Mintegy pár órával az új esztendő előtt egy picit érdemes átnézni az Arsenal naptári 2010-es évét, ugyanis számos pozitív, és sajnos esetenként negatív élmény is gazdagította a szurkolók mindennapjait az elmúlt 365 nap folyamán. A teljesség igénye nélkül igyekeztünk a hivatalos weboldal alapján szemezgetni ezekből a dolgokról, azzal a kérdéssel, hogy emlékeztek-e még?

Az Arsenal 2010-es éve egy kőkemény FA-Kupa rangadóval kezdődött, méghozzá az egyik londoni rivális, a West Ham ellen. Az Upton Parkban a hazaiak szereztek vezetést, de Aaron Ramsey és Eduardo góljaival végül fordítottunk, és továbbjutottunk.

Hasonló nehézségek jöttek a bajnokságban is. Először Tomas Rosicky kései góljával sikerült pontot menteni az Everton ellen, majd három napon belül oda-vissza letudtuk a Bolton elleni meccseinket, hat ponttal. Közülük az otthon játszott bajnoki volt az eseménydúsabb: a Bolton 2-0-ra is vezetett ellenünk, de bátor játékkal végül 4-2-re fordítottunk.

A hónap vége azonban nem sikerült túlzottan jól: az FA-Kupában végül 3-1-re ütött ki bennünket a Stoke, ezután pedig a bajnokságban sorozatban jöttek a rangadók: Manchester United, Chelsea, Aston Villa és a Liverpool ellen.

Mint ismert, az előbbi két meccsen sajnos megvertek bennünket, a Villa ellen egy kőkemény ikszre futotta, ám Abou Diaby remek fejestalálatával végül sikerült benn maradnunk a bajnoki versenyben.

Februárban ismét megkezdődött a Bajnokok Ligája küzdelemei is, a legjobb tizenhat között a Porto csapatát sorsolták ellenünk. Fabianskinak azonban nem marad emlékezetes a portugáliai utazás, hiszen a fegyelmezetlen védelem miatt 2-1-re győzött a Porto, így a továbbjutás is komoly veszélyben forgott.

A hónap végén pedig egy brutális sérülés borzolta a kedélyeket: Ryan Shawcross belépője után Aaron Ramsey szenvedett kettős lábtörést a Stoke elleni rangadón. A csapat kőkemény hozzáállását pedig az is mutatja, hogy e súlyos sérülés után is képesek voltak nyerni, Fabregas büntetőjével, és Vermaelen utolsó percekben rúgott gólja után 4-2-re.

A március inkább a bajnoki címért folyó versenyben való bennmaradásról szólt, Wenger csapat egy ideig nagyszerűen vette az akadályokat. Nicklas Bendtner mesterhármasával, no meg Nasri hatalmas szólógóljával 5-0-re nyertünk a Porto ellen, ezzel bekerültünk a legjobb nyolc közé az európai kupaporondon. A bajnokságban azonban csökkentek a reményeink az első helyért: bár sikerült kiharcolnunk a vezetést a Birmingham ellen, a kékek az utolsó pillanatban egyenlítettek, ezzel két nagyon értékes pontot hullajtottunk el.

Wenger csapata a márciust egy kőkemény rangadóval zárta le, miután a BL-ben a Barcelona jutott ellenfélként. A katalán csapat már az első harminc percben kiüthetett volna bennünket, ám Manuel Almunia bravúros védéseinek köszönhetően sikerült elkerülnünk a totális leégést. Illetve, nem csak neki köszönhetően. Zlatan Ibrahimovic duplájával ugyanis már 2-0-ra vezettek a spanyolok, ám Theo Walcott góljával és Cesc Fabregas büntetőjével sikerült egy 2-2-es ikszet kimenekítenünk a vesztett helyzetből.

Az április is bővelkedett a rangadókban, sajnos, nem mindig olyan kimenetellel, amilyennel szerettük volna. Bár a kezdeti jelek bíztatóak voltak, hiszen Nicklas Bendtner utolsó utáni pillanatban szerzett fejesgóljával még nyertünk a Wolverhampton ellen, de ezt követően Lionel Messi négy góllal intézett el bennünket a Nou Campban, ráadásul rögtön ezt követően egy 2-1-es vereséget követően a Tottenham ellen fejben már sokan letettek a bajnokságról is. Ezt is jól bizonyítja a lazára vett 0-0-ás döntetlen a Manchester City ellen, vagy a Wigna szenzációs 3-2-re való fordítása azt követően, hogy 2-0-ra még mi vezettünk ellenük.

A május már csak a levezetésről szólt. A Blackburn még beleköpött a levesünkbe a szép idényzárás reményében, ám a Fulhamet már 4-1-re intéztük el. A közelgő világbajnokság miatt Wenger még a hónap végén bejelentett egy új igazolást Marouane Chamakh személyében.

A nyári hónapok előbb a világbajnoksággal, később az ausztriai edzőtáborral teltek. Előbbin az Arsenal két játékosával képviselte magát a döntőben, ahol végül Spanyolország nyert Hollandia ellen. Laurent Koscielny személyében júliusra is maradt egy új szerzemény, a francia játékos a Lorienttől érkezett.

A felkésüzlései meccseket szépen hozta a csapat, a sorozatos győzelmek mellé csak egy döntetlen fért bele a Milan ellen a már-már hagyományak számító Emirates Kupán. A szurkolók a leggóldúsabb találkozónkat a Légia Varsó ellen láthatták, ahol az Arsenal végül 6-5-re győzött a lengyel riválisuk ellen.

Az augusztus a bajnokság nyitányát is jelentette, az Arsenal rögtön egy parázs rangadóval, a Liverpool ellen nyitott. Bár az ágyúsok egy félidőt emberelőnyben játszhattak, végül 1-1 lett a végeredmény. A második fordulóban azonban Theo Walcott mesterhármasának köszönhetően 6-0-ra sikerült elintézni az újonc Blackpoolt.

A szeptemberi hónap is igen gólerősre sikeredett: előbb jött 4-1 a Bolton ellen, majd a BL-csoportkörben 6-0-ra vertük a Sporting Bragát. A Ligakupa küzdelmeinek is egy derbivel vettük kezdetét: a Tottenhamet végül a hosszabbításban ejtettük ki, 4-1-es végeredménnyel. A negatív pillanatok közé a West Bromwich elleni zakónkat tehetjük, Nasri duplája ugyanis csak a 3-2-re való szépítésre volt elég.

Az október azonban az Arsenal hónapja volt, annak ellenére, hogy Didier Drogba és Alex góljaival a tavalyi címvédő Chelsea 2-0-ra vert meg bennünket a Stamford Bridge-n. Az Arsenal ezután megemberelte magát, és egy remek 5-1-es győzelemmel vágott vissza a Shakhtar Donetsknek, de 3-0-ra vertük a szupergazdag Manchester City csapatát, és 4-0-ra a Ligakupában azt a Newcastlet, amely az előző fordulóban a Chelseat ejtette ki.A hónap utolsó meccsére is maradt izgalom, hiszen a West Ham elleni 1-0-nkat csak a 88. percben tudtuk kisajtolni Alex Song révén.

A november azonban már jóval felemásabb volt. Előbb jött két vereség, az első Ukrajnában a Shakhtar ellen, majd egy meglepetés 1-0 győzelem a Newcastetől. Az idegenbeli formánk azonban megmentett bennünket atótl, hogy már az újévben kidőljünk a bajnoki címért folyó küzdelemből: előbb Chamakh-duplájával 2-0-ra abszolvátuk a Wolverhampton elleni meccsünket, majd 2-1-re győztünk az Everton ellen. A legfájóbb pillanat azonban a Tottenham ellen volt, hiába vezettünk ugyanis két góllal is az észak-londoni riválisunk ellen, végül 3-2-re ők nyertek. Az azonban mindenképpen pozitívum volt, hogy a Wigan elleni 2-0-ás Ligakupa-győzelemmel ott leszünk az elődöntőben, rögtön a januári hónap folyamán.

A december már jóval jobb volt. A Partizán Belgrád elleni 3-1-es győzelmünkkel bebiztosítottuk a továbbjutást, igaz csak másodikként, aminek meg is ittuk a levét a sorsoláson: az ellenfelünk ugyanis ismétetlen a Barcelona lesz februárban. A Manchester United ellen bemutatkozhatott a sokak által nagy tehetségnek titulált Wojciech Szczesny a kapuban, ám a lengyel remek védéseivel sem jött össze a három pont, sőt, Park góljával a vörös ördögök nyertek. A hónap végén azonban 3-1-es győzelmet mértünk a Chelseare.

Számszerűsítve:

A 2010-es évben összesen 53 tétmeccsen játszottunk, ebből 30-at megnyertünk, 8 alkalommal döntetleneztünk, és 15-ször kaptunk ki. Az év alatt összesen 111-szer ünnepelhettük a gólokat, és 62-szer rezdült a mi hálónk.

A holnapi nap folyamán a Birmingham ellen folytatódik a bajnoki küzdelem, már az újév első napján. A pontokra pedig mindenképpen szükség lesz, ugyanis jelenleg így fest a tabella eleje:

1. Manchester United - 38 pont (18 meccs, 10 győzelem, 8 döntetlen, 0 vereség)
2. Manchester City - 38 (20, 11, 5, 4)
3. ARSENAL - 36 (19, 11,3,5)
4. Chelsea - 34 (19, 10,4,5)
5. Tottenham - 33 (19, 9,6,4)