Nem kérdés, hogy sorsdöntő év előtt áll az Arsenal. Arséne Wenger együttese, bár jó esélye volt a trófeaszerzésre a 2010/11-es szezonban, végül hatodszor is befuccsolt az eredményesség tekintetében, ám jó hír, hogy úgy tűnik, a francia a nyár folyamán változtatni fog a berögzült játékosvásárlási hajlandóságán, s akár többmillió fontba kerülő játékosok is érkezhetnek a klubhoz – már ha megtalálják azokat a figurákat, akik tudnak valamicskét segíteni a csapaton.

Wenger 'nagyon aktív' nyarat ígért a szurkolóknak az átigazolások szempontjából, ugyanakkor fontos hozzátenni azt is, hogy az Arsenal kétféle nehézség elé néz a közelgő idény előtt: nemcsak az első helyekért kell ismétetlen harcba szállniuk, de az ellenfelek is szokatlanul mozgalmas hónapok előtt állnak, s így a BL-indulást érő helyekért is nehezebb lesz a küzdelem. A Manchester Unitednél a nyugdíjba vonuló sztárokat kell hasonló kaliberű játékosokkal pótolni, a Chelsea és a Manchester City hozni fogják a szokásukat, ezen kívül pedig a Liverpool és a Tottenham is akítv lesz a játékoskeringőben.

Miközben az egész sajtó csak találgat arról, hogy Wenger és megfigyelői milyen játékosokat és honnan szemeztek ki maguknak az elmúlt hónapokban, fontos szemügyre vennünk az Arsenal átigazolási költségvetését, amelyről mindenki csak spekulál, hogy pontosan mennyi lehet a kasszában. Mint ismert, az Emirates stadion miatt felvett hitelek törlesztése miatt az átigazolási büdzséről azt állítják, hogy szokatlanul kicsi, s hogy Wenger emiatt nem tudott játékosokat venni az elmúlt időszakban.

A csapaton belüli források azonban ezt máshogy gondolják. Peter Hill-Wood a csapat elnöke, illetve Ivan Gazidis, az Arsenal vezérigazgatója többször is leszögezte, hogy van elég pénz a nagyobb kaliberű igazolásokra, és ezt támasztják alá Wenger kommentárjai is, noha tény, hogy a franciának nem akar 50 millió fontot költeni egyetlen játékosra. (Más kérdés, hogy van-e ennyi.) A pontos összeget azonban csak becsülni lehet, s erre ahány sajtó van, annyiféle adat, a brit bulvároldalak 30-50 millió fontról számolnak be folyamatosan.

Az Arsenal azon klubok egyike, amelyek hivatalosan is elkülönítik az átigazolásokra szánt összegüket az ún. átigazolási folyamatok folyószámláján (Transfer Proceeds Account). Ez azt jelenti, hogy egy játékos után kapott összeg nettó 70%-át erre a számlán kell elhelyezni, s a későbbi átigazolásokat majd erről fogják fizetni. Csakhogy azonban definíció szerint ezt a pénzösszeget a csapat fejlesztése címszavak alatt szinte bármire fel lehet használni, többek között arra is, hogy egy-egy játékos új szerződésének vonzatait (értsd: magasabb bérét) is innen fedezzék.

A kérdés persze adott: mennyi lehet ezen a folyószámlán. Ha a közelmúlt eseményeiből indulunk ki, akkor tudjuk, hogy az Arsenal legutóbb 2009-ben kapott erős jelentős összeget egy-egy játékosáért, akkoriban Kolo Touré és Emmanuel Adebayor összesen mintegy 40 millió angol fontért került a Manchester Cityhez. A mérleg másik serpenyőjében azonban közel sem voltak hasonló összegű kiadások, hiszen Thomas Vermaelenért és Laurent Koscielnyért 10-10 millió fontot,  Sebastien Squillaciért 4 millió fontot fizettek, s Marouane Chamakh ingyen igazolt a klubhoz. S így, egy egyszerű matematikai művelet folyamán megállapíthatjuk, hogy 26 millió angol font van a kasszában, amit az Arsenal szurkolóinak hivatalos szövetsége (Arsenal Supporter's Trust) is hasonlóképpen becsült fel.

Máshogy is eljuthatunk azonban a kérdéses pénzösszeg felderítéséhez. Tegyük fel, hogy az átigazolásokra szánt összeg nem más, mint az Arsenal egyenlege, amely mintegy 110 millió angol font volt a féléves mérlegkor, amit még tavaly novemberben hoztak nyilvánosságra. Ebből azonban lek ell vonnunk néhány összeget.

Természetesen az Arsenalnak, mint egy üzleti vállalkozásnak, akkor is fizetnie kell néhány kiadásért, ha közben nincs bevétele, erre jó példa a nyári szünet, amikor az Emirates stadionból nem generálódik bevétel, ám a költségeket akkor is fizetni kell. Ebből a 110 millióból lejön az stadionon lévő hitel évi törlesztőrészlete, mintegy 27 millió font (83 milliónál tartunk most), s miután a félévi mérleg tavaly novemberben volt, az operatív kiadásokat természetesen a második félévben is fizetni kell, ami további 42 millió font. Így jutottunk el a 41 milliós összeghez.

Ebből pedig ironikus módon még le kell vonni a még meglévő törlesztőrészleteket az előző transzferekből. Kevesen tudják, de egy jó tárgyalás eredményeképpen nem kötelező egy összegben kifizetni egy játékos vételárát, s ennek alapján úgy becsülik, hogy az Arsenalnak még 10 millió fontos tartozása van a többi klubok felé a következő egy évben, miközben az együttesnek még 1 millióval tartoznak valahonnan. Tehát ezen számítási mód szerint is ugyanoda jutunk, mint az előzővel, az Arsenal transzfer büdzséje mintegy 36 millió fontos.

Igen ám, de ehhez még hozzá lehet adni bizonyos összegeket. A közeljövőben ugyanis várható, hogy a Highbury stadion helyén kialakított ingatlanok közül a maradék 35 apartmant is eladja az Arsenal, ezzel pedig plusz tizennégy millió font üti a markukat. Így jutunk el a végső számig, az 50 millióig, s ehhez még hozzávehetjük majd azokat az összegeket, amiket az idei eligazolásokból (Bendtner, Denilson, Rosicky stb.) fognak majd származni.

(Itt jegyeznénk meg, hogy még +30 millió font is jöhet az Arsenal számlájára a további ingatlanprojektek értelmében, azonban ez már sokkal inkább a hosszú távú jövő gyümölcse lesz.)

S ha már megemlítettük az ingatlanbizniszeket, akkor álljunk is meg egy szóra. Az Arsenal vezetősége ugyanis hajlamos elragadtatni magát a rendkívül magáért beszélő pénzügyi mérlegek okán, ami azért valljuk be, tényleg szép, hiszen a Premier Ligában játszó klubok közül ennyi profitja egyetlen más csapatnak sincsen. Sőt, a 2009/10-es szezonban mindössze három PL-klub tudott pozitívban zárni, de az Arsenal mellett a Wolves 9 milliós, a WBA 0,5 milliós és a Birmingham 0,1 millió angol fontos növekedései labdába sem rúghatnak az ágyúsok végső, 56 millió fontos összegén.

Ezzel kapcsolatban azonban jegyezzük meg, hogy ebben az 56 millióban magában foglalódik a 11 milliós profit az ingatlaneladásokból, és a 38 millió az Adebayor-Touré összegekből. Így a tisztán a sportból szerzett profit mindössze 7 millió font, s ezt fontos leszögeznünk, hiszen nem minden átigazolási szezonban üti majdnem 40 millió Wenger markát a játékosaiból, s az ingatlanok is hamarosan új gazdához kerülnek.

Fontos még leszögeznünk, hogy az Arsenal egy kasszából fedezi az átigazolásra szánt összegeken túl a fizetésemelések előteremtését is. Ez pedig nem kis teher a költségvetésnek, hiszen jelenleg Samir Nasrival, Gael Clichyvel és Johan Djourouval is tárgyalnak a klub vezetői, s a hírek szerint a Nasrinak ajánlott 90 ezer fontos heti fizetésével nem egyezett ki a játékos menedzsere, s ők (állítólag) 110 ezer fontos bért kérnek, amely összeg már Fabregaséval vetekedne az Arsenal betonbiztos hierarchiáján belül.

Az Arsenal bérrendszeréről most csak annyit érdemes tudni, hogy az összkiadás potom 111 millió angol fontra rúg, ez pedig természetesen kisebb, mint amennyit a Chelsea (173 millió angol font), a Manchester City (133), vagy a Manchester United (132) kínál labdarúgóinak – ugyanakkor 44 millió fonttal több, mint amennyit a Tottenham szán a játékosainak, s amely csapat mindössze egy hellyel maradt el a nagy riválisuktól az idei szezon zárásakor.

(Semmiképpen sem szabad lebecsülni a bérekre szánt pénzösszeg fontosságát az átigazolásokra szánt pénzzel, hiszen például Marouane Chamakh hiába csatlakozott az Arsenalhoz ingyen a Bordeauxtól a tavaly nyáron, az 50 ezer fontos heti fizetése a 4 éves kontraktusán belül mintegy 12,5 millió fontra rúg.)
Végezetül pedig említsünk meg két sajnálatos pontot az Arsenal üzleti stratégiájában. Először is, az Emirates légitársaság 42 millió font összegért vette meg a stadion névhasználati jogát 15 évre, s további 48 milliót fizetett, hogy a 2013/14-es szezonig a mezen az ő logójuk legyen látható. Ez azonban szokatlanul méltánytalan összeg az Arsenalhoz, hiszen szezononként lebontva ez a bevétel mindössze 5,5 millió fontot jelent, míg mondjuk a Standard Chartered 20 milliót fizet évi szinten a Liverpoolnak, s a Manchester United is hasonló összeget kap az Aontól.

A másik relatíve gyenge pont a mezeladásokból származik. Az Arsenal annak idején 7 szezonra szóló szerződést kötött a Nike-val, amely cég a 2011/12-es szezonig 55 millió fontot fizet a csapatnak, s amely szerződést további három évre toldották meg. Ez szezon-szinten 8 millió font bevételt jelent az Arsenalnak, ám a Liverpool ugyanezen időtávon 25 millió fontot kap a Warrior Sportstól, míg a Manchester United (amely csapatnak a mezbeszállítója ugyanaz a Nike!) 25,4 millió fontban részesül. Érdemes elgondolkodni, hogy az Arsenal hajdani vezetőségének hogy sikerült ennyire nem-kifizetődő üzleti szerződéseket kötni a múltban...

Összegezvén: az Arsenal üzleti modelljét megérteni nem egyszerű, ám abban biztosak lehetünk, hogy lesz pénz – s relatíve nem is kevés – az átigazolásokra. Papíron még arra is meg van az esély, hogy a csapat csak egy játékosra adjon ki 50 millió fontot, ám a szurkolók nem ezt akarják, hanem azt, hogy Wenger minőségi, 3-4 átigazolással megerősítse a fiatal keretét, s ha ez megtörténik, akkor szinte biztos, hogy az Arsenal a következő évadban is harcba szállhat majd a trófeákért.

Külön köszönet a The Swiss Ramble blognak!