Mióta szeretem a csapatot, mióta együtt kelek, együtt fekszem a hírekkel, hogy épp ki sérült, épp ki hova igazol és éppen milyen kupából estünk ki, avagy milyen kupát nyertünk meg, azóta a Professzor a vezetőedző, manager vagy ahogy tetszik. A vezér.

Két éve, amikor augusztusban 2-8-al kezdtük a szezont és ráadásul pont Angliában voltam az eredmény alatt, ráadásul Londonban, azt hittem, hogy tényleg, ez a vég kezdete. Aztán kimásztunk a gödörből és egy csodálatos, Arsenalos véghajrával meglett a 3. hely.

Az azt követő szezonban pedig egy még csodálatosabb veretlen sorozattal lett meg a 4. hely.

Amiért most az egészet írom, az az, hogy aggódom és már tavaly nyáron is aggódtam azon, hogy Wenger mégis milyen elveket követ. Ugyanis az, hogy most senki nem jött és, hogy tavaly is tulajdonképpen csak toldoztunk foldoztunk, nem jó. Nem top4-es, nem ÉLcsapatos hozzáállás.

Van pénz, ezt mindenki tudja, mindig is volt, ugyanis mi vagyunk szinte az egyedüli csapat az egész világon, akinél nem negatív az évvégi összesítés, hanem bizony komolyan pozitívban tudjuk zárni a pénzügyi éveket. Csak azt a pénzt nem költjük el, nem mi nem költjük el, nem a szurkolók, akik minden reggel félve nyitják meg a kedvenc sporthonlapjuk hasábjait hanem Wenger nem költi el. Nem Gazidis és nem Kroenke, na és persze nem Usmanov, aki ugyan költene, de vagy nem hagyják vagy csak a szája jár. Ezek olyan infok, amibe mi nem látunk bele, mondanám mégegyszer, mi szurkolók.

Igen, nem nyertünk semmit az utóbbi 8 évben, volt az a rettenet dühítő elbukott Ligakupa döntő, de mégse kerültünk ki a pikszisből és ez a lényeg. Még mindig a világ 10 legnagyobb klubjából az egyik az Arsenal. Ettől félek most egy picit, hogyha nem történik valami komoly változás, akkor kicsúszunk a 4-ből, kicsúszunk a BL-ből és ha tetszik ha nem, a csirkék előttünk fognak végezni. 

Ami kicsapta nálam a biztosítékot az az, hogy egy Luis Gustavo-t sem tudunk elcsábítani a mediterrán Németországból. Mi kellene ahhoz, hogy újra mi legyünk a verhetetlenek és Wenger taktikája újra működjön? Mi kellene ahhoz, hogy újra legyen egy Henrynk-Bergkampunk elöl, egy Pirésünk középen és egy Tony Adamsünk hátul? 

Megkérdezte jó barátom, aki sajnálatos módon a Vörös Ördögöknek szurkol, hogy na, mondj egy világklasszist. Persze Koscielny, persze kicsi Jack, de... van világklasszisunk? Akár egy név is?

Valahogy úgy van ezzel az egésszel a prof, hogy na, biztos lehet még jó focistákat találni 3-5 millió fontért. Hát, sajnos az arab pénz beáramlása miatt ez már szinte lehetetlen. Annyira betegesen sok pénzt fizetnek ki a klubok egy-egy ember aláírásáért, hogy ezt mi nem tudjuk feldolgozni. Vagy legalábbis én semmiképp.

Bízom, hisz ezért vagyok szurkoló, hiszek a Mesterben, mert máshogy nem tudom elképzelni a kispadot, minthogy Wenger próbálja bedugni a kezét a földig érő kabátjába. Az Arsenal Wenger miatt lett az, ami most is. Ezt soha nem szabad elfelejteni neki. 

De egyet kell értenem szerzőtársaimmal. Megint itt az új szezon és nincs kész a csapat. Közel se, távol se. Rettenet messze vagyunk attól, hogy bekerüljünk a BL-be, de még talán attól is, hogy akár 1 rangadót is megnyerjünk. Merthogy a szezonban nem 11 embernek kell nyernie, hanem legalább 20-nak. Főleg két fronton. Tavaly jobban féltem, ez tény, de látni a sok kiegészítő szemét eltakarítását azt kell, hogy mondjam, hogy azért félek, mert nem vagyunk meg létszámban.

2 kapusunk van. 

Ha Wenger knows, akkor most mégis miért tűnik úgy, hogy nem tudja mivan? Bemegy az interjúszobába, mosolyog, elmondja a szokásos aktívak vagyunk az igazolási piacon dumát és, hogy a többiek sem erősítettek. Persze, de ott nem is ment el 28 játékos. Megint az van, hogy kevesebben lettünk, talán minőségben jobbak, de rövid a pad. Jesszus, holnap lehet nem is lesz pad. 

Minőségi játékosokat keresünk? Rendben, de most nem csak ez a baj.

Hisszük, hogy ott leszünk a 4-ben, esetleg megnyerjük a bajnokságot. 

Én személy szerint boldog lennék egy FA-kupával.

Nagyon remélem, hogy most nem hisszük el, hogy Wenger knows, mert jelenleg... Wenger doesn't know.

Sajnos