Azt hiszem, hogy visszatért a jó öreg Matthew. A korábbi írásaim többnyire a humorra fókuszáltak, és talán kissé feledésbe merültek a régebbi munkáim, amelyeket komolyabb hangvételű bejegyzésként tartott számon az igen tisztelt olvasó.

Ez az írás azonos vonásokat hordoz azzal, amelynek címe a 'Várd a csodát' volt, de érkezett az idő, hogy a csapattal kapcsolatos további érzéseimet most adjam ki.

2003-ban még úgy voltam a focival, hogy jó kis sport, szeretem is játszani, sok meccset láttam, de egyetlen klubot sem követtem úgy igazán. Ez furcsa, ha azt a tényezőt is figyelembe vesszük, hogy édesapám elmondása szerint már kiskoromban is a szememmel követtem a bogyót a televízióra tapasztva tekintetemet. 1998-ból van egy halvány emlékfoszlányom, amikor is a világbajnokságot végigkövettem. Ha visszaidézem akkori gondolkodásmódomat és véleményemet a tornáról, akkor azt mondhatom, hogy így nézett ki: 'Zidane egy jó játékos.' A csoda persze nem itt kezdődött, hanem már az említett 2003-as évben.

Május 4-e volt, mikor valamilyen úton-módon belebotlottam egy Arsenal-találkozóba, a gárdának a bajnoki címe volt a tét, az ellenfél pedig a szebb napokat is megélt Leeds United volt. Nos, a vendégek 2-3 arányban legyőzték Wenger tanítványait, ezzel a bajnoki álmaink szertefoszlottak. Mit gondolhattam volna? Azt, hogy oké gyerekek, holnaptól a Leedsnek drukkolok, mert olyan frankók voltak? Igen, van, aki így döntött volna, de én másképp tettem. A vesztes csapat mellé álltam. Egyébként más tényezők is voltak, például a Highbury csodálatos légköre. A kamera is egy furcsa szögben volt olyan hatást keltve, mintha mi is a második sorból szemlélnénk az éppen soron lévő sporteseményt. Az eredményen kívül minden nagyszerű volt, de a vereség után elhatároztam, hogy Arsenal-fan leszek.

A következő idényről azt hiszem, egyetlen Ágyúsnak sem kell beszélni, hiszen veretlenül nyertük a bajnokságot, szám szerint 26 sikerrel, és 12 döntetlennel. Hihetetlen rekord. A veretlenségi csúcsunkat az 50. egymás utáni bajnokin szakították meg, de azt hiszem, nincs okunk a búslakodásra. A sikerek ezután is jöttek, nekem végtére is a 2004/05-ös szezonnal sem volt az égvilágon semmi bajom. Úgy lettünk másodikak a Chelsea mögött, hogy szemet gyönyörködtető futballt nyújtottunk, és ki feledné a 2005-ös FA Kupa-döntőt. A Mancheser Unitedet büntetőkkel vertük, és a trófea felemelése után Patrick Vieira sajnos távozott is tőlünk. Ennek ellenére a Community Shield még megvolt 2005-ben, és azóta jelentős trófeát nem sikerült nyerni. Azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy megemlítem 'dicső múltként' a 2007-ben illetve 2009-ben elért Emirates Kupa-győzelmünket. Jó, ha vannak ezek az 'élet apró örömeiként' aposztrofált sikerek, de az igazi trófeákból nekünk nem sok jutott. Jutott azonban más.

Én imádom a csapatot, és ez akkor is így lenne, ha a harmadosztály alsóházában evickélnénk. Akkor legfeljebb annyi változás lenne, hogy realizmussal vegyített reménykedés közepette izgulnék végig egy meccset.

A realista világszemlélet alapvetően jellemző rám, bár néha ezt sokan azonosítják a pesszimizmussal. Tényleg nem vagyok pesszimista, még ha néha úgy is hangzik. Nem szeretek nagyokat álmodni, hiszen tisztában vagyok a helyzettel, amiben mi vagyunk, de kérdem én, hogy miért ne lennénk büszkék a csapatra? Meg kell becsülni, amink van. Európa egyik legjobb csapata vagyunk, a Premier League négy legjobb együttese között. És néha ezzel nem vagyunk elégedettek. A Portsmouth drukkerei mit szóljanak akkor? Azt, hogy rendben, holnaptól Barcelonás leszek? Nem. Ezzel azt akarom sugallni, hogy mi igenis jó helyzetben vagyunk.

Természetesen megértem a másik oldalt is, akik az előző bekezdéstől elhatárolódnak. Ők azok, akik nem csupán azt akarják, ami megvan, hanem trófeákat. Én is nagyon szeretnék már egy kupasikert, persze ki nem. De a realitások talaján maradva tisztán láthatjuk, hogy még kissé fiatalok vagyunk. Ha tényleg be akarunk érni, akkor együtt kell tartani a csapatot. Ez szinte sosem sikerül, éppen ezért egy ördögi körforgásba kerültünk. Ezért kell (remélem átmenetileg) a 'kisebbel' beérni.

De én a 'kisebbnek' is más jelentést társítok: a szép gólok, a szép játék engem mindenért kárpótol most. Imádom az Arsenalt, és gondoljunk bele: nem voltunk boldogok, mikor Rosicky azt a bődületesen nagy gólt lőtte a Boltonnak? Vagy milyen volt Arshavin varázslatos játéka a Liverpool ellen? A Blackburn elleni 6-2? Vermaelen nagyszerű játéka? A szurkolók öröme? Wenger tánca a Villarreal elleni meccsen? Ezek mind életképek, és számomra örökké megmaradnak...

Még akkor is szeretem őket örökké, ha kihagynak száz helyzetet. Mert ők az Arsenal, a csapatom.

Hozzászólások (5)

14 éve
Törölt felhasználó
grat Matthew nagyon jó írás lett :):):):)

ericcson: én meg azt mondom megnyerjük a BL-t és a PL-t is majd meglátjuk hogy nekem vagy neki lesz igaza :P :P :P
14 éve
Törölt felhasználó
Matthew jo gondolatok, en is a 1998as vbrol vannak emlekeim csak en nem zidanra hanem egy masik zsenire a jo oreg Denisre emlekszek csak miatta is lettem AFC drukker.
ericsson: igen a realitas azt mondja hogy egyik kupa se lesz a mienk,de kit erdekel a realitas,a nem a realitas megy ki a palyara focizni,hanem 11 a 11 ellen mar csak a nagy szamok torvenye alapjan minden rangadot nem veszthetunk el.
es mint szurkolo a vegsokig bizok a sikerben
14 éve
Törölt felhasználó
Utolsó két bekezdést MINDENKINEK kötelező kétszer elolvasni. Remek írás.
14 éve
Törölt felhasználó
Hát ez tényleg nem ide tartozik...
14 éve
Törölt felhasználó
Nem ide tartozik de :Ma a földrajz tanárom megmondta a tutit! Nagy Arsenal rajongó az öreg és borzasztóan ért a focihoz ami már félelmetes! Ma beszéltem vele, hogy szerinte ki fogja nyerni a Bl-t. Mondom neki, hogy az Arsenal?? ( mondom neki nagy buzgón, mint Arsenal szurkoló a másik Arsenal szurkolónak) Erre ő jól a képembe röhög, hogy 100. hogy nem nyeri meg! Kérdem tőle, hogy na és a Pl ? Erre azt mondja, hogy most se röhögtessem, ahhoz nem elég jó a keretünk! Ha a rangadókon kikaptunk akkor ne álmodozzunk arról, hogy nyerjünk is valamit! Mondom neki, hogy már nincs rangadó! Erre meg azt mondja, hogy az Arsenal a kis csapatok ellen tud a legjobban pontot veszteni! Hát asszem kicsit igaza van, de jó lenne megcáfolni...

Szólj hozzá