Mikel Arteta nyár végi, valóban last-minute igazolásának rengetegen örültek az Arsenal szurkoló-berkein keresztül, mivel - az ő elképzeléseik szerint - a 29 éves spanyol játékos be tudja tölteni a Fabregas távozásával keletkezett űrt - ráadásul nem máshol, mint a csapatszerkezet lelkének tartott irányítói poszton.

Bár még csak két meccsen léphetett pályára, Arteta 'beszürkülős' teljesítménye miatt már sokan megkongatták a vészharangot is. Bár tény, hogy az Arsenal támadójátéka, a középpályán lévő dominancia javult az erősítésnek köszönhetően, a folyékony támadójáték még mindig nem az igazi, semmiképpen sem összevethető az elmúlt évek tendenciáival.

Fabregas és Nasri távozásával Wenger ugyanis formációt is váltott, s az elmúlt évek 4-3-3-as, 4-5-1-es, vagy éppen a tavalyi év alatt sűrűn használt 4-2-3-1-es - főleg ez utóbbi volt Fabregasra kihegyezve -, idénre a 4-1-2-3-as felállást preferálja a francia menedzser. Ebben pedig nem pusztán Arteta, vagy Ramsey nem kapja meg a klasszikus irányítói posztot, hanem egyenesen: nincs is ilyen poszt a pályán - nincsen klasszikus értelemben vett irányító középpályásunk.

Arteta - ahogyan például a Dortmund elleni meccsen is látható volt - inkább Song előtt kap helyet, ám szükség esetén visszahúzódik és besegít a kameruni játékosnak és a védőtársainak - így pedig értelemszerűen nem marad sok lehetősége a támadásoknál. Az ugyanakkor tévhit, hogy Arteta az Evertonnál is irányító középpályást játszott, azt a posztot ugyanis Tim Cahill töltötte be a liverpool-i együttesnél.

A 4-1-2-3-as formáció egyébiránt működhet még, ez attól is függ, hogy Arteta milyen gyorsan illeszkedik be a csapatba, hogyan érzi majd az összhangot a többi játékossal, függ attól is, hogy Ramsey milyen gyorsan lendül formába, függ attól is, hogy Wilshere és Diaby mikor térnek majd vissza stb.

A mai kor játékszemléletlében azonban az irányító középpályás megléte követelmény, s ha nem is olyan formában, ahogy tette azt tavaly Fabregas, a Dortmund ellen például Robin van Persie volt a szervező.

Ennek a fő oka Gervinho visszatérése volt, aki bár még nem volt teljesen fitt, a bal szélen jobb és több opciót tud nyújtani a csapatnak, mint Andrey Arshavin, miután annyira nem zár vissza, mint az orosz. Az elefántcsontparti - s a másik szélen Walcott - képes a szélekről beindulva középre húzódni, s ott segíteni az Arsenal támadásait az elkövetkezendő időszakban.