Az Arsenal az elmúlt hetekben publikálta hivatalosan az előző gazdasági évének eredményeit: az angol csapat a korábbi évekhez hasonlóan újfent jelentős profitot ért el, ami kimondottan jó hír az önfenntartó klubmodellt választó csapat vezetőségének.

Az Arsenal által kiadott számadatok ígéretesnek tűnnek, ám a nyers könyvelési tételeken túl érdemes egy picit bővebben és a sorok között elemezni az üzleti év mérlegét, mivel abból sok mindent leszűrhetünk a csapat rövid és hosszú távú politikáját illetően, ami természetesen kihatással van a pályán mutatott teljesítményre is.

Az első és legfontosabb tényállás, hogy az Arsenal a játékeladásokat és az ingatlanbefektetést nem számolván veszteséges lenne. A számítások szerint 31 millió fontos mínuszt könyvelhettek volna el Ivan Gazidisék, ha a 2011-es játékoseladások nem szerepeltek volna a könyvekben (van Persie és Song eladásai csak a jövő évi gazdasági jelentésekben lesznek benne). Az Arsenal által közölt 36,6 milliós profit így főleg Nasri és Fabregas eladásaiból jött össze, valamint a Highbury stadion átépítéséből keletkezett apartmanok értékesítéséből – igaz, ez utóbbi volumene erre a gazdasági évre jelentősen csökkent.

A bevételek oldalán magából a futballból befolyt összeg 235 millió font volt, ez 10 millió fonttal több, mint a 2010/11-es idényben. Miután az Arsenal az előző két szezont figyelembe véve nagyjából minden sorozatban ugyanúgy teljesített, a jegyek és bérletek értékesítéséből származó bevétel csak kétmillióval nőtt 95 millió fontra. A tévéközvetítésekért az Arsenal összesen 84,7 milliót kapott a Premier Ligától és az UEFA-tól. Csalódást keltőek azonban a kereskedelmi és üzleti bevételek: ilyen téren az Arsenal csak 13%-os növekedést tudott elérni, az 52,5 millió fontos bevétel pedig nem tűnik soknak ahhoz képest, hogy az Arsenal hosszú idő után először utazott Ázsiába az szezon előtti felkészülési időszak helyszínéül.

Az Arsenal fő bevételkiesési-forrásait továbbra is az előnytelen mezbeszállítói-, illetve a mezszponzori szerződések jelentik. A Nike és az Emirates még az új stadion építése előtt, a 2000-res évek elején vállalta, hogy egy összegben kifizetik a 2014-ig tartó szerződés anyagi feltételeit, ezek a megállapodások az azóta eltelt időszakban elavultak. Míg a mostanság szerényebb eredményeket felmutató Liverpool 25 millió fontot kap évente a Warrior Sportstól, addig az Arsenal kénytelen beérni 7,5 millióval a Nike-tól. Továbbá míg a Vörösök 20 milliót kapnak a svájci Standard Chartened banktól, addig az Arsenal számlájára csak 5,5 millió érkezik évente az Emirates légitársaságtól.

Az Arsenal kiadásainak emelkedését leginkább a fizetések 19%-os növekedése magyarázza. Az előző évben Wilshere-rel, Vermaelennel, Djourou-val, Ramsey-vel és Rosicky-vel is hosszabbított a csapat, a távozók által felszabadult forrásokat pedig az új játékosok kapták.

Érdekesség, hogy a ligában az Arsenal a negyedik helyet foglalja el a két manchesteri csapat és a Chelsea mögött a játékosoknak adott fizetést illetően. Fontos lehet még megemlíteni az ún. WER-arányt is (wage equality ratio), hogy hányszor keres többet a keret legjobban fizetett játékosa a legalacsonyabb bérrel rendelkezőnél.
Az Arsenalnál a WER-arány 5:1-hez, ami a Manchester City 10:1-éhez képest alacsony, de semmiképpen sem ideális a merev bérstruktúrával rendelkező csapat számára. Ismeretes, a legutóbbi AST-közgyűlésen szóba került, hogy miért kapnak jelentős fizetést azok a játékosok is, akik relatíve keveset tesznek a csapathoz – élükön Squillacival, vagy a tavalyi szezon végén ingyen távozó Almuniával.

A játékosoknak adott magas fizetés egyben jelentősen megnehezíti az Arsenal – és így a City dolgát is – hogy túladjanak azokon az embereken, akiknek már nincs hely a keretben. Emiatt papíron Denilson, Bendtner vagy Park Chu-Young is az Arsenal játékosai maradtak, s csak kölcsönben sikerült értékesíteniük a játékjogaikat egy-egy szezon erejéig.

A profitnak köszönhetően az Arsenal adóssága az előző gazdasági év végén 260,5 millió fontról 254,6 millióra csökkent. A stadionon lévő hosszú távú kölcsön fix kamatozású, s jelen állás szerint 2031 szeptemberében lesz teljes egészében visszafizetve.

A soron következő gazdasági év nem fog drasztikus változásokat hozni. Az Arsenal várhatóan egy év múlva is profitot fog kimutatni a könyveiből, amit van Persie és Song eladásai mellett egy újabb ingatlanprojekt, a Queensland úti apartmanok értékesítése fog hoz a konyhára. Az Arsenal szerencséjére a 2011/12-es szezon újfent Bajnokok Ligája-indulást érő hely egyikével zárult, így nem kell az UEFA-tól kapott bevételek nélkül számolni.

Ami pedig a hosszú távot illeti: az Arsenal az elkövetkezendő hónapokban megkezdi majd a tárgyalásokat a Nike-val, illetve az Emirates-szel a szponzori szerződés jelentős felülvizsgálatáról, aminek köszönhetően jelentősen javulhat a klub legfőbb bevétel-forrása. Mi több, a 2013/14-es szezontól további bevételekkel lehet számolni, hiszen életbe lép az angol Premier Liga új tévéközvetítési-jog szerződése. Természetesen ez utóbbi a tabellán elfoglalt végső helyezéstől függ, de ha az Arsenal tartja az előző szezonban megszerzett harmadik helyét, 35 millióval érhet többet a bronzérem az elkövetkezendő időszakban.

Összességében pedig elmondható, hogy az önfenntartó modellel is rengeteg lehetősége lenne az Arsenalnak: meg nem erősített – de nem is cáfolt – információk szerint a csapatnak 70 millió angol fontos tartalék áll a rendelkezésére, amit Wenger a keret erősítésére is elkölthet.

Az Arsenal hosszú távú anyagi jövője tehát biztosított, ráadásul az UEFA által szorgalmazott Üzleti Fair Play révén – amit hamarosan akár az angol szövetség is átvehet – újabb lehetőségek nyílhatnak meg a csapat számára. Tekintve az egyik idén nyári új érkező, Santi Cazorla átigazolását, ez minőségi játékosok szerződtetését is jelentheti, ami javítaná az Arsenal esélyeit a trófeaszerzésre.