'Sebastian Squillaci completes his move to Arsenal'

Ez az a cím, amit már hétfő óta annyira várunk világszerte az Arsenal népes szurkolói táborában, hogy megjelenjen a leghivatalosabb forráson, a csapat weboldalán. Miután nem visszük túlzásba a vásárokat a futball ezen piacán, mindenki ki van éhezve, hogy új arcot láthasson szeretett csapatunk mezében, Squillacival kapcsolatban pedig általános vélekedés, hogy tapasztalatával és győztes mentalitásával óriási érték lesz az Arsenal keretének, és még nem lóg ki a csapatból a 30 évével sem.

Az Arsenalnak, főleg Wengernek, érdekes elképzelései vannak az átigazolásokról. Vegyük figyelembe azokat a pletykákat, melyek szerint a nyár folyamán mentünk Cahillért, Jagielkáért, vagy Mertesackerért. Bár egyik játékos megvételéből sem lett semmi, az Arsenal egy olyan csapat, amelyik tiszteli a másik klub döntését, amennyiben azok nem akarják elengedni a kiszemelt játékost. Velünk is megesett már ez, lásd a Fabregas-Barcelona-Arsenal triót. Ha nem, hát nem. Bár nagyon sok pletykánál joggal érezzük, hogy kacsáról van szó, egyes hírforrások kivételével a hírszerzők nem hasraütés szerűen találják ki ezeket a híreszteléseket

Egy átigazolásnak vannak kötött-kötetlen szabályai. Előbbi kategóriába tartozik, hogy egy transzfer során a kiszemelt játékos éppen aktuális klubjával is meg kell egyezni, mielőtt még a játékos ügynökével kezdődnének meg a tárgyalások, utóbbiba pedig az, hogy előbb a csapattal és aztán a játékossal kell egyeztetni.

Squillaci esetében az Arsenal picit felrúgta a szabályokat, ugyanis alig pár órával a Sporting Braga-Sevilla BL-meccs előtt küldték el az ajánlatukat egyrészt a Sevillának, másrészt azonnal a játékosnak is. Fordított helyzetben aligha hihetjük, hogy Wenger örült volna, ha egy ilyen kaliberű meccs előtt 'zaklatják' az egyik játékosát, pláne, hogy nemegyszer mondta el, hogy mennyire ellene van a téli átigazolási szezonnak, mert ez csak 'megzavarja mind a kiszemelt játékost, mind annak a klubját'.

De ezt a kis kitérőt tudjuk be annak, hogy alig van hátra az idei nyári átigazolási ablakból, és sürget az idő: Squillaci megszerzése után Wengeréknek azonnal váltaniuk kell a kiszemelten: kell még egy kapus is. Talán ezért sem vártak olyan sokat a második ajánlattal a franciáért, amit már a Sevilla sem tudott visszautasítani.

Ezt követően jönnek a további lépések a procedúrában: meg kell állapodni a játékossal – ez sem okozott problémát, Squillaci a nyilatkozatában külön ki is emelte, hogy francia játékos révén nem utasíthatta vissza Wenger ajánlatát. Ha ez is megvan, akkor jön a kötelező orvosi vizsgálat, s ha semmivel sincs gond, akkor a hivatalos okiratokat be kell nyújtani az angol, illetve a spanyol szövetség illetékeseinek, akik véglegesítik a transzfert. Innen már csak a szokásos hadmenet jön: lekapni a játékost egy Arsenal-mezben, felvenni vele egy interjút, ha meg nem beszél folyékonyan angolul, akkor alátenni a videónak az angol szinkront – ennyi az egész.

Igen ám, csakhogy az Arsenalnál szeretnek játszani a szurkolók idegeivel, ugyanis csak akkor jelentenek be egy játékost, ha minden bürokratikus akadály elhárult a transzfer előtt, plusz a megvannak a képek, meg az előbb említett videók. Az Arsenal átigazolási politikájába az sem fér bele, hogy Wenger nyílt lapokkal játsszon, s hogy ezáltal megemlítsen egy-két nevet a hivatalos weboldalon, sem pedig az, hogy nyomon kövessük, mi zajlik éppen az átigazoláson belül. A Real Madridnál, a Sevillánál közölnek képeket, amint a játékos átesik az orvosi vizsgálaton, meg hogy elfogadták az ajánlatukat, az Arsenalnál ezzel szemben két lehetőség van. Vagy Wenger azt mondja, hogy 'nem állunk közel senkihez sem jelenleg', vagy a 'Sándor Torghelle completes his move to Arsenal' című hír jelenik meg az arsenal.comon. A két véglet.

Wenger sohasem csinálta ezt, és nem is fogja: azokat a játékosokat, akikért nem tett hivatalos ajánlatot, cáfolta, és cáfolni fogja a hivatalos sajtótájékoztatóján egy-két mondatban, akikért pedig érdeklődik (mindegy, milyen szinten) csak sallangokban, pár elferdített mondatban fog hírt adni, olyan szinten, hogy gyakorlatilag semmi újat nem tudunk meg belőle.

Csak a példa okán. Eddig akárhányszor kérdezték Schwarzerről, csak annyit mondott, jelenleg a már meglévő kapusaira szeretne koncentrálni. Ez persze még nem jelenti azt, hogy meg szeretné venni az ausztrál kapust, de az egybehangzó médiaértesülések és a cáfolat hiánya joggal támasztja alá a szurkolók összeesküvés elméletét. Megvenni azonban már egy más dolog. Wengernek elég érdekes és szilárd meggyőződései vannak afelől, hogy egy játékos pontosan mennyit ér a piacon, és ha ezt a kiszemelt játékos klubja nem érti meg, akkor Wenger képes lemondani a játékosról, kockáztatva csapata teljesítményét.

Ismét egy példa: az elmúlt évben már volt arról szó, hogy a nigériai Vincent Enyeama csatlakozik a klubhoz. A játékosnak nem is lett volna ellenére a váltás a Hapoel Tel Avivtól, de Wenger, akkor még az ügyvezetőnk, Ivan Gazidis nélkül, nem adta meg az izraeli csapat által kért plusz pénzt, ami fillérek lett volna az Arsenal számára. Így Enyeama nem jöhetett, Wenger meg hosszabbított Fabianskival.

Persze az Arsenal zárt átigazolási politikája kizár egy másik lehetőséget: a későbbi bakit. A Marseille együttesének hivatalos weboldalán még az orvosi vizsgálatok előtt megjelentek a képek Loic Remyről, majd akkor vált zavarossá az egész, amikor a francia címvédő csütörtökről péntekre tette a hivatalos bemutatás időpontját. Ekkor már a francia források (Francefootball, L'Equipe) már pedzegették, hogy valami nem volt rendben az orvosin, majd később ezt az OM is megerősítette. Szerencsére a dolog jól sült el, de az Arsenal már csak az ilyen esetlegesen fennálló veszélyek miatt nem akar elhamarkodott bejelentéseket tenni. Vagy a másik eset: talán még mindenki jól emlékszik arra, hogy két évvel ezelőtt a Chelsea mindent megtett, hogy megszerezzék Robinhót a Real Madridtól, már-már úgy tűnt, hogy sikerrel járnak. A kékek azonban még a hivatalos bejelentés előtt elkezdték árusítani a Robinho nevével fémjelzett mezeket, a játékos meg kikötött a Manchester Citynél...

A másik oldalról személve a dolgokat, az Arsenal ezen húzása csak idegesebbé, spekulatívabbá teszik a csapat szurkolóit. A külföldi blogokon, 'bennfentes információkra' már hivatkoztak arra, hogy Squillaci aláírt, és a 18-as számot kapja, majd ugyanezen az oldalon egy nappal később arról számoltak be, hogy a játékos, ismeretlen okokból visszautazott Sevillába, de vasárnap visszatér Londonba. Nekem a legviccesebb sztori az volt, hogy minden bizonnyal azért késlekedik a várva-várt bejelentés, mert az Arsenal hivatalos boltjában elfogyott a Q betű a mezhez, a játékos nevéhez...

Persze a nincs hír az jó hír, az pedig egyenesen örvendetes, hogy a Sevilla már le is igazolta Squillaci utódját, Alexist a Valenciából. (Plusz még vegyük hozzá Squillaci nyilatkozatát is.) Az Arsenal pedig sokáig úgysem tudja titokban tartani, hogy mi folyik a háttérben, mert csütörtökön Wenger meccs előtti interjúja lesz elérhető az oldalon, míg pénteken a hivatalos sajtótájékoztatón fog a média kereszttüzébe kerülni a francia menedzser, és gyaníthatóan mindkétszer elhangzik majd Squillaci neve.

És remélhetőleg mindkétszer azt fogja mondani, hogy ezúttal közel állunk a kiszemelt játékoshoz.