Hírek /

Graham és az unalmas Arsenal - taktikai elemzés

Az Arsenal legsikeresebb edzői. - 3. rész. George Graham és az unalmas Arsenal.

1986 márciusában amikor menesztették a csapat akkori menedzserét Don Howe-t, a csapat már a Bertie Mee által szerzett 1971-es bajnoki siker óta már 15 éve nem nyerte meg a bajnokságot. Figyelembe véve azt, hogy Bertie Mee egy 17 éves sikertelenséget szakított meg, az Arsenal az elmúlt 32 évben csupán egyszer nyerte meg a bajnokságot.

Don Howe menesztésének fő oka, hogy a csapat továbbra sem tudott lényeges sikereket elérni, az Arsenal a kezei alatt nézhetetlen gárda lett. Hiába akart egy tucat játékost beépíteni a középpályára, az Arsenal középszerű csapat volt akkoriban.

Egészen 1986 nyaráig, amikor határozott elképzelésekkel érkezett meg George Graham. Graham sikerének a titka a csapaton belüli fegyelmezettségvolt, ami később a védjegyévé vált. Egy rendkívüli nagy karizmával rendelkező személy volt, aki rögtön az első évében a negyedik helyre ért az Arsenallal. Ebben a szezonban a Liga Kupát is megnyert a csapat, a döntőben a Liverpool volt a csapat ellenfele. Ez a mérkőzés az Arsenal visszatérését jelentette, hiszen hátrányból fordított az Arsenal, illetve nyolc év után az első trófeáját nyerte az Arsenal.

A Graham éra taktikai részét tanulmányozva, a hagyományos 4-4-2 formációt használva, hatékony játékot tudott kialakítani, mellyel végül a Liverpoolt is megverték a Liga Kupadöntőjében. A védelemben akkoriban változások voltak, hiszen helyett kapott a fiatal Tony Adams és David O’Leary, aki a védelem gerincét alkották. Graham tudta, hogy a Liverpool rendkívül erős és hatékony támadásokra képes a Rush, Walsh kettőssel, aki a középpálya tengelyébe a Steve Williams-Paul Davis kettőst tette, míg a széleken a Rocastle-Haves kettős kapott szerepet, elől a támadásokban pedig a Niall Quin – Charlie Nicholas kettős. A kispadon pedig olyan játékosok voltak mint Groves vagy Michael Thomas.

Ezt a 4-2-2-2/4-4-2 formációt a leghatékonyabban kihasználva az Arsenal történelmi győzelmet aratott. Hiszen nem csak az elmúlt 8 év kupasikertelenségét szakították meg, hanem hosszú idő után egy olyan mérkőzést vesztett el a Liverpool, ahol Ian Rush gólt szerzett.

A következő szezonban Graham nagy változásokat vitt véghez, hiszen elhozta a Nigel Winterburnt, Alan Smith, Lee Dixon, Steve Bould és Kevin Richardson ötöst a védelembe. A kiegyensúlyozott védekezésnek hála így az Arsenal egyenletes fejlődést ért el a bajnokságban és ismét ott volt a Liga Kupa döntőjében, ám ott nem sikerült nyerni.

Az elkövetkező időszakban a Dixon-Adams-O’Leary-Winterburn védőnégyes közel egy évtizedig a világ legerősebb védelmének tartották. Ebből is jól látszik, hogy a Graham taktikai rendszerében elsődlegesen a stabil védelem volt az alap, háttérbe helyezve a támadásokat. Ám ekkoriban ott sem szenvedett hiányt az Arsenal, hiszen a Smith-Rocastle-Merson hármas erősnek számított akkoriban, Smith végül az 1988-1989 és az 1990-91 es aranycipőt is megnyerte

Graham taktikai gondolkodásának a legnagyobb sikerét az 1988-89 es szezon hozta meg, ahol 18 év után lett bajnok az Arsenal. Mint közismert a bajnoki címet drámai körülmények között nyerte meg a csapat, ahol az utolsó fordulóban két góllal kellett volna megverni a Liverpoolt idegenben. A mérkőzésen végül Michael Thomas utolsó percben szerzett góljával szerezte meg a ligagyőzelmet, amit azóta is a legdrámaibb véghajrának neveznek az Angol foci történelmében. A mérkőzés érdekesen indult, hiszen Graham annak ellenére, hogy támadni kellett, 5 védővel kezdett. Graham elmondta, hogy azért kezdett így annakidején, mert csak két gólt akarnak rúgni, nem többet. Ehhez pedig nem szabad kapni gólt.

A hátsó ötös bombaerős volt,  a Dixon-Bould- O’Leary (sepregető) –Adams- Winterburn ötössel ált fel. Az Arsenal az ellentámadásokra koncentrált. A közhiedelemmel ellentétben Graham elmondta, hogy csak az érdekelte, hogy ne kapjon gólt a csapat. Perry Groves így idézett később Graham életrajzában.

Ha korán gólt kapunk, akkor balf*szok vagyunk. Azt akarom, hogy a félidőben 0-0 legyen. Na akkor leszek én boldog.

-mondta Graham

A második félidőben az Arsenal az öt védős rendszert megtartva, a középpályán átállt négy középpályásra, elől pedig egyedül Smith volt. (5-4-1) Szerencse volt, hogy Rush sérülés miatt nem tudta folytatni a játékot. A mérkőzést tehát 25 másodperccel a végső sípszó előtt lőtte Michael Thomas, mellyel végleg bebizonyosodott, hogy Graham a maga kora taktikai zsenije.

Michael Thomas gólja azonban nemcsak a bajnokságot jelentette, hiszen e pillanat után a Liverpool a következő szezonban nyerte meg az utolsó bajnoki címét.. A gólt, az akkori kommentátor Brian Moore a következő szavakkal írta le.

Az Arsenal végső támadást indított, már biztosan ez lesz az utolsó támadásuk. Dixon előrelövi Smithnek, aki Thomashoz passzol a középpályán. Thomas, ezt el kell lőni, Thomas.

 Az Arsenal a következő szezonban nem tudta megvédeni a bajnoki címét, hiszen a Liverpool visszavágott. Azon a nyáron erősített Graham. Elhozta Seament, Wright-ot és Limpert. Az 1990-91 es szezonban ismét bajnokságot nyert az Arsenal, aki hét pontot vert a legközelebbi riválisra, úgyis hogy két pontot levontak tőlük, mert egy mérkőzésen verekedést szítva, megverték a Manchester United játékosait.

Ekkor kezdődött el az Arsenal Európai menetelése, hiszen 18 mérkőzés alatt csupán egyszer kaptak ki, és az 1991-92 es szezonban 20 év után ismét részt vettek a nemzetközi porondon. Azonban az Arsenal a Benfica elleni mérkőzésen csúnya verést kapott. Akkori beszámolók szerint ekkor írta alá Graham a halálos ítéletét. Hiszen ekkor úgy döntött, hogy az Arsenalnak nincs szüksége a továbbiakban a attraktív támadójátékra, csupán a kő kemény védekezésre kell fektetni a hangsúlyt. Ekkor elkezdtek elfogyni a kreatív játékosok is a keretből, hisen Thomas 91 nyarán távozott, egy évvel később Rocastle is továbbállt. További probléma volt, hogy Graham leigazolta a dán válogatott John Kelsent is, aki egy vérbeli védekező középpályás volt, a támadásokban nagyon gyengén teljesített. Grahamet pont Kelsen miatt menesztették, hiszen extra pénzt fogadott el a játékos ügynökétől, így menesztették az 94/95-ös szezon közepén.

Az 92-93 mas szezonban FA kupát és Ligakupát nyert az Arsenal, végül az 1994 BEK győztesek is lettek, ahol a Parmát verték meg, de a Szuperkupában kikaptak a Milan ellen.

Ebben az időszakban erős pletykák voltak a rossz öltözői hangulatról. Alan Smith a következőképpen jellemezte a csapat játékát-

Akkoriban volt karrierem legrosszabb időszaka volt. Ha Wright kérte a labdát, mi egyből passzoltuk neki és bízunk benne, hogy gólt szerez. Ha sikerült a gólszerzés, onnantól keményen bekkeltük a mérkőzést. Ez nyilván nem Wright hibája volt, de ha ő nem rúg gólt akkor a csapatból senki más nem rúgott volna. Egydimenziós csapat voltunk, hiszen csak ő lőtte a gólokat. Én is kértem beadásokat, de egyszerűen annyira nem volt széljátékunk, hogy egyet sem kaptam.

További kritikákat kapott Graham Limpartól, aki több góllal is segítette a csapatot, azonban eligazolt, mert nem bírta tovább elviselni az edzőt. Így nyilatkozott Limpar, erről az időszakról.

Graham alatt dolgozni olyan, mint ha Irakban élnél Szaddam Husszein uralma alatt.

Grahamet az Arsenal sikeredzőjét, végül 1995 februárjában menesztették, amikor a norvég ügynök Rune Hauge lefizette őt. A Grahami örökség Stewart Houston kezébe került, aki egy évig volt a csapat élén, utána Bruce Rioch érkezett az Arsenalhoz, aki leigazlta Bergkampot. Hat mérkőzés után azonban Rioch is lemondott és jött Pat Rice az Arsenal ifjúsági csapat edzője. Végül az Arsenal a japán Nagoya Grampus együttesétől igazolta le Arséne Wengert, akit a következőképpen fogadott a sajtó.

Mit tud ez a francia a fociról? Szemüveget hord és úgy néz ki mint egy tanár. Ő nem lesz olyan jó mint Graham. Tud egyáltalán rendesen angolul?

a többit ismeritek...

 

 

 

 

Kapcsolódó Hírek

Hozzászólások (1)

6 éve
Nem BEK, hanem KEK!

Szólj hozzá

Legfrissebb Hírek