A mai blog írásomban szeretnék írni a 2009-es évemről, mint szerkesztő és mint Arsenal drukker.

A 2009-es év elején nagy munkában voltunk, ugyanis dolgozgattunk több oldal egyesítésén. A sok munkának végül meglett a gyümölcse és mindannyiunk örömére március 27-én végre megnyithattuk az új, egyesített weblapunkat, az ArsenalFan.hu.

Az oldal nekünk, szerkesztőknek is új volt. Az új rendszernek köszönhetően gyerekjáték lett a szerkesztés. A látogatóktól is sok támogató üzenetet kaptunk.

A munka elindult tehát az oldalon. A 9 hónap alatt sok jó dolog történt velem, élvez(t)em a szerkesztést. Több alkalommal kaptam dicsérő szavakat és többször kaptam építő jellegű kritikákat.

Több oldal látogatóval jó barátságba kerültem, de úgy érzem minden egyes felhasználóval jó kapcsolatban vagyok.

Külön hálás vagyok azoknak az embereknek, akik támogatták az oldalt és rávilágítottak a hibáimra.

És most írnék pár gondolatot arról, hogy hogyan telt a 2009-es évem Arsenal drukkerként.

A sikertelenség és két játékosunk (Kolo és Ade) eladása miatt kicsit csalódott