Blog /

Az úttörő egy konzervatív világban

2004-ben, amikor egy bizonyos José Mourinho átvette a Chelsea irányítását, a Premier Liga addigi jól megszokott rendszere felborult és átalakult, megszakítván ezzel a Manchester United és az Arsenal hegemóniáját a szigetországban. Mourinhót már akkor is az egyik legjobb menedzserként emlegették a világon, hiszen előző klubjával, a Portóval mindent nagyobb trófeát megnyert, s nemcsak Portugáliában, de az európai kupaporondon is. A sikertörténet pedig a Chelsea-t követően sem szakadt meg: Mourinho megnyerte a Bajnonok Ligáját az Interrel, idén pedig a Real Madriddal szárnyal tova a kupák felé.

Arra pedig volt már példa, hogy a történelem ismétli önmagát. Talán ez játszódhatott le a Chelsea-rajongók fejében is, amikor 2011 nyarán Roman Abramovic Andre Villas-Boast nevezte ki a távozó Carlo Ancelotti utódjául. AVB összehasonlítása Mourinhóval ezek után elkerülhetetlenné vált, már csak azért is, mert a két portugál korábban már több csapatnál dolgozott együtt: Villas-Boas térképezte fel ugyanis az ellenfeleket Mourinho számára a Portónál, a Chelseanél, majd az Internél is, mielőtt AVB a portugál Academica menedzserévé avanzsált.

A legnagyobb összehasonlítási alapot a két szakember között mégis csak a hasonló múlt jelentette. Villas-Boas a Portónál mindent megnyert 2010-ben, amit csak meglehetett, sőt, veretlenül zárták az idényt is. A trófeák száma alapján ténylegesen volt viszonyítási pont AVB és Mourinho között, noha a futballról teljesen más elképzelései vannak a két edzőnek: amíg Jose a rugalmas taktikát és felállását részesíti előnyben, addig Villas-Boas mindvégig ugyanazt a formációt tartja szem előtt.

AVB kinevezése ugyanakkor nem tűnt értelmes húzásnak Roman Abramovictól, főleg azok után, hogy Ancelottival elképesztően pazar szezont (2010/11) futottak a kékek: megnyerték a bajnokságot és az FA-Kupát is, ráadásul több mint 100 gólt szereztek a ligában. Az olasz 'bűne' mindössze annyi volt, hogy nem nyerte meg a csapatával a Bajnokok Ligáját, s emiatt az orosz tulajdonos máris kiadta az útját Ancelottinak; így került a színre a portugál szakember.

Mintegy 256 napot a kinevezését követően AVB-nek máris távoznia kellett a Chelsea-től. A portugál menedzserrel lejátszott 40 tétmérkőzésből 20-at nyert meg az angol csapat, 10-szer döntetlenezett és 10-szer kapott ki. A Portó-beli sikereknek és Villas-Boas elképzeléseinek még csak a foganatját sem láthatták a Chelsea szurkolói, sőt, a kékek 3 pontos lemaradásban állnak az Arsenal mögött az ötödik helyen a tabellán, vagyis veszélybe került a BL-indulás is.

De mi volt a baj Villas-Boassal? Véletlenül senki nem nyer 3 trófeát egy portugál élcsapattal, ráadásul a Porto a sikerek mellett rendkívül céltudatos támadófocit is játszott AVB irányítása alatt. Mi hiányzott akkor a Chelsea-nél?

Röviden, tömören: a játékosok támogatása. Villas-Boas egy rendkívül úttörő menedzser volt a Chelsea számára, ahol egy konzervatív játékosállomány várta. AVB unorthodox elképzeléseit a futballról egyáltalán nem fogadta jól a Chelsea kiöregedőfélben lévő magja. Nehezítette a portugál dolgát, hogy Abramovic rövidtávon várt nagyobb sikereket tőle, ennek pedig még csak a leghalványabb jele sem látszott a Stamford Bridge gyepén.

Már az edzésprogram lebonyolítását illetően is merőben más koncepciója volt Villas-Boasnak, mint Ancelottinak, de főleg a taktika volt az, ami kiverte a biztosítékot a Chelsea játékosainál. A portugál ugyanis azt a 4-3-3-as formációt szerette volna a kékeknél meghonosítani, amit a Portónál is játszatott a játékosaival, s ami hasonlított az Arsenal tavalyi felállásához. Ennek a lényege egyrészt az, hogy a belső középpályások háromszög-alakban folyamatosan változtatják a helyüket, másrészről pedig AVB elvárja, hogy minden játékosa támadjon ki az ellenfélre a mérkőzés folyamán – csakúgy, mint a Guardiola-vezette Barcelonában.

És itt kezdődtek a problémák. Noha a Chelseanél vannak olyan sokoldalú játékosok (Essien, Mikel, Merireles, Ramires, Romeu), akikkel kivitelezhető lett volna a taktika, a csapat kemény magja egyszerűen szentségtörésnek tartotta, hogy AVB így átnézett Frank Lampard képességein. Lampard ugyanis klasszikus 10-esként játszik, teljes taktikai szabadsággal a támadásokat illetően; AVB ezen taktikájáról a középpályát illetően pedig így hallani sem akartak Terryék. Ami pedig a letámadásokat illeti, Villas-Boas ezen elképzelése ezzel a Chelsea-kerettel eleve halott ötlet volt, hiszen például egy 33 éves Drogba aligha tudna már 90 percen át folyamatosan kitámadni az ellenfél védőire.

Felmerülhet egy jogos kérdés a témába vágóan: hogy jön ide Villas-Boas története a Chelsea-vel egy Arsenallal foglalkozó oldalon? Nos, előbb-utóbb az Arsenal is olyan helyzetbe fog kerülni, mint a Chelsea, hiszen a jövőben az Arsenal sem úszhat majd meg egy menedzserváltást. Ebből fakadóan Villas-Boas neve a Chelsea-vel történt kisiklás ellenére is joggal merülhetne fel az Arsenal-vezetőségének körében, mint Wenger potenciális utódjaként.

Az elképzelései alapján Villas-Boast joggal emlegetik korunk futballjának egyik legjobb fiatal menedzsereként Jurgen Kloppal, Massimiliano Allgerivel és Pep Guardiolával együtt. Az új elképzelések és reformok egyébként sohasem voltak idegenek az Arsenal menedzserváltásaikor: Herbert Chapman a 20-as években vezette be az ún. 'WM-felállást', de Arséne Wenger is számos új ötlettel állt elő, amikor 1996-ban átvette az Arsenal irányítását.

Az újításokkal kapcsolatban pedig Villas-Boas távolról sem idegenkedik, kérdés, hogy a leendő kemény mag, Szczesny, Vermaelen és Wilshere vezetésével mennyire fogja tolerálni az új edzővel kapcsolatos szemléletváltást.

Az eredeti cikk a www.arsenalreport.com oldalon található.

Hozzászólások (12)

9 éve
Hát azért három pont nem túl sok! Az azonban tény, hogy a saját kezünkben a sorsunk!
9 éve
Törölt felhasználó
Athlon! "Szóval így becsüljük meg Kroenkét meg az önfenntartó modellünket" - Na és természetesen Wengert (:

"És hirtelen majd a Chelsea elkezd majd jobban játszani, a mi pechünkre" - Addig amíg 3 ponttal megyünk előttük, nem kell velük foglalkoznunk, és amúgy is, az lenne a legjobb, ha csak a saját meccseinkre koncentrálnánk. El kell hinniük a srácoknak is, hogy sokkal többre hivatottak, és amikor már a fejekben is rend van, meglesz az eredménye a pályán is - ebben az utóbbi két győztes rangadó sokat segített!

A Chelsea esetleges "kivirágzásához" annyit, hogy szerintem még lehet, hogy idén fognak valamit mutatni, de az inkább "szárnypróbálgatás" lesz, mintsem szárnyalás. A közeli jövőben pedig kötelezően be fog következni a generációváltás, amit a korábbi hozzászólásomban már írtam.
9 éve
AVB az Internél kezdhet valamit, ott most zajlik egy generációváltás, és ezért (meg Ranieri miatt) estek vissza az eredményeik. De Coutinho, Castaignos, Obi, Poli, Alvarez, Ranocchia, Nagamoto jó alap lehet.
9 éve
Abramovics az Abramovics, nagyon elhivatott szakembernek kell ahhoz lenni, hogy ezek után komolyan vegyék a Chelsea ajánlatát. Végső soron még azt is eltudom képzelni, hogy Roman hagyja majd az egészet a francba, kiveszi a pénzét a klubból, aztán csá. Szóval így becsüljük meg Kroenkét meg az önfenntartó modellünket!

AVB annyiból lehet hibás, hogy időben kellett volna reagálni az elképzeléseit illetően. Rá kellett volna jönnie, hogy ezzel a kerettel nem szabad megpróbálnia megreformálni a Chelsea rendszerét, ami egyébként még mindig a Mourinho-éra hozománya. Ő mégis erőltette, a kemény mag nem akarta, később ellene fordultak és itt lett egy puccs. És hirtelen majd a Chelsea elkezd majd jobban játszani, a mi pechünkre.
9 éve
Törölt felhasználó
Athlon! A Chelsea esetében Abramovic legalább akkorát hibázott, mint AVB, főleg annak tekintetében, hogy a kiváló portos szezonja után kijelentette, hogy nem adnak el senkit, és ő sem megy sehova. Ahogy mondani szokás, "segget csinált a szájából", nagy summáért dobbantott, de közhelyekkel élve, úgy tűnik, hogy "nagy fába vágta a fejszéjét", valamint a chelseas öregrókák, és Abra-papa személyében "rossz lóra tett". Igen, ezután erősen kérdéses, hogy hova feljebb, talán majd Guardiola utódja lesz (valamikor) a Barcelonánál, mert az angol stílus nem igazán jött be neki elsőre.

Wengert el tudom képzelni a vezetőség valamely posztján, igazából az ő esetében az lenne az elképzelhetetlen, hogy a visszavonulása után "szakít" az Arsenallal, tehát valamilyen feladatot biztosan el fog látni, amiből a klub csak profitálhat, s ez egyben garanciát jelenthetne arra is, hogy a csapat a Wenger-éra után sem fog rossz kezekbe kerülni!

Szólj hozzá

Véletlenszerű blog