Arséne Wengert kritizálni manapság elég nagy blődség. A francia az átigazolási szezon utolsó napjaiban, illetve perceiben tákolta össze a jelenlegi csapatát, amellyel úgy néz ki, szépen álljuk a sarat. A Wenger-out hívőket, vagyis azokat, akik a francia leváltása mellett kardoskodnak, szépen sarokba szorították a Wengert éljenzők, s bár a menedzserünknek továbbra is vannak vesszőparipái, összességében mégis a jó irányba indult el a csapat a kezdeti nehézségeket követően.

Az Arsenal az elmúlt hat, lassan hétéves sikertelenségi sorozatában folyamatosan a 'jó' és a 'kiváló' csapat szintjei között mozog. A jó csapatot az különbözteti meg a kiválótól, hogy az előbbiek ideig-óráig tudják tartani a lépést a kiválókkal, bizonyos napokon meg is tudják verni azokat, de a szezon végén mindig elrendeződik a helyzet: a kiválók kupát nyernek, a jók pedig tapasztalatot, élményeket, meg reményt, hogy majd jövőre ismét megpróbálhatják legyőzni a kiválókat.

Ahhoz, hogy egy csapat kiválóvá váljon, több dolognak is teljesülnie kell, és ezt a dolgot többféleképpen is el lehet érni. Az Arsenalnál az alapok helyén vannak, és ugyan lehet kritizálni a vezetőséget, még sincs akkora slamasztikában a csapat, mint mondjuk a Valencia, ahol szezononként kötelezően el kell adniuk a legjobbjaikat, hogy financiálisan fenn tudjanak maradni. Való igaz, hogy nincs meg az a pénzügyi lehetőségünk, mint a Manchester Citynek, vagy a Real Madridnak, újabban pedig a PSG-nek és a Malagának, de nem is lenne rá szükségünk.

Véleményem szerint az első számú ok, amiért az Arsenal jelenleg egy picit megragadt a 'jó csapat' kategóriájában az az, hogy nem elég mély a keretünk. A jelenlegi kezdőtől eltekintve, plusz még négy embert: Wilshere-t, Santost, Sagnát, Oxlade-Chamberlaint, az Arsenalnál nem elég mély a keret. Egyrészt vannak azok a játékosok, akik nincsenek meg az Arsenalnál általánosan elvárt szinten, lásd: Arshavin, Chamakh, Squillaci, Almunia. Másrészt pedig vannak azok a játékosok, akikről már-már el is feledkezhetünk, annyira sérülékenyek, lásd: Gibbs, Diaby, Rosicky, Djourou. A jelenlegi maximális 25-fős keretben rengeteg olyan játékos van, akik teljesen értelmetlenül, fölöslegesen foglalják a helyet.

Ez a probléma azonban nem áll meg itt. Egészséges csapaton-belüli küzdelem híján mindenki tudja, hogy ki fog kezdeni a következő meccsen. Gervinho, Walcott, Ramsey – nyújtsanak bármilyen teljesítményt a pályán – nincsenek rákényszerítve arra, hogy mindent kiadjanak magukból, az ő helyük kvázi sziklaszilárd a kezdőben a következő meccsre. Tavaly karácsonykor táján Wenger három nap alatt tízet is rotált a csapaton, idén aligha lesz ennyi, jó, ha 3-4 változtatás összejön, az is a sérülések és az esetleges eltiltások miatt lesz. S hogy tovább szaporítsam a gondokat: rotáció nélkül a jelenlegi kezdő tizenegy a kifáradás, a túlterheltség szélén fog állni heteken belül, ami csak egy dologhoz vezethet: a sérülésekhez. Van Persie-t, vagy Walcottot ismerve, ez pedig gyaníthatóan nem csak 2-3 napos sérülések lennének.

Wengernek ilyen téren kellene változtatnia. Nem kellene fölöslegesen az idők végezetéig hinnie és bíznia a játékosaiban, ha nem is a télen, de jövő nyáron két hét alatt egyszerűen el kellene takarítania legalább azokat a játékosokat, akik nincsenek az Arsenal-szintjén, ráadásul az első ajánlatért, ami befut értük. A helyükre azonban nem Götzéket, Hazardokat, s nem a Football Manager ötcsillagos játékosait kellene megvenni, akiket már csak az átigazolási díjaik miatt sem lehetne leültetni a padra, hanem Koscielny-ket, Vermaeleneket, olyan játékosokat, akikben sok a potenciál, de akiket csak Wenger és a játékos-megfigyelő csapata tud megtalálni a világ különböző pontjain.

Ha sikerülne létrehozni egy egészséges csapaton-belüli versenyt, amelyben Gervinho is rá lenne kényszerítve, hogy pontosabb legyen a befejezésekkor, vagy elveszíti a kezdőbeli helyét; ha sikerülne megoldani a rotálás kérdéskörét, az Arsenal a lehetőségeit tekintve még összeszedettebb és pontosabb lehetne. Sokkal többet lehetne kihozni a csapat helyzetéből, amellyel talán el lehetne indulni a kiválóság felé vezető úton, hogy ne csak örökké a múlttal és a történelemmel kelljen vigasztalnunk magunkat.