Kezdjük az elején: ki gondolta volna augusztusban, vagy Özil leigazolásakor, hogy pár hónappal később, február elején azon fogunk sopánkodni, hogy a téli átigazolások hiánya vezethetnek ahhoz, hogy esetlegesen lemaradunk a bajnoki címről?

Özilt mindenki az építkezés első láncszemének tartotta. Új szponzori szerződések léptek életbe az Emirates-szel, s idő közben hivatalossá vált a Pumával kötött rekordösszegű megállapodásunk is. Özil leigazolása végre igazolta, hogy Wenger tényleg nem vonakodik akár 40 milliót is kifizetni, ha talál egy olyan játékost, akiért érdemes ennyit kicsengetni. Végre annyi év után látható jele van, hogy kifelé jövünk a gödörből – nemcsak sztárjátékosokat tudunk igazolni, de meg is tudjuk tartani a legjobbjainkat. Van Persie, figyelsz most?

Özil leigazolása pluszként hatott az egész csapatra, és mindenki elkezdett egy szinttel fentebb játszani. Ramsey világklasszis húzásokat csinált a pályán a sérüléséig. A Koscielny-Mertesacker páros kiválóan hozta a tavalyi szezon végén látott sziklaszilárd formáját. Szczesny kivirult, és a tavaly ilyenkor olyannyira lesajnált Giroud-ból is úgy tűnt, lesz valami értékelhető játékos.

Az eredmény ismert: az elsődleges erőfelméréseket követően az Arsenal megkaparintotta az első helyet a tabellán, s kisebb meglepetésre tudta tartani a lépést a szupergazdag Manchester City-vel és Chelsea-vel. Nyilvánvaló, hogy az összeszokott játékoskeret és a megfelelő felkészülés megtették a jótékony hatásukat, de aki már a tavalyi nyár folyamán is tudni vélte, hogy az Arsenal méltó kihívója lesz a fent említett csapatoknak, az nyugodtan jelentkezhet nálam a szombati ötöslottó nyerőszámaival.

A helyzet azért is látszott eleddig rózsásnak, mert számítani lehetett arra, hogy Cazorla a kezdeti nehézségek és sérülések után megtalálja a formáját. Walcott sokáig nem volt bevethető állapotban, de a decemberi visszatérése új szárnyakon repítette a csapatot. Még a nyáron a küszöbről visszaforduló Bendtner is képes volt megmenteni a gárdát egy nehéz meccsen, s az olyan fiatalokra is bőven lehetett számítani, mint Serge Gnabry. A csapatban új potenciálok is voltak annak ellenére, hogy egy állandó, stabil kezdőt is sikerült kialakítania Wengernek.

Csakhogy aztán jött az Arsenal állandó 'szerencséje', s néhány héten belül több kulcsszereplő is kiesett a dologból: Walcott hat hónapra dőlt ki egy szerencsétlen incidens miatt, Ramsey visszasérült az első edzésén további hat hétre, Flamini agya pedig a legrosszabb pillanatban fagyott le, okozván ezzel további fejfájást Wengernek. A szurkolóknál hirtelen felvillantak a 2008-as balul sült emlékek, s elkezdték az átigazolásokat számon kérni a menedzsertől, nehogy a sérülések keresztülhúzzák a szezont.

A felvetés jogos: a keret megerősítésre szorul. Világos, hogy a sérültek nélkül sem tűnt sétagallopnak a menetelésünk, de a kiesett játékosok miatt megtizedelt csapatnak szinte lehetetlen küldetés lesz három fronton ugyanolyan minőségű játékot nyújtania.

A gond azonban az, hogy az átigazolások utáni sóvárgás olyan szintű méretet ölt, hogy tíz szurkolóból kilenc magát az apokalipszist látja az Arsenalt tekintve. Szerintük a szezon ezzel el is dőlt. Csak azért, mert nem igazoltunk. Ha rajtuk múlna, már a hátralévő bajnokikra sem kéne kiállni, akár már át is adhatjuk a City-nek a trófeát.

