Bármilyen hirtelen, de mégis eltelt egy esztendő azóta, amióta csatlakoztam az ArsenalFan.hu szerkesztői közé. Ezt a kis blogot az emlékeknek, a tapasztalatoknak és az élményeknek szentelem, s ezeket eme remek közösség váltotta ki belőlem.

2009. július 8.-án délután az ArsenalFan.hu hírírókat keresett, majd átgondoltam magamban párszor - ezt az amúgy roppant könnyű döntést - és végülis felvettem Clichy kollégámat MSN-re, majd egy 'próbahír' lefordítása után, (ami egy Felipe Melo átigazolásáról szóló hír volt) döntöttek úgy, hogy Én is gyarapíthatom tovább a szerkesztők listáját. Egy napra rá, pontosan 12:54:18-kor kaptam ADMIN rangot, s írtam meg immáron első igazi híremet, amelyre ugyancsak tisztán emlékszem, habár ezúttal is egy átigazolási hír volt ez, nevezetesen Brede Hangelandról szóló pletyka. A 'Lódi Csaba' álnévre hallgató kedves szerkeszőtársam ezután minden apró kis részletet megmutatott, s a kezdeti nehézségek után már abszolút sikerült belerázódnom a hírek írásába.

Az első cikkem után mindenki üdvözölt, és - feltehetően - meg volt velem elégedve, de remélem, hogy ezek, valamint a rólam alkotott vélemények csupán pozitív fényt vetnek rám, ha meg nem, hát bizony könnyedén bárkit kitörölhetek [muhaha]. Na jó, az Adminokat nem, de természetesen Isten ments, hogy bármi ilyenre vetemednék. 

A cikkek gyülekeztek, és az eddig ismeretlen kollégákból ismerős arcok, haverok lettek, akikkel rengetegszer beszéltünk az Élet teljesen más területeiről, melyeknek semmi köze sincs az Arsenalhoz, sőt még a futballhoz sem. A szerkesztői mivoltom első félévében csak és kizárólag hírek és cikkek, és természetesen blogok írásával foglalkozhattam, ami egy kezdő cikkíró esetében azt hiszem abszolút érthető, de később két szinttel feljebb léphettem az Adminok rang - és hatalmi listáján, és erre bármilyen furcsa is, nagyon büszke voltam.

Körülbelül két, vagy három hónappal ezelőtt kitaláltam, hogy mennyire jó ötlet lesz majd, pont az első évfordulómra írni egy blogbejegyzést, ám ez teljesen kiment a fejemből, - elvégre senki sem tökéletes - de megkésve bár, de törve nem, végül sikerült néhány szót firkantanom ide.

Hát ennyi volt eme rövid kis felidézés, szeretném megköszönni Nektek, kollégák, hogy egy ilyen 'klub' tagja lehet, s végül,de nem utolsó sorban Nektek, látogatók, akik pozitív-negatív kritikákkal segítettétek a munkámat.

Sziasztok.