Cesc Fabregas éveken keresztül a klubhűség élő példája volt egy olyan futballtársadalomban, ahol ez már nem kimondottan szempont. Pedig higyjük el, pokolian nehéz úgy játszani a világ egyik, ha nem a legjobb ligájának egyik legjobb csapatában, professzionális színvonalon, miközben a Sport és az összes katalán, illetve spanyol lap hétről-hétre világgá kürtölik, hogy Fabregas a nyáron igenis visszaigazol a nevelüegyesületéhez, Barcelonához. Főleg 23 évesen. És ezt eljátsszák minden évben. Az tény, hogy nem sokan viselnék el a nyomást, és az ezzel járó folyamatos cáfolatokat, de Fabregas eleddig megtette. És most mégis közelebb áll a nagy szakításhoz az Arsenallal, mint bármikor korábban.

Lelkiekben, azt gondolom, mindenki felkészült a hírre, amit leghamarabb néhány héten belül, legkésőbb jövőre az arsenal.comon fogunk olvasni, mely szerint Fabregas a Barcelonához távozott. És ez nem is lesz meglepetés. Ideig-órákig lehet halogatni a dolgot, de ami késik, nem múlik. A Barcelona a pályán kívül is túl jó. Tudják, mikor kell élesíteni egy-két Xavi, Messi, vagy Pique nyilatkozatot, amitől Cesc is kétségbe esik, noha 23 éves korában még nem mondhatjuk, hogy pályafutása csúcsán járna. Sőt, a java még csak most kezdődik. E nem túl etikus játékosszerzési hadjáratban nem az eladó klubra akarják helyezni a nyomást, hanem magára az érintettre. Hiszen tudjuk jól, hogy Fabregas egy nyerő, világklasszis játékos, aki, csakúgy mint a csapat, öt éve nem nyert semmit. Hát kedves Cesc, akkor gyere a Barcelonához, és nyerj valamit! - Csodálkozunk, ha ilyen nyomás alatt végül beadja a derekát a srác? Pedig Fabregasnak éppenséggel lehetne arsenalos DNS-e is, a karrierjét ugyanis Arséne Wengernek köszönheti, mivel pont a Barcelona mondott le annak idején róla, s passzolta fillérekért az Arsenalhoz. Ahol befutott, és ha mást nem, többmillió fontot fog maga után hagyni. Hangsúlyozom: ha mást nem...

Még mielőtt nagyon elbagatellizálnám a dolgot, szerintem az Arsenal szurkolóinak többsége egész egyszerűen azért nem engedné el Fabregast, mert sokan a csapat kapcsán egyből a spanyolra asszociálnak. Nem Wengerre, nem Campbellre, nem a Highburyre és nem az Emiratesre. Csak Fabregasra. Ha matematikailag akarnánk felírni ezt a rémesen eltúlzott egyenletet, akkor az így szólna: Arsenal = Fabregas. Ami lehet, hogy egy kicsit erős túlzás, ugyanakkor teljességgel cáfolandó. Nincs pótolhatatlan ember, és ezt Wenger is tudja. Igen, Fabregas biztosan hagyni fog egy jókora űrt a távozásával, de a csapatnak meg kell majd bírkóznia Wenger majdani hiányával is, s ahogy a Manchester United is így tett Ronaldóval, majd így lesz a helyzet Fergusonnal is. Nincs megállás, a műsornak folytatódnia kell.

Az ugyancsak egy másik kérdés, hogy ki mit veszít a szakítással. Az Arsenalnak, amennyiben Wenger is úgy gondolja, most már tényleg lesz elegendő pénzösszege a nagyobb kaliberű igazolásokra, legyen szó Edin Hazardról, vagy Yohann Gourcuffról, vagy egy Vermaelenhez hasonlóan nemismert játékosról mondjuk a bosnyák ligából, mint ahogyan azt tavaly a belga esetében láthattuk. Ellenben Fabregasszal mi lesz, ha már a vér nem válik, vagy nem vált vízzé? Nem hiszem, hogy Guardiola változtatni fog a jól bevált, már három éve működő 4-3-3-as csapategységen. Tehát Cesc érkezésével a középpályán vagy Xavi, vagy Iniesta szorul ki, vagy pedig Fabregas Yaya Touré és Bosquets helyén találhat helyt magának a kezdőcsapatban. Vagy marad a pad? Ugyan Cesc, ezt te sem gondolod komolyan. Van egy sanda gyanúm, hogy az emberek többet várnak ettől a sráctól most, mint amennyire képes lehet majd a jövőben. Mert legyünk önkritikusak: az Arsenalban, teljesítményben a hozzá hasonló játékosok hiányában (egyelőre) könnyű kitűnni a tömegből. Viszont a Barcelonában a jelenleg mutatott teljesítménye (amin egyesek ugyancsak hűledeznek a gólpasszai és a góljai okán) egyenesen elvárás lesz, és Barcelona vér ide vagy oda, a szurkolók nem fognak neki kegyelmezni, ha nem megy át a rostán.

Kiemelendő tény, hogy amíg Gallast, a szerződése lejárta miatt ingyen veszíti el a csapat, Ivan Gazidisék most kényelmesen dőlhetnek hátra a karosszékükben, mert Fabregas jövője a klubnál 2014-ig biztosítva van. Hiába nyom sokat a latba egy játékos távozási vágya, az Arsenal most példátlanul előnyös helyzetben van egy igazolás során, amely folyamán lehet, hogy a keretben gyengülés állnak be Cesc eladásával, viszont az átigazolási kassza valóban jelentősen növekedne. Innentől kezdve a csapat lazán játszhat a Barcelonával ilyen téren, a labda ugyanis csak az ő térfelükön pattog, nekik kell majd olyan ajánlatot tenni, amin már az Arsenalnál is elgondolhozhatnak. A 30-35 millió fontos vételár azonban igencsak kicsiny és röhejes, ha megnézzük, hogy tavaly nyáron nem kevesebb, mint 20 milliót költöttek Dmitro Csihrinszkij megszerzésére a Sakthar Donecktől, aki összesen kemény 14-szer játszhatott (beletartozik a csereként való beállás is) az együttesben. Magyarán egy 50-80 millió fontos kivásárlási ár alatt az Arsenal nevetve fogja visszadobni a Fabregasért érkezett hivatalos ajánlatokat, amelyek eddig nincsenek, talán hétfőn lesz az első. 

Az elmúlt két szezonban sajnos mindkétszer volt egy nagyobb kaliberű Fabregas-sérülés, amikor a spanyol kapitány hónapokig kidőlt. Ezzel kapcsolatban az a szarkasztikus véleményem támadt, mintha az Arsenal még jobban is teljesítene a középpályás nélkül. Félreértés ne essék, nem Cesc érdemeit és képességeit akarom vitatni, de mégis olyan érzésem támadt, mintha az akkor 11 pályán lévő játékosnak eszük ágában sem lett volna alibizni, és nem keresték minden labdával Fabregast, amikor nem ment úgy a játék. Csak emlékezzünk vissza a 2008/2009-es idényre, amikor a srácnak keresztszalag szakadása volt. Akkor a spanyol a csapat hivatalos oldalán fejtette ki kérelmét a csapattársai iránt, hogy nélküle is jussanak tovább az FA-Kupa és a Bajnokok Ligája éppen aktuális körein, és lám sikerült. Vagy idén, a Porto elleni 5-0-ás otthoni kiemelkedő győzelmet is éppenséggel Fabregas nélkül érte el a csapat. Elég belegondolni Arshavin szárnyalására, és Nasri szólógóljára, amit a szurkolók a szezon legszebb találtának választottak. Ennyi példa talán bőven elég, hogy lássuk, lenne élet a kapitányon túl is.

Egy másik, de közel sem részletkérdés a kapitányi rang eldöntése lenne, ugyanis jelentkezőből lenne elég. Bár Wenger helyében Vermaelenre és Songra is szívesen rábíznám az alakulat pályán lévő irányítását, a két ideális vezető Gael Clichy és Robin van Persie lennének. Ezzel a döntéssel az előbbi játékosból még a távozás legmélyebb gyomjait is ki lehetne rángatni, míg a holland játékos tényleg született vezéregyéniség, aki él és hal a csapatért. De ez legyen a legkisebb baj. Én is annak örülnék a legjobban, ha egy bizonyos Francesc Fabregas Soler vezetné ki az Arsenalt a meccseken...

Tehát Cesc, ugyan hol vannak a barátaid? Nem, most nem Messire, Xavira, meg Piquere gondolok... hanem Denilsonra, Arshavinra, vagy van Persiere. Vagy vajon most miért nem telefonálgatsz körül egy bizonyos Flamini haverodnál, de éppen Henry számát is tárcsázhatnád, akit éppen az Egyesült Államokba készült eladni a Barcelona. Vagy várj, tudok jobbat. Jobban tennéd, ha Alex Hleb számát keresnéd ki a telefonkönyvből. Ők mit mondanak, érdemes lenne elmozdulni Londonból? Vagy neked is túl zajos a könyezet, és ezért akarsz lelépni? 23 évesen még bőven befuthatsz, számos trófeát nyerhetsz azzal a csapattal, ami köréd épül, és évről-évre, hónapról-hónapra, napról-napra jobb lesz. Most jobban kellene a szíved piros-fehér részére hallgatnod, mint bármikor máskor.