A múlt nyáron az Arsenal elvesztette Robin van Persiet, aki a múlt szezon húzóembere volt a csapatnak. Ebben az évben előtérbe került Jack Wilshere és Theo Walcott. Az utóbbi már 20 gólnál jár és a csapat gólkirálya, míg Wilshere mostanában padozik Rosicky miatt.

A szezon második felében Arséne Wenger többször kihagyta a tehetséges angol játékost és helyette a cseh játékos kapott szerepet. Rosicky meggyőző teljesítménye után joggal szorította ki a fiatal angolt és egy fontos kérdés merült fel a szurkolók körében: Az Arsenal jobb Wilshere nélkül ?

A legjobb összehasonlítási alap a két játékossal való győzelmi arány.  Amikor Wilshere a pályán volt akkor az Arsenal a mérkőzések 53 %-át nyerte meg, ugyanez Rosicky-vel 56 % . Természetesen a körülmények nem egyezőek. Általában Wilshere Wenger elsődleges opciója egy magasabb nívójú ellenfél ellen, amely ellen természetszerűleg nehezebb irányítani a játékot.

Az Arsenal jelenleg egy nyolc mérkőzéses veretlenségi sorozatban van, melyek között két döntetlen van. A Manchester United és az Everton elleni mérkőzés. Ezen mérkőzések során Rosicky öt alkalommal kezdett, míg Wilshere két mérkőzésen. ( A Swansea ellen Cazorla töltötte be a támadó középpályás szerepét ) Wilshere ezen két mérkőzésen frissen tért vissza a sérüléséből, így nem nyújtott kiemelkedő formát ezeken. Ennek köszönhetően került előtérbe Rosicky játéka.

Két évvel ezelőtt Mikel Arteta érkezése roppant fontos volt a középpályát illetően. A spanyol játékos az első pillanattól kezdve kiemelkedőt nyújtott a pályán, ami azt jelentette, hogy Wilshere támadó középpályás szerepben játszhatott. Az új szerepkörébe való betanuláshoz idő kell, így e miatt egyrészt Rosicky egy optimális megoldás.

Ha Arséne Wenger továbbra is ragaszkodik a merev 4-2-3-1 formációhoz, akkor Mikel Arteta és Aaron Ramsey helye stabil, hiszen régen lehetett látni a csapatban partnereket, akik jól kiegészítik egymást. Így viszont Wilshere-nek kérdéses a pályán betöltött szerepe.

Wilshere hírneve idén megcsappant mint box-to-box középpályás, mivel a védekezői gyengeségei jobban előtérbe kerültek, mint amikor Alex Song volt a partnere a középpályán.

Wilshere játszatása helyett Wenger egy a helyzethez optmálisabb de rövid távú megoldást talált, ő pedig nem más mint Rosicky. Némileg meglepő, de Rosicky támadó középpályás lévén kiválóan védekezett az elmúlt mérkőzéseken. A Manchester United és a QPR ellen is 14 szerzett labdával büszkélkedhet.

Szintén Rosicky nagy előnye a ravasz mozgása és a kreatív gondolkodása, ami nagyban fellendítette az Arsenal támadó játékát a szezon második felében. Ezt statisztikákkal nehéz igazolni, de jó viszonyítási alap, hogy a szezon első felében az Arsenal többször küzdött a helyzetek kialakításával. Rosicky formába lendüléssel ez a probléma megoldódott a szezon második felében.

A szezon idei legjobb teljesítménye a múlt hónapban a West Brom ellen volt, amikoris támadó középpályást játszva két góllal és világklasszis teljesítménnyel vette ki a részét a győzelemben. Ezen a mérkőzésen mutatkozott meg igazán Rosicky összhangja Santi Cazorlával. Ezzel a kettőssel az Arsenal támadásai dinamikus és hatékony támadó játékká fejlődött.

Rosicky gólja során remekül tükrözte Wenger védjegyét, a stílusos, intelligens és energikus támadást. Ezt a szezon során nagyon ritkán lehetett látni. A támadás során Cazorla központi szerepet vett fel, Rosicky fedve a bal oldalt. Az akció során Arteta kipasszolta Gervinhonak a szélre, aki miután elküldte gyufáért a védelmet remekül adta be a középre érkező Rosickynek, szerezve a gólt.

A pozíció térképek azt mutatják, hogy amikor Wilshere játszik támadó középpályást akkor Cazorlával ugyanazon a területen sokszor fordulnak elő, kioltva így egymást. A két klasszis játékos azonos teret használnak ki a pályán, azaz így az Arsenal által 'használt' játéktér jelentősen csökken, ami Wenger filozófiája ellen van.

Az Arsenal tehát nagy problémával küzd Wilshere szerepét illetően. Nehézség Wengernek, hogy ha a közép csatár mögött játszik, akkor a támadásokból elvész a kreativitás. Ha pedig visszább játszik akkor a játékából elvész a mobilitás és a dinamizmus, egy dupla pivot ami 4-2-3-1 ben a két középpályás teljesen kiegészíti egymást.

Említést érdemel, hogy Rosicky veszélyesebben játszik mint Wilshere, a befejezéseket tekintve Rosicky 82 százalékkal áll, míg Wilshere csupán 75 százalékkal áll.

Összességében tehát Wenger lehet hibát követett el azzal, hogy Wilsherét egyből a kezdőben szerepeltette a visszatérését követően, mivel a cseh játékossal hatékonyabbak tudtak volna lenni a támadások. Viszont Rosicky egy remek átmeneti megoldás. Ám mivel már 32 éves, az Arsenalnak hamarosan meg kell találnia Rosicky méltó utódját.