Félreértés ne essék: az aggodalom jogos. A siránkozás és az esélyeink temetése Arsenal-szurkolóként nem. Elegen szapulják a csapatot a médiában és a 'szakértők' között, szurkolóként nincs mese, támogatnunk KELL a csapat. Akkor is, ha éppenséggel nem lesz bajnok. Egy győztes van, 19 'vesztes'. Nem kell különösen megerőltetnie magát annak, aki arra fogad, hogy az Arsenal idén sem lesz bajnok. Ehhez nem kell túl sok ész.

Igaz, hogy 2008 óta idén van a legjobb esélyünk arra, hogy végre bajnokságot nyerjünk. Éppen emiatt támadni Wengert, hogy nem tesz meg mindent, hogy a csapatának több esélye legyen a trófeára, balgaság.

Azt nem értem még, hogy az átigazolások hogyan kapcsolódnak a dologhoz. Itt is vannak jogos kérdések, mint például, hogy elég minőségi csatárunk van-e. Ezeket a hiányosságainkat tavaly nyáron meg tudtuk volna oldani vagy Higuainnal, vagy Suarezzel. Végül be kellett érnünk Özillel. Annyira még nem megy jól a sorunk, hogy egyszerre igazoljuk le Higuaint és Özilt. Márpedig nem tanácsolom senkinek, hogy vágja fel az ereit, mert 'csak' egy Özil jött és nem csatár.

A téli átigazolási időszakot nem véletlen akarja betiltani Wenger és még jó pár edző – természetesen Mourinho kivételével. A sajtó és az újságírók ilyenkor tudják csak megingatni az álhírekkel a csapatot körülvevő hangulatot és a szurkolók bizakodását az esélyeket illetően. Pontosan ezért sem szabad átesnünk a ló túloldalára, s bízni kell a csapatban, bízni kell a lehetetlenben!

Télen – bárki bármit mond – lehet igazolni, de ez nagyon ritkán jelent erősítést. Monreal esete egy szerencsés eset volt tavaly ilyenkor az anyagi gondokkal küszködő Malagától, de érdemes megfigyelni ellenpéldaként Etienne Capoue sorsának alakulását.

Tavaly télen hasonló depresszív hangulatban konstatáltuk, hogy nem sikerült leigazolnunk a francia játékost, pedig nagyon érdeklődtünk iránta. Eltelt fél év, az Arsenal egyszer sem tett ajánlatot a Toulouse-nak. Helyette leigazoltuk Flaminit, Capoue meg elment vegetálni a Spurs-be. Augusztustól egészen mostanáig egyetlen egy alkalmat sem tudok felhozni, mikor magasztalták volna az egekig Capoue-t akár egyetlen klasszis meccset követően a Spurs-nél. Ennyit a minőségi erősítésekről.

Innentől kezdve pedig nem értem, mivel lett volna jobb Vucinic, Morata vagy Quagliarella miért jelentett volna azonnali erősítést akár Giroudhoz, akár Bendtnerhez képest. Nem minden úgy valósul meg, ahogy Wenger akarja, de tanulni is kell a hibákból. Évekig küszködtünk, hogy kitakarítsunk minden selejt játékost a keretből. Nem kell több Park, nem kell négy évre leigazolni egy korosodó, formán kívüli játékost csak azért, mert valaki egy hónapra kiesett. Ezekkel a játékosokkal sem lenne több esélyünk a bajnokságra.

Zárásképpen Draxler esetére szeretnék kitérni. Nem titok, hogy Wenger szemmel tartja a játékost, s valószínűleg előbb-utóbb nálunk köt majd ki. A legfrissebb, megbízhatóbb hírek szerint a vezetőség kifizette volna a Schalke által kért horribilis 37 millió fontos átigazolási költséget, Wenger viszont nemet mondott. Nincs ebben semmi rossz. Feltételezésem szerint Draxler esetleges leigazolása is visszafelé sült volna el. Óriási plusznyomást jelentett volna Draxler és az Arsenal számára, ha egy fiatal, tapasztalatlan, a sérüléséből éppen visszatérő játékosért ugyanannyit dob ki Wenger, mint egy Mesut Özilre. A Premier Ligára való átállás a meccsfitt játékosoknak is legalább egy évbe kerül, nekünk pedig ezt illene tudnunk Giroud, Koscielny vagy éppen Henry példáiból. Utópia lett volna azt várni, hogy Draxler azonnali erősítést jelentett volna a csapatnak.

Mindent egybevetve: valóban nem tettük egyszerűbbé a dolgunkat az esélyeinket illetően, de per pillanat Wenger sem tudott érdemben cselekedni a szerencsétlen helyzetünk ellen. A szezon a többi csapat számára is folyik. Minőségi játékosokat, akikkel valóban erősödhetett volna a keretünk, nem engednek el azért az élcsapatok, mert az Arsenal bajban van. Ez van, de a kétségbeesés és siránkozás helyett választhatjuk azt a módszert is, hogy az előző két évben látottak alapján bízunk a csapatban és támogatjuk a keretben lévő játékosokat a lehetetlenért való küzdelemben.

Mást amúgy sem tehetnénk.

Hozzászólások (10)

10 éve
Törölt felhasználó
Aki azért akarja felvágni az ereit, mert csak Özil jött nyáron, az nyugodtan tegye meg, valószínűleg nem fog senkinek se hiányozni.

A "most vagy soha" hangulat pedig egy hülyeség, én ezt eddig csak ellenszurkolóktól hallottam az Arsenalra értve, ha nem nyerünk idén semmit, az szomorú, de jövőre csak erősebbek leszünk ez biztos. Kim Kallströmmel megtettük, amit lehetett, meglátjuk, hogy ez mire elég, de a csapatot, vagy főleg Wengert szidni ebben a szezonban a legnagyobb faszság.
10 éve
Törölt felhasználó
"Most vagy soha", néhány szurkoló így gondolhat erre a szezonra, szóval Én leginkább ennek tudom be az indokolatlan hangulatváltozásokat, óriási csalódásokat, amit páran megélnek mostanában.
10 éve
Törölt felhasználó
Persze van igazság az írásban.De hogy a felsorolt játékosok nem jelentettek-e volna erősítést Bendő helyett,azt azért kétlem.Szerintem érdemes lett volna bepróbálkozni Berbatov-ért.Nem lett volna drága,és a BL ben is játszhatna.De nem vagyok pesszimista csak néha úgy érzem hogy a csapattal minden meccs előtt vért kellene itatni.Főleg rangadók előtt.Egyébként holnap remélem Rosicky Bevethető lesz,mert én legszívesebben kihagynám Özilt,csak a padról küldeném be.És Giroud helyett is Poldival kezdenék.
10 éve
Törölt felhasználó
Remek írás! Maximálisan egyetértek!
10 éve
szép...!
:red:

Remélem csölszi fent lesz a pályán amikor szabadot kell lőni....ha már ez az egyik erénye!

ui. kár Dexter-t sunyiba küldeni most hogy nem jött....nyalhat még vissza a fagyi. Véleményem szerint hatalmas melléfogás volt bárki részéről kiszivárogtatni ezt a szerintem bullshit infót, hogy megvehettük volna de Wenger sokalta az árát....ezzel csak ártott mindenkinek! Kár, hogy edzők esetében hogy mennyiért vállal el csapat menedzselést nincs ilyen....."ennyit kurvára nem ér hozzáállás" pedig az lenne a fair!!!

🤢

De hajrá meg minden....! Basszuk szét a CP-t vasárnap és bizonyítjuk, hogy nincs itt gebasz!

Szólj hozzá