Akik már láttak Arséne Wenger-nyilatkozatokat, sajtótájékoztatókat az interneten az elmúlt években, azok tudják, hogy hogyan is szokta lereagálni a francia mester csapata teljesítményét a média színe-java előtt. Lehet visszahúzódva, de mégis örömteljesen, lásd a Barcelona, vagy a Chelsea ellen aratott győzelmeinkkor, lehet a bírókra fogva, lásd a Barcelona elleni balul elsült visszavágónkat, van Persie kiállításakor, és lehet totálisan megalázottan, fejét a padlóra szegezvén, lásd a 8-2-t még augusztusban.

Nagyjából ezek váltakoznak hétről-hétre attól függően tehát, hogy az Arsenal hogyan teljesít a legkritikusabb helyen, Angliában, ahol a helyi (bulvár) média szabályosan kicsinál mindenkit. A már-már unalmasnak tűnő interjúkat, meccs előtti bejelentéseket az elmúlt hetekben törte meg valami, méghozzá egy visszatérés. De nem akárkinek a visszatérése, hanem Thierry Henryé. Wenger, a hivatalos bejelentéskor olyan volt, mint egy hatéves kisgyerek karácsonykor, amikor megkapta a kért ajándékot a Jézuskától, a francia is hasonlóan csillogó szemekkel konstatálta, hogy a mindenkori gólkirály, Titi hacsak pár hétig ugyan, de ismét az Arsenalt erősíti majd. Az ilyenfajta boldogság kiváltképpen jókor jött Wengernek nem sokkal azok után, hogy két olyan játékosa is elhagyta a csapatot, akikbe oly' sokat öltek a franciáék az elmúlt években.

Természetesen a spekulációk megindultak, hogy hátha Henry meccsekre is visszatér, amiket Wenger már igyekszik csírájában elfojtani. Az újságírók kérdésére válaszolva mindössze csak az I haven't thought about it (még nem gondoltam erre) frázist tudta csak ismételni. Ugyan, persze hogy nem gondolt még erre az opcióra, hogy Henry visszatér. Azok, akik Wengert ismerik, pontosan ezen okból kezdhetnek még is reménykedni. A múltban ugyanis túl sok mindennek történt az ellenkezője, amire Wenger azt mondta, hogy nem fog megtörténni.

Sol Campbell 2010 januári visszatérését is hasonló színjáték előzte meg. Campbell csak edzésekre jelentkezett az Arsenalnál, miután váratlanul felbontotta a Notts County-val kötött szerződését. Wenger persze már az elején leszögezte, hogy csak edzésekről van szó, aztán Campbell egyik napról a másikra egy tartalékmeccsen vett részt, ahol az Arsenal stábja felmérte a veterán jelenlegi képességeit, majd úgy határoztak, hogy leigazolják az idény végéig.

Campbell visszatérése természetesen csak az akkori helyzettől függött, de miért ne állhatna elő meg ilyen szituáció? Jelenleg egy épkézláb csatárunk van, van Persie személyében, Parknak még 10 percet sem ad a meccsek végéből Wenger, hogy egyáltalán formába jöjjön, Chamakh pedig megy Marokkóval a januárban esedékes Afrikai Nemzetek Kupájára, Gervinhóval együtt. Wenger korábban azt mondta, hogy minden magát valamire is tartó csapatnak három csatárra van szüksége. Így azért már összeáll a kép, nem?

Azt se feledjük el, hogy az Arsenal a 125. évi, jubileumi szezonjában vesz részt. Az i-re a pontot Henrynak kell jelentenie. Az MLS-ben remek formában játszott és még mindig csak 34 éves. Ezek alapján nem is kérdés, a franciának vissza kell térnie az Arsenalhoz.

Hozzászólások (3)

12 éve
Törölt felhasználó
áá gyerekek ne is mondjátok.. hatalmas lenne , ha újra itt játszana még lehet el is bőgném magam:D na jó azt azért nem , de nagyon nagy lenne
12 éve
Törölt felhasználó
Henry gyere vissza!! :down:
12 éve
Törölt felhasználó
Egyik nagy álmom, hogy őt újra Arsenal mezben lássam. :)

Szólj hozzá