Tanácsos lenne visszanézni a tavaly július 23-i archívumot az oldalunkon, hogy ki milyen (dicsérő) hozzászólással illette a Köln ellen az Arsenalban bemutatkozó Gervais Yao Kouassit, ismertebb nevén Gervinhót.

Az elefántcsontparti támadó a bürokrácia útvesztői miatt nem utazhatott a csapattal az ázsiai túrára, de a németek ellen már megkapta a lehetőséget Wengertől. Előbb egy fantasztikus átemeléssel (Wilshere indításából), majd a középre húzódásából, egy vérbeli befejező csatárra hajazó befejezéssel, negyedóra alatt vágott két gólt a Kölnek. Még a mesterhármasra is volt esélye, de aztán egy kisebb sérülés miatt Wenger elővigyázatosságból lehozta.

A New York Red Bulls ellen őt választottuk a meccs emberének, a Newcastle elleni meccsen pedig hihetetlenül büszkék voltunk rá, amiért szembe mert menni a liga egyik, ha nem a legnagyobb zsiványával, Joey Bartonnal. Mintha csak Samir Nasrit láttuk volna, ti. a francia is összetűzésbe került az angollal, rögtön az első meccsén, és nem volt adós a törlesztéssel. Más kérdés, hogy Gervinhót egy piros színű lappal honorálták is ezen cselekedetéért.

Igen ám, csak az első játéknap óta jócskán megfordult a világ. Jelenleg 10 Arsenal szurkolóból 9-nek Gervinho neve hallatán megemelkedik a vérnyomása, és óhatatlanul csakis kizárólag a brutálisan kihagyott ziccerek jelenetei peregnek le a szemük előtt. Egész-estés mozifilmként. Talán még egy kósza gondolat is felbukkan bennük, hogy többet vártak egy játékostól, aki tavaly a 15 gólja mellett 10 gólpasszt is adott  a Lille-ben, s a kanadai táblázat alapján pedig jobban is szerepelt, mint Eden Hazard. A Köln elleni bemutatkozáshoz óta az Arsenal szurkolóinak szemében kegyvesztetté vált Gervinho, sőt, egyesek odáig merészkednek, hogy Wengernek el kellene adnia őt.

Szerencsére azonban itt közel sem tart a helyzet, és Koscielny példájából kiindulva a fanyalgók talán jobban járnának, ha nem bő fél év után hoznak verdiktet Gervinho arsenalos jövőjéről. Az idei szezonban a 24 éves játékos négy találatnál és hat gólpassznál tart, ami megsüvegelendő teljesítmény, főleg egy olyan játékostól, aki első ízben szerepel nemcsak a világ egyik legnehezebbnek titulált bajnokságában, de még a Bajnokok Ligájában is.

Az első idény minden Angliába igazolt játékosnak kritikus, elég visszagondolni a már említett Koscielnyre, de David Silva sem villogott úgy a Manchester Cityben az első szezonja során, mint teszi azt most. Erre egyébként nem akárki hívta fel a szurkolók figyelmét, mint Robin van Persie - ám a Kölnnek rúgott két gólja után mindenki azonnali áttörést várt Gervinhóról.

"Nagyszerű dolgokat hallottam Gervinhóról, és én magam is meggyőződhettem a képességeiről a francia liga összefoglalóiból. Ugyanakkor majd meglátjuk, milyen gyorsan tud beilleszkedni. Minden új játékosnak szüksége van pár hónapra, mire elkezdi otthon érezni magát a csapatnál, s ha ez megvan, akkor utána elkezdhet a legjobb formájában játszani." - mondta van Persie még tavaly júliusban.

Ha megnézzük a játékos leigazolását követő eseményeket, a külső tényezők egyáltalán nem játszottak Gervinho kezére: Wenger nem sokkal az érkezése után adta el a honfitársát, Emmanuel Ebouét (talán azért, hogy Gervinho megkaphassa a 27-es mezszámot?!), aki vitathatatlanul sokat segített volna a beilleszkedésében. Az első tétmeccsén Barton hathatós rájátszásával kiállítottak, és három meccsre meszelték el, miközben megkapta a színészkedős jelzőt is, amiért látványosan elesett a Newcastle büntetőterületén. S még azt sem feledhetjük el, hogy Gervinho egy szedett-vetett csapatba érkezett meg: amíg például Nasri csak a maga egyéni bajával törődhetett, legalább a rendszer megvolt körülötte - most Gervinhótól egy felforgatott csapatban vártak a nagyobbnál is nagyobb csodát a szurkolók, akik általában a legnagyobb magasztalói egy játékosnak, de olykor bizony ugyanők a legkeményebb kritikusok is.

Tény, hogy a befejezésein még jócskán van mit javítania Gervinhónak, de más aspektusban, mint például az önzőségéből már sikerült lefaragnia a bemutatkozása óta. A játékstílusát sokan kritizálják, mondván a cseleivel nem illik bele az Arsenal folyékony, sokpasszos rendszerébe, ám az is tény, hogy a tudásával új színt vitt az Ágyúsok formációjába. Ha nem is mindig sikerülnek a cselek, a befejezések, Gervinhóra legalább aligha lehet rásütni, hogy nem próbálkozik. Az elmúlt években sokszor tettük volna össze a kezünket ilyen kaliberű játékosért, amikor a szép játékba belehalt a csapat, s pusztán az ellenfél tizenhatosánál passzolgatta körül saját magát...

A türelem most is rózsán terem, mindenesetre ha megnézzük, hogy Gervinho is ugyanazon az akadémián (ASEC Mimosas) nőtt fel, mint Eboué vagy a Touré-testvérek; ahol hasonló szellemben fejlesztik a játékosokat a szakemberek, mint ami az Arsenalnál honos magasabb szinten, akkor a garancia adott. Külön jó pont lehet, hogy Gervinho már a kezdetektől fogva Arsenal-drukker, 2008-ban már a Le Manstól is szívesen igazolt volna Wenger együttesébe.

"Óriási érzés, hogy az Arsenal játékosa lehetek. Az Arsenal már az akadémián eltöltött éveim alatt is egy vonzó klub volt a számomra, mindig is arról álmodtam, hogy egy nap majd ebben a csapatban fogok majd játszani. Annak idején szerencsém volt, hogy olyan edzőnk volt az akadémián, aki az Arsenal-stílusának megfelelően fejlesztett bennünket, és innentől kezdve evidens volt, hogy hová fog húzni a szívem." - mondta Gervinho a leigazolásakor, azt is hozzátéve, hogy a példaképének Thierry Henryt tekinti.

És kell annál jobb ajánlólevél egy játékosnak, mint amit a klub legendája, a mindenkori gólkirály fogalmazott meg?

"Gervinho egy remek játékos, elég régóta ismerem őt. Minden képessége a helyén van, sokoldalú támadóról van szó, rengeteg védőt fog megölni a ligában. Jó meglátásai vannak a pályán, emellett gyors játékos is, mindene meg van ahhoz, hogy sikerre vigye az Arsenalnál. Különben is, Arséne Wenger nem vásárol olyan játékost, aki nem illeszkedne a csapatába. A szurkolók imádni fogják Gervinhót, az egész Emirates tombolni fog érte." - mondta Henry.