Nem is tudom melyikkel kezdjem, a pozitív dolgokkal, illetve a negatívokkal. Mindenesetre az oldalon látható új, és mindezidáig önálló ideiglenes rovatom (Gyilkos Meccsek címmel) az elkövetkezendő - vagy éppen már elmúlt - 4 döntő szerepű mérkőzéssel foglalkozik. Kiegészítésként jött ez a blog, amely az oda nem illő gondolatokat illeszti össze, és adja át nektek, mint egy virágot, megszagoljátok, és eldöntitek, hogy illatos, vagy nem.

Kezdjük az átigazolásokkal. Véleményem szerint, minimum egy meghatározó, klasszis, beforrott játékosra szükségünk volt, mert hát már február elseje van, az ilyen dolgokat már rég fejben nyárra kell hagyni a csapat háza táján. Egy csatár lett volna a legmegfelelőbb megoldás. Egy befejező ember, aki a hibákat könyörtelenül megtorolja, aki ha kell foggal-körömmel küzd egy gólért. Ilyen játékos egyértelműen kevés van, és nehéz megtalálni őt, de ne mondja már valaki, hogy a világ egyik legjobb edzőjének kikiáltott Arséne Wenger ne tudná megtalálni a megfelelő futballistát. Egyszerűen vagy tényleg nem akarta, vagy pontosabban nem tudta megvenni az ideális játékost. Elméletileg nincs megkötve a keze, költhet, amennyit akar, de egy ilyen válságos helyzetben, amikor a vérbeli befejező csatáraink száma gyakorlatilag nulla, valamilyen szinten megoldást kell keresni. Úgy érzem ez a fajta megoldás pedig nagyon nem jó. Mégpedig az, hogy megvárjuk a sérülésből visszatért játékosokat, és majd lesz valami. Alapvetően nagyszerű játékosaink vannak... de ha kiesik néhány - mint ahogy az utóbbi hónapokban gyakorlatilag három meccsenként - alaposan felboríthatja azt a bizonyos csapategyensúlyt.

Robin van Persie hosszútávú kidőlése alaposan megrángatta azt a bizonyos létrát, ami a bajnok címhez vezet. Végülis a körülményekhez képest nincs okunk panaszra... a nagy számú - nemrég egy kezdőcsapatot is kiállítható - sérült játékosok lassan-lassan visszatérnek, elméletileg van egy csatárunk is. Itt hangsúlyoznám az elméletileg szót. Nicklas még nincs formában, mint ahogy Clichy sem. Egy jó darabig nem is lesznek, mivel rég nem léptek már pályára, így hát nem várhatjuk a sérülésük előtti formát tőlük.

Másik dolog, amiről írni szeretnék az a néhány játékos hozzáállása. Konkrétan két játékos szúrja mostanság a szemem. Az egyik a mi kis orosz 23-asunk, a másik pedig Denilson. Mindketten magasratették a lécet maguknak úgy érzem. Arshavin túlságosan akart az előző szezonban, meg lett az eredménye, csodásan futballozott, de most csak árnyéka önmagának. Mindenképpen meg kell jegyeznem, hónapok óta sérüléssel küzködik, ráadásul nem is az eredeti posztján játszik, aláírom, de egy igazi vérbeli klasszis támadónak nem okozna gondot az ilyesfajta helycsere. Denilson pedig a szezon eleji remek forma után, csak sétál a pályán, néhányszor belepöccint a labdába, vagy-vagy alapon. Példának okáért a Stoke City, vagy az Manchester United elleni meccsen is csak a góllövőt nézte, hogyan talál a hálóba. Mindenképpen ezen kell változtatni, - mivel az első három bekezdésben leírtakon már nem tudunk - mert így tényleg nincs esélyünk. Ennek a 2 meccsnek 6 ponttal kellett volna végződnie, mert abszolút nyerhető mérkőzések voltak. Az Aston Villa-nál balszerencsések voltunk, de a United-nél egyszerűen csak hanyagok, és pontatlanok. A Chelsea ellen valami nagyon váratlan, és eredményes futballt kell mutatnunk, úgy, hogy nincs egy Robin van Persie-nk és egy Djourounk, aki gólt/gólokat lő.