húzóemberré növi ki magát a 2002-es világbajnokságon. Végül azonban - köszönhetően Emerson sérülésének - így történt, Gilberto pedig eggyel előrébb, védekező középpályásként játszotta végig a világtornát, amelyet végül sikerült is megnyerniük. Végül az ázsiai teljesítményen figyelt fel rá Arséne Wenger, s ezt követően nem sokkal már az Arsenalban játszhatott Gilberto.

Meglehet, nem a brazil középpályás játékstílusa volt a leglátványosabb, de mindig készen állt vállalni a felelősséget a csapatért, a Patrick Vierával való munkakapcsolata pedig zseniális volt. A 2003/04-es sikerhez Gilberto még az FA-Kupa aranyérmet is szállított, 2006-ban pedig BL-döntőig segítette a csapatot. Ezek után nem csoda, ha Wengernek jópár év eltelte után is ő maradt az egyik kedvence.

"Számomra Gilberto egy klasszis játékos. Az emberi oldalát szerénység és alázat jellemzi, aki készenállt feláldozni magát a csapatért. Pontosan egy ilyen szélvédőre volt szükség a védelem elé, aki hajlandó volt a piszkos munkát elvégezni a többiekért."

Gilberto végül 93 válogatottsággal a háta mögött vonult vissza, attól a klubcsapattól, ahol az egész pályafutása elkezdődött: az Atletico Mineirótól.

Julio Baptista (2006-07)

Arséne Wenger hosszas hadjáratot folyatott az általa csak "Bestiaként" becézett játékosért, amikor a francia menedzser célba ért, s egy egyéves kölcsönszerződés keretein belül a Real Madrid végül elengedte a csatárt némi készpénzért és José Antoino Reyes játékjogáért cserébe. 

Baptistát megbecsült játékosként tartották számon Spanyolországban, miután a 63 meccsen 38 gólt szerzett a Sevillában, ezt követően pedig a Real Madrid játékosa lett. A fővárosiaknál aztán nem tudta letenni a névjegyét a brazil csatár, az első szezonjában mindössze nyolc bajnoki gólig jutott, bár az első Galaktikus-érában nem volt könnyű betörnie a sztárok közé Baptistának.

Az angliai karrierjét óriási elvárások övezték, de az első szezonjában Baptista csak három gólt szerzett - érdekesség, hogy a ligakupában összességében egy találattal tovább jutott egy Liverpool elleni mesternégyesnek köszönhetően. Baptista mindezek után visszakerült a Madridhoz, a második realos időszakát pedig némileg nagyobb siker kísérte, hiszen az ő győztes találatával sikerült legyűrniük a Barcelonát, ami végül spanyol bajnoki címet jelentett a Blancóknak. Baptista azonban nem maradt sokáig a Realnál, egy-egy hosszabb-rövidebb kitérőt követően a Malagához, illetve a Romához visszatért szülőhazájába, s a Cruzeirónál vonult vissza.

Denilson (2006-2011)

Az alulértékelt Denilson összesen 150-szer lépett pályára az Arsenalban az angoloknál eltöltött öt éve alatt, az általa képviselt játékstílus pedig megosztotta a csapat szurkolóit és menedzserét. Wenger egy 2009-ben adott nyilatkozatában úgy fogalmazott, nem érti a Denilsont ért támadásokat.

Két dolog lep meg igazán. Az egyik, hogy milyen jól szerepelt a pályán, a másik pedig hogy milyen kevés elismerést kap a médiától. Szerintem az emberek nem veszik a fáradságot és nem elemzik ki alaposan az ő játékát. Mert ha így tennének, meglepődének, milyen nagy területet játszik be, mennyi labdát nyer, milyen gyorsan passzol és milyen irányba továbbítja a játékszert. - mondta Wenger.

Talán Denilson volt az egyik kárvallottja, hogy a Wenger-korszak első, sikert hozó évtizedét követően egy kisebb hullámvölgybe került a klub, a menedzser pedig végül elengedte a játékos kezét, s engedélyezte Denilson visszatérését szülőföldjére, a sao Paulo együtteséhez. A két fél azonban barátként vált el egymástól, Denilson még évek után is úgy fogalmazott, hogy "vitathatatlanul Wenger volt az az edző, aki a leginkább hitt benne és aki a legtöbbet foglalkozott vele, s aki mindig is fiaként tekintett rá."

André Santos (2011-12)

Santos a 2011-es nyári átigazolási időszak utolsó napján érkezett az Arsenalhoz a Fenerbahcétől, miután Wenger óriási nyomás alatt volt, hogy megerősítse a keretét. A brazil játékosnak azonban nem jött ki a lépés Angliában, sok szurkoló úgy vélte, hogy Santos szerepeltetése az Arsenal egy lejtőn indult el. A bal hátvéd kiváltképpen azok után vált a rajongók célpontjává, hogy egy balul sikerült Manchester United elleni derbin már a félidőben elkérte Robin van Persie mezét.

A brazil játékost a 2012-es téli átigazolási szeoznban elengedte Wenger, akkor Santos kölcsönbe a Gremio-hoz került. A védő összesen 23-szor szerepelt az Arsenal színeiben a bajnokságban, Santos mindezt azzal magyarázta, hogy soha nem hátráltatta annyi sérülés a karrierje során, mint amennyit Angliában szedett össze. Jelenleg a Figueirsensénél játszik, ahol elkezdte a pályafutását.

(Special thanks to @Lagvilava7 for the picture of this news.)

Kapcsolódó Hírek

Hozzászólások (3)

9 éve
Törölt felhasználó
Én már az eddigieknek is örülök.
9 éve
Törölt felhasználó
Állítólag Wengus meg hozna egy védőt az átigazolási ablak lejárta előtt!
9 éve
Törölt felhasználó
Én igazából úgy veszem észre, hogy inkább a későbbiekben teljesítettek gyengébben a csapat braziljai, és ezt betudhatjuk annak, hogy a brazil játékosállomány általánosan gyengült. Jellembeli gyengülést is fel vélek fedezni a dologban, bár ez a társadalom teljes egészére is igaz, nem csak a brazil labdarúgókra (bár tény, hogy a sztársportolók kurvulnak el a leghamarabb és legcsúnyábban). Minden esetre Paulista szerintem hajtani fog, mert egyrészt játszhat a BL-ben, másrészt jó lehetőség lehet számára, hogy bekerüljön a válogatottba.

Szólj hozzá