Samir Nasri a nyáron felmerült átigazolási herce-hurcája derült égből villámcsapásként érte a szurkolókat. Azt mind a játékos, mind az Arsenal vezetősége tudta, hogy középpályás szerzőédse a jövő nyáron lejár, ám a tárgyalásokat mégsem az előző szezon közben, hanem csak azt követően szerették volna lebonyolítani.

A megbeszélések jöttek-mentek, ám azok semmilyen következtetést nem hoztak, miközben a két manchester-i klub, valamint a Chelsea ténylegesen elkezdett érdeklődni Nasri iránt. Mindezek mellett pedig a szurkolók és a játékos közötti viszony is kezdett elmérgesedni, amit Nasri is kifogásolt a hivatalos Twitterén keresztül.

Az egész héten az volt a legvalószínűbb opció, hogy az Arsenal még Nasri szerződésének lejárta előtt eladja a játékost, méghozzá a Manchester Citynek, ám a megegyezés elbukni látszik, miután a középpályás menedzsere, egy Jean-Pierre Bernes túl magas ügynöki jutalékot akar kicsikarni a kékektől.

A legégetőbb kérdés az egész helyzettel kapcsolatban azonban az: hogy ki felel azért, hogy a Nasri arsenalos karrierje idáig elfajult. Vannak, akik Wengert jelentik ki bűnbakká, mivel nem adta meg a játékos által kért fizetést, de vannak olyanok is, akik szerint Nasri a hunyó. Pedig elképzelhető, hogy más mozgatja a szálakat a háttérben, méghozzá a már fentebb említett menedzser, Bernes.

Tudnuk kell, hogy Bernes jobb keze volt a francia Olympique Marseille egykori elnökének, Bernand Tapie-nek a klub sötét korszakában, amikor kiderült a francia liga eddigi legnagyobb bundaügye. Mind Bernes-t, mind Tapie-t bűnösnek találták az ügyben kifolyólag, amikor megpróbálták megbundázni a Marseille a Valenciennes elleni meccsét 1993 májusában, egy héttel a francia csapat Bajnokok Ligája döntője előtt.

Az eljárás alatt Bernes egy francia lapnak, a France Footballnak megerősítette, hogy klubjával majdnem egy millió dollárt (829,800$) költöttek bundázásra a Marseille-nél. Ezt követően az érintett feleket rövid ideig börtönbe csukták és két évre eltiltották a francia futballélettől. Ezen kívül az UEFA kizárta a Marseille-t a következő évi BL-ből, de ami a legsúlyosabb volt: megfoszották őket a bajnoki címüktől, és a másodosztályba sorolták őket.

Történetünk akkor kap érdekes megvilágítást, ha megjegyezzük, hogy ezen időszak alatt a Marseille legfőbb riválsa a Monaco volt, amit egy bizonyos Arséne Wenger irányított. Wenger annak idején több felvételen is hevesen kritizálta Bernes-t, s őt okolta azért, hogy a Monaco két bajnoki címet is elvesztett a Marseille bundázása miatt.

A már említett Valenciennes menedszere pedig nem más volt, mint az a Boro Primorac, aki jelenleg az Arsenal első számú csapatának edzője, s akivel Wenger együtt nézte meg az Udinese elleni BL-meccset az Emirates stadionban a VIP-páholyban. Primorac és Wenger akkorian minden eszközt felhasznált arra, hogy még jobban befeketítsék - többek között -Bernes hírnevét, Primorac például tanuskodott ellenük a bíróságon is.

Bernes azonban letöltötte a jogosan kiszabott büntetését, s jelenleg mindent megtesz annak érdekében, hogy visszavágjon azoknak, akik ellene voltak a sötét időszakaiban. Bár Bernes-t amúgy is keménykezű menedzsernek tartják, könnyen lehet, hogy valójában ő a fő mozgatórugója az Arsenal és Nasri viszonyának elmérgesülésének, s most közvetve így akar visszavágni 'jóakaróinak', Wengeréknek.