Robin van Persie úgy gondolja, hogy a 2011/12-es szezon előtt felesleges volna olyan találgatásokba folyni, miszerint az Arsenal bajnoki esélyes-e, vagy sem.

Jelenleg amúgy sem állnak jól Arséne Wengerék esélyei a jövő évi Premier Ligát illetően, hiszen számos kulcsjátékos elvesztési lehetősége lett valós félelem, s a helyükre érkezhető igazolásoktól is meglehetősen messze jár a csapat.

"Minden évben balul sül el valami, és ez igencsak frusztráló. Hogy ha ránézük az elmúlt idények eredményeire, akkor talán most nem kellene az Arsenalt a bajnoki esélyesek közé sorolni, mert olyan sokszor fordultak már rosszra a dolgok szezon közben." - mondta a holland gólvágó a Daily Expressnek.

"Néha le kell nyelni a frusztrációt és realistán kell hozzállni a dolgokhoz. Ugyanakkor én remélem, hogy számos játékos leigazolásával a jövő évben végre összejöhet a várva-várt siker."

"Mind a mai napig fáj, hogy nem nyertük meg tavaly a Ligakupát. Az egy áttörést jelentő lehetőség lett volna, mindenkinek megmutathattuk volna, hogy igen is, képesek vagyunk trófeát nyerni, s ez óriási löketet és hitet adott volna a csapatnak. Még mindig fáj. Lényegében most én is bolond voltam, hogy felhoztam ezt magamnak..."

"Mondjuk túl sokat amúgy sem lovagolhatunk ezen a sérelmen. Az elhivatottság, a vágy és a motiváció 60-70%-ig meghatározó pont egy játékos karrierjében." - szögezte le.

A Daily Express van Persie-t is megkérdezte, mit szól a futballban eluralkodott anyagias helyzetre - többek között ezért van az, hogy Samir Nasri sem írta alá a hosszabbítását.

"A pénz nem a legfontosabb dolog. 27 éves vagyok, nekem csak az számít, hogy jó csapatom van, s még mindig lehet hová fejlődni."

A holland támadó végezetül arra tért ki, hogy egyes kollégáinak nem professzionális a hozzáállása, s ez döntően befolyásolja saját maguk és csapataik teljesítményét.

"Az igazán nagy játékosokat nem hatja meg a gazdaság vagy a híresség, mert teljes mértékben a sportra koncentrálnak. Ez nem egyszerű, mert a nemtörődömség kisebb-nagyobb mértékben mindig jelen van,"

"Néhány hete Amerikában voltam, és láttam Thierry Henry-t játszani. Még mindig az a szenvedély fűtötte, mint amikor például az Arsenalnál játszott, még mindig éhes a sikerre. Ő még ma is a játéknak él, s remélem, az ő példáját tudom majd követni."

"Ha megnézzük van Nistelrooy, Seedorf, van der Sar, vagy Bergkamp pályáját, ők azért tudtak ilyen sokáig bennmaradni a futball körforgásában, mert a pályán kívül is igazi profik voltak. Például mindegyikőjüknek volt gyereke, s ez új értékrendet követelt."

"Nekem személyesen fontos, hogy minden nap együtt reggelizzek a két gyerekemmel, és ez bizony egyáltalán nem lenne megvalósítható, ha egész hajnalban a diszkókban lógnék. Néhány angol kolléga ezt teszi, hajnal háromig szórakozik, aztán majd mind csodálkozni fog, ha 33 évesen egyszer csak vége lesz a karrierjüknek."

"Én meghoztam a döntésemet az életben, azt csinálom, amit a legjobban szeretek. Majd csak akkor hagyom abba, ha már tényleg elfogadhatatlan lesz a játékom, vagy ha feleségem az egyik reggel úgy szól hozzám, hogy csak szégyent hozok a fejére."