Hamarosan elérkezik a karácsonyi nagy hajtás, forduló forduló hátán, tudjuk, mivel jár ez. A játékosok óriási próbatétel előtt állnak, hiszen a kártyavárat, amelyet fáradságos munkával felépítettek a trófeák megszerzésének reményében, nos, lerombolhatják. Persze ott a tavasz még, amikor nemcsak a növények, de az új remények is rügyet fakaszthatnak. Az Arsenalnál remélhetőleg egy konstans teljesítmény lesz irányadó a végelszámolást illetően.

Áttörések, jó forma:

Eltelt közel egy félév. Játékosok jöttek, mentek, a keret ha nem is cserélődött ki, de új arcokkal mindenképpen találkozhattunk, viszont én a kinyílófélben lévő tehetségeinket is új arcoknak tekintem. Talán az egyik legcsodálatosabb áttörés Jack Wilshere-é, aki szinte már stabil tagja a kezdőcsapatnak, és Istenem, csípjetek meg, mert biztosan álmodom: abban az évben született, mint én, mégis a világ egyik legjobb klubjánál futballozik, párharcokat vívva John Terry, vagy Yaya Toure ellen, és még sorolhatnám. Ereje leginkább az angolságából ered, hajtós, kemény játékos, és valami elképesztő technikai tudás és látásmód társul ehhez a pályán. Ez így felsorolva szép, de nem egész. A fejlődés természetes az ő korában, szerintem az angol foci legnagyobb ígérete játszik nálunk az ő személyében.

Ha az érettebb futballistákat nézem, Samir Nasri bombaformája is kiemelendő. Ha rövid akarok lenni: idén ő a csapat legjobb tagja. Góljaival létfontosságú pontokhoz juttatta az együttest, és felszabadult. Ennek több oka is van: talán nem nyomasztja mostanában, hogy a támadások felépítésének alfája és omegája normál esetben Cesc Fabregas, a másik pedig, hogy végre egy olyan pozícióban játszik, ahol megmutathatja magát, mert valljuk be, a szélen legfeljebb Clichy játszópajtásának volt jó. Színes és erős egyéniség lett, már nem porcelánember. Legalábbis szerintem semmiképp nem az. Ami ennél is fontosabb, hogy nagyon elkötelezett, tehát nem túlzottan kell attól félni, hogy egyszer csak elhagy minket, mint ahogyan azt oly sokan tették már meg velünk, gondoljunk Adebayorra... Az öltözőben imádják Nasrit, a drukkerek is odavannak érte, a mi Samirunknak most semmi mást nem kell tennie, csak folytatni a megkezdett munkát, és megjön a trófea is.

Sarkalatos kérdés - a védelem:

A cím második fele azért lett az, ami. A védelmünk idén nem szuperál megfelelően, de valljuk be: a tényeket túlságosan nem csúfítja (nézve a bajnoki helyezést), viszont fájnak az otthon olcsón elhullajtott pontok, pláne a relatíve kiscsapatok ellen.

Vermaelen nélkül nincs védelem, ez idén bebizonyosodott. Djourou, Squillaci, és Koscielny mindhárman kiváló képességű bekkek, viszont fajsúlyt tekintve könnyen megverhetőek. A széleken gond nincs, mert Sagna pazarul teljesít ebben a szezonban, Clichyről sem kapunk túlságosan sok gólt, de egyértelmű, hogy a bal a gyengébb oldalunk.

Buta gólok sorozatát kaptuk már az idény első felében, ezt jó volna kiküszöbölni a második periódusra, mert a csapatunk ha a bajnoki címet meg akarja nyerni, nem megengedett, hogy hibákba essen, pláne ilyen horderejűekbe. Jótékony hatással lenne természetesen az egész csapatra Vermaelen visszatérése, remélem, akár már idén látjuk a pályán.

Összteljesítmény:

Ha hazai pályán nem lennénk rapszodikusak, azt mondanám, ez egy szuper idény. Nagyon fájt a WBA, a Newcastle és a Tottenham elleni elvesztett meccs, holott ezekkel kilenc pontot hozhattunk volna konyhára, és mondjuk ki: most röhögve vezetnénk a bajnokságot. Igen ám, de mindenkinél vannak kisiklások, nézzük meg a többi csapatot. A középmezőny bizony erősödik a kicsikkel együtt, semmi nem könnyű, minden győzelemért vért kell izzadni a világ legjobb bajnokságában. Szóval még szódával ezek a bukták is elmennek (de a felsoroltak közül bár egyet legalább megnyertünk volna). Az a véleményem, hogy az ingadozó formából egy konstansan jó teljesítményt kell faragni, mint amilyet a Ligakupában is nyújtunk, és minden trófea elérhető lehet. Kell szerencse, tekintve, mennyi sérültünk szokott lenni a szezonokban. Úgy gondolom, hogy például a Ligakupát nekünk innen már kötelező behúzni, és végre véget vetni az öt éve tartó trófeanélküli sorozatnak (mert azért remélem, az Emirates Kupát senki nem veszi komolyan). A bajnokságot vezetjük, de vesztett pontok tekintetében a MU jobb, a BL-ben nagy valószínűséggel továbbjutunk, az FA Kupa még nem indult el számunkra. Eddig szerintem a nagy hazai botlások ellenére is jól állunk, de a formánkat akkor is állandósítani kell, a védelmet pedig erősíteni! Ha mással nem, igazolással!

A Fabregas-kritika:

Tény, hogy a többi középpályás jóval felszabadultabb, ha a spanyol nincs a pályán, de a vezér hiányában melyik csapatban ne kezdenének el ficánkolni a bizonyítás reményében a játékosok? Én nem értek egyet azzal, hogy Cesc hátrányára van a csapatnak, egyszerűen csak nincsen formában. Pont.

Annyiszor bizonyította már, hogy a legjobb képességű középpályás, hogy azt már számolni sem lehet. Éppen csak idén nincs jó passzban, de ha ő nincs, majd lesz más: most épp Nasri. Songot is megemlíteném, bár ő két éve folyamatosan kivétel nélkül minden meccsén világklasszis teljesítményt nyújt.

Időt kell adni Fabregasnak, és ha fejben valóban Barcelonában jár, akkor a jövő nyáron már nem érdemes itt tartani. Én mindenesetre még nem írnám le, adnék esélyt neki mindenképp, ki tudja, talán lesz egy jó tavasza és épp ő segít minket trófeához...