web stats
Belépés Regisztráció

Liam Brady

Liam Brady, a szemfüles ír.

Nehéz jelzőket találni Liam Brady tehetségének körülírásához.

„Chippy”-ben minden megvolt, ami egy jó középpályáshoz kell. Jó labdakezelés, éles szemek, egyensúlyérzék, erő, lövőerő, ráadásul akkor hatolt át az ellenfélen, amikor csak akart. Mint minden nagy játékosnál, nála is sokat volt a labda, ráadásul szinte mindig jól döntött a játékszer továbbításakor. A pályán Brady lába és esze tökéletes harmóniát alkotott.

Minden tiszteletünk Cesc Fabregasé, de mint egy letűnt kor Arsenal rajongói, mind tanúsítjuk, hogy a fiatal spanyolnak még nagyon sokat kell bizonyítania, hogy túlszárnyalja Bradyt. Az ír játékos a legravaszabb játékmester volt abban a korban, és Diego Maradonához hasonlóan az 1986-os VB-n egy középszerű csapatot tett átütővé.

Brady képességeit Arsenalos pályafutásának első percétől nehéz lett volna megkérdőjelezni, holott 1970-ben még iskolásként csatlakozott a gárdához. 17. születésnapján vált profi játékossá 1973-ban, és Bertie Mee nem sajnálta az időt a Highbury legtehetségesebb tinédzserére. Októberre Brady a cserepadról lépett pályára Jeff Blockley helyére, így debütált a Birmingham City ellen.

Brady pályafutásának kezdetén rengeteget tanulhatott középpályás társától, a világbajnok Alan Balltól. Miután Ball távozott – azok után, hogy Bradyvel karöltve elkerülték az Arsenal kiesését az élvonalból, Brady vette át a középpálya irányítását. Nem is akárhogy!

Terry Neill menedzsersége és Don Howe visszatérése alatt Brady újabb magasságokba szárnyalhatott. Ahogy Malcolm MacDonald és Frank Stapleton sorra használták ki a Brady által kialakított helyzeteket, a ’70-es évek közepén az Arsenal is kezdett kilábalni a hullámvölgyből, és ’78 és ’80 között háromszor is eljutottak az FA Kupa döntőig.

Ezek közül a másodikon mutatkozott ki Brady talán legjobb Arsenalos alakítása. Az ír játékos darabokra tépte a Manchester United csapatát a Wembleyben, miután az első félidőben előkészítette Brian Talbot és Frank Stapleton találatát. Majd, miután a United két kései góllal kiegyenlített, Brady elindított még egy utolsó támadást az ellenfél térfelén. Graham Rixnek adott passza után a balszélső felrohant a szélen, és középre ívelt. A labdát Alan Sunderland vágta haza, a többi pedig már csak történelem.

Brady ereje teljében volt ebben az évben – emlékszünk bikaerős csavarására a Tottenham elleni 5-0 során? – és amint begyűjtötte a PFA Év játékosa díját, az Arsenal sikeres évek elé nézhetett. Azonban Brady ekkor mindenkit megdöbbentett: elhagyta a Highburyt a Juventus kedvéért a ’79/ 80-as szezon végén.

Ironikus, hogy az ír utsó szezonjában épp az Öreg Hölgy ellen győzhetett összesített eredménnyel a KEK elődöntőben. Brady nem volt valami kirobbanó formában, a Valencia elleni döntőben a tizenegyes párbaj során kihagyta a büntetőt. Az Arsenal szurkolói pedig gyászolhatták távozó „talizmánjukat”.

Brady hamar felnőtt új feladatájoz, és a Juventussal kétszer nyerte meg a Serie A-t. Azonban amíg Brady lenyűgözte Olaszországot, az Arsenal szenvedett. Végülis, hogyan is pótolhatták volna azt az embert, aki addig az egész csapatot mozgatta? Terry Neill soha nem is találta meg a választ, és az Arsenal 1987-ig nem nyert újabb trófeát.

Napjainkban Brady újra az Arsenalnál dolgozik, a fiatal játékosokkal foglalkozik, feladata az új tehetségek felkutatása és kinevelése. Egy fiatal tehetségnek nem is lehetne jobb mentora, mint maga „Chippy”.

Név: Liam Brady
Születési idő és hely: 1956. február 13., Dublin (Írország)
Poszt: Középpályás
Karrier az Arsenalban: 1973-1980
Mérkőzések az Arsenalban: 307
Gólok az Arsenalban: 55
Sikerek az Arsenalban: FA-kupa 1979


Kiadó reklámfelület

Facebook