Abou Diaby 1986-ban, Párizsban látta meg a napvilágot, majd 13 éves korábban a helyi klubhoz, a Paris Saint-Germainhez csatlakozott, annak ellenére, hogy a nagy riválisnak, a Marseillenek szurkolt.

2003-ban talán emiatt is elhagyta a PSG-t az Auxerre kedvéért. Akkori edzője, Christian Henna szerint Diaby „nagyon technikás, elegáns, és gyors” játékos, emellett a maga 193 cm-vel rendkívül energikus és magas középpályás is.

Miután aláírta professzionális szerződését az Auxerrerel, öt meccset játszhatott a 2004/05-ös szezonban, illetve szintén ötöt a 2005/06-os idény első felében. Az Auxerre felnőtt csapatában 2004, augusztus 14-én mutatkozhatott be, igaz, csak a meccs utolsó perceiben, a Rennes ellen. 2006. január 12-én jelentették be, hogy Diaby az Arsenalhoz igazolt, becslések szerint két millió font értékében. A mezszáma e bejelentés óta a kettes számú, amelyet előtte Lee Dixon viselt. Diaby eredetileg a korábbi ágyús, Patrcik Vieira helyettese volt, főként a hasonló játékstílusuk miatt.

Első meccsét 2006. január 21-én játszhatta az Arsenalnál, és rögtön vereséggel kezdte angol karrierjét, hiszen az Everton 1-0-ra verte meg az ágyúsokat. Április 1-jén, a becserelését követően rúgta élete első arsenalos gólát, az Aston Villa ellen.

Egy hónappal később Diaby súlyos sérülést szerzett május 1-jén a sunderlandes Dan Smithtől, a francia középpályásnak e incidens következményeként eltört a bokája, így nyolc hónapot volt kénytelen kihagyni.

Csak 2007. január 9-én térhetett vissza a pályára, Theo Walcott cseréjeként, amikor is az Arsenal 6-3-ra győzött a Liverpool ellen az angol ligakupában.

Sajnos Diabyval is történt egy elég kellemetlen incidens, méghozzá a 2007-es ligakupa döntőben, Cardiffban. Egy Chelsea támadásnál ugyanis Diaby felszabadításából az lett, hogy eltalálta John Terry fejét, aki a helyszínen elájult. Bár maga az eset elég komoly volt, végül Terry maradandó sérülések nélkül megúszta a balesetet.

A 2007/08-as szezon remekül kezdődött Diaby számára, hiszen Tomas Rosicky sérülését követően Wenger a bal szélen alkalmazta About, aki 25 yardról szerzett egy gólt a Derby County ellen. 2007. december 12-én feliratkozott a Bajnokok ligája góllövőlistájára is, amikor gólt szerzett a Steaue Bucharest ellen, ennek köszönhetően pedig az Arsenal 2-1-re győzött. 2008. március 29-én Diaby megkapta élete első piros lapját is, amikor egy rosszul időzített belépőt intézett a boltonos Gretar Rafn Steinsson ellen. A meccs érdekessége az volt, hogy 2-0-ás, és egy emberes hátrányból az Arsenal mégis megtudta fordítani az eredményt 3-2-re.

Azt gondolom, minden hibáját elfelejtettük, amikor 2008. április 8-án a Liverpool ellen talált be, az Anfield Roadon. A meccsének egyébként egy sérülés vetett véget.

Mathieu Flamini távozását követően, Denilson és Alex Song mellett Diaby neve is ott van Wenger listáján, Cesc Fabregas társaként a középpálya belsejében. Egy sérülést követően azonban a 2008/09-es szezon kezdetét ki kellett hagynia.

Diaby csereként állt be az Everton ellen, és ő adta a gólpasszt Theo Walcottnak, amikor az Arsenal 3-1-re verte meg a kékeket. Saját idénybeli első gólját a BL-ben szerezte, amikor a Fenerbahce ellen talált be, rendkívül szépen.

Karrierjét folyamatos sérülések kísérik. 2010-ben alig játszhatott tétmeccsen, aztán 2011-ben is sűrűn sérült meg, hol a bokája, hogy az ágyéka. 2011 júliusában átesett egy bokaműtéten, ez lényegében a 2011-2012-es szezonjába került, ahol akárhányszor felépült a sérüléséből a visszatérésekor újabb és újabb gondjai adódtak.

Válogatott:

Nemzetközi karrierben is vannak számos kiemelkedő eredményei: összesen 14-szer hívták be a francia U-19-es alakulatba, 2005-ben például ő volt e osztagnak a kapitánya. 2006 februárjában az U-21-es keretbe is bemutatkozhatott.

2007. március 15-én két felnőtt keretbeli meccsre is meghívták. Első meccsét március 24-én teljesítette, amikor Florent Malouda helyére állt be egy EB-selejtező meccs Litvánia ellen. Ausztria ellen már a kezdőcsapatban is helyt kapott, összesen 57 percet játszhatott, és hazája nyert 1-0-ra.