Óh egek, Arsenal szurkolók, hányszor ment az ujjmutogatás személyesen, vagy a képernyők előtt egymásra és Wengerre, hogy vajon megint miért nem vesz valaki igazán komoly sztárt? Óh egek, hányszor eljátszottuk ezt a tragikomédiába illő jelenetet? Ez volt műsoron, amikor kikaptunk az első rangadónkon, ez volt műsoron, amikor lesérült az első komoly játékosunk, és ez volt műsoron, amikor matematikailag is kihullottunk a bajnoki versenyből.

Persze, mindannyian tudtuk, hogy ez 'rajtunk' múlt, hiszen simán jöhetett volna ide egy Sneijder, egy van der Vaart, vagy mit mondjak, egy Xabi Alonso, mindig egy-két millión múlt a dolog. És akkor mennyien sírták vissza, mondván: nem kellett volna új stadion, nem kellett volna egy új edzőközpont, meg minek foglalkozik egy futballklub ingatlanokkal? Ha ez nincs, nincs kölcsön, ha nincs kölcsön, akkor van szabadon felhasználható pénzösszeg, és ha van pénz, vannak új játékosok. És ha vannak új játékosok, akkor van a sérültek helyére pótlás, és igen – lennének új trófeáink is a vitrinben, és nekünk, arsenalfan.hu-s szerkesztőknek is lehetne frissíteni egy-két menüpontot. Világos mint az egyszer egy.

De nem. Annak idején, ilyen áldozatok vállalásával is, bevállalták Wengerék, hogy új alapokra teszik az Arsenalt. A 21. századi futball alapjaira. Igen, egy éve még javából nyögte a klub kifelé az éves tartozásokat a különböző bankok felé, miközben mindvégig ott volt Damoklész kardja Arséne feje fölött, hogy ott legyünk a Bajnokok Ligájában az éves elszámolásnál, mert ha hiányozni fog a bevétel oldaláról az UEFA által kiutalt összeg, vége van az egész dalnak, mint a Valenciánál: kezeink közül csúszott volna ki van Persie, vagy Fabregas, aztán jöhetett volna Wilshere 17 évesen is PL-t játszani – megkezdődhetett volna egy végelálhatatlan ördögi kör.

És miközben egy ilyen, a háttérben is jól felállított csapat küszködik a trófeákért, végig kell néznünk, hogy az olyan szerencsésebb kimenetelű Barcelona, akiknek nem kellett mostanság stadionépítéssel foglalkoznia, mindent megnyer? Mi lett volna, ha a Highbury is olyan befogadóképes lett volna, mint most az Emirates? Vagy másik oldalról: a Barcelona ugyan miért nem mer belefogni a Nou Camp felújításába?

Miért írom ezt? Nem, nem az irigység miatt. Saját bőrömön tapasztaltam, tapasztalhattuk meg, milyen érzés a Barcelona ellen játszani. Teljesen megérdemelten győztek le bennünket a tavalyi BL-kiírásban, teljesen megérdemelten hozták a maximálisan megszerezhető trófeák közül valamennyit. Még ha most már kezd is bosszantani, hogy a barátaim, az ismerőseim gondolkodás nélkül mindig ezt a 4-1-es spanyolországi zakót hozzák fel. Ilyenkor nyelnünk kell, és elismerni, hogy a Barcelona jobb volt. Jobb volt, és nem azt, hogy az Arsenal volt a rosszabb.

Miért írom ezt? Mert a pályán kívül mintha a Barcelona amúgy jónak tűnő egységei, dolgai szépen lassan elkezdtek volna pályát téveszteni. Milyen érdekes, a Barcelona vajon miért mindig ettől a szegény, lesajnált Arsenaltól akar játékosokat szerezni? Overmars, Henry, Hleb és most Fabregas... túl sok, még véletlenből is. De vigyék, nem hiszem, hogy lenne pótolhatatlan játékos, főleg nekünk, ilyen pénzügyi stabilitással, és ne feledkezzünk meg a hátországi tevékenységünkről, amit utánpótlásnak hívnak. Vigyék, vihetik, de csak a megfelelő áron. Ja, hogy a Barcelona nem akarja kifizetni az Arsenal által szabott árat? Akkor nincs üzlet.

Más kérdés: nem akarja, vagy nem tudja? Bevallom, nekem is derült égből villámcsapásként ért az a hír, hogy a Barcelona (az amúgy nyereséges pénzügyi év után) új vezetősége bankkölcsönt akar felvenni, a rövid távú adósság és likviditási problémáik megoldására. Nofene. Majd jött a másik hír: még ha 10 millió eurós veszteséggel is, de azonnali hatállyal, egy év játék után, visszaküldték Dmytro Chygrynskyyt a Shakhtarhoz. Mert kellett a pénz. Yaya Tourét miért adták el? Ja igen, a srác akart menni a kevés játéklehetőség miatt. Az a srác, aki már az első napon kijelentette Manchesterben, hogy egy napon még szeretne a Barcelona játékosa lenni...

Megint innen kérdezem kedves Fabregas úrtól: megérné? Kérdezze meg az ukrán fiatalembert, akinek az egész pályafutása veszélybe került a barcelonás 'álmai' miatt. Vagy Hlebet. De elég, ha csak a saját példájából indul ki: mennyit játszottál, Cesc, a spanyol válogatottban az idei vébén? És az a vicc, hogy ezt ő maga is tudja... mennyit fog érni az az érem, ha Spanyolország ismét nyer? Mennyit tettél hozzá, Cesc, és mennyit tennél hozzá a barcás kupákhoz? De te tudod. Az Arsenalnak most már van, és amúgy is lesz miből megvenni az utódodat, akár Gourcuffot, akár mást.

Szóval, nem akarja, vagy nem tudja a Barcelona kifizetni, egy amúgy 2015-ig élő szerződéssel rendelkező játékos kivásárlási árát? Egy olyan játékosét, akiről lemondtak annak idején. De mi a megoldás, ha nem akar egy klub többet fizetni? Folyamatosan a játékosba sulykolni, hogy 'cseszd ki Cesc, neked barcás DNS-ed van, csatlakozzál már hozzánk.' Ja: 'Meg még trófeákat is nyerhetsz.' Hát persze, ami nincs meg az Arsenalnál. Még jó, hogy a Barcelona dobta Eto'o-t Ibrahimovicért, amikor mindent megnyertek. Még jó, hogy Mourinho lelépett 'új kihívás' címszavak alatt egy triplázó Intertől. Ez a kupás ügy nem más, mint egy humbuk. Fabrgeas éppúgy tehet arról, hogy nem nyert trófeát a csapat, mint a potyázó Almunia. Fabregast akkor is elvinné az élet a Barcához, ha az Arsenal mindent megnyerne, a katalánok meg semmit. Akkor az 'új kihívás' lenne döntő faktor, most meg a sikertelenség, kemény 23 évesen... szégyen.

És akkor csak én vettem ki az új Barca-elnök, Rosell úr szavaiból a csalódottságot, mert a Fabregas-ügy teljes nyilvánosságot kapott, miközben a  Chygrynskyy-ügyet lezavarták a média nevű szőnyeg alatt? Ki tehet erről? Mintha az Arsenal komplett csapata állna ki a SkySports, meg a többi lap elé, és hétfőn Sagna, kedden Clichy, szerdán van Persie, csütörtökön Gibbs, pénteken Almunia, és ráadásképpen egy nap pihenővel vasárnap mondjuk Chamakh jelezné a brit sajtóban, hogy 'Laurent [Koscielny] az Arsenalban akar játszani.' Vagy hogy 'Laurentnek végül is arsenalos DNS-se is van, csak ezt még nem tudtuk.', stb. Hát, nem túl etikus megoldás – de megoldás. De ezt várja az ember a Barcelonától?

Ha az ukrán védőért (mindenféle bántás nélkül) kiadtak 25 millió eurót, akkor egy 23 éves játékosért, akinek még csak most jön a pályája csúcsa (nem is akármilyen), nem képesek kiadni 50 millió fontot – akkor ne haragudj, kedves Rosell, ne haragudj, kedves Messi, meg a többiek, nincs üzlet! És nem kell itt bevonni a sajtót, nem kell titkos dél-afrikai túrákat tennie Pepnek, hogy látogatást tegyen Wengernél és Fabregasnál, és ha már ott van, tárgyalni is velük... Fizetni kell és akkor van megállapodás.

Szerény véleményem szerint a Barcelonának inkább a tili-toli átigazolásait kéne szemügyre venni, mert ott van még Zlatan is – na őt hova adnák el? Ha netán Villa is befuccsolna, amire bár csekély, de van esély, őt hova dobják? Öt millióért a West Hamnek?

Ilyenkor gondolkozok el azon, hogy hiába a letudott kölcsönök hada az Arsenalnál, hiába a semmiből jött emberek, mint Vermaelen, vagy most Koscielny, hiába az a 4-1... mi is valahol egy sztárcsapat vagyunk, egy összetartó egység. A csapat is, és a szurkolók is.

És nem kell sokat várni ahhoz, hogy eljöjjön a mi időnk az eredményesség terén is. Vagy Fabregasszal, vagy nélküle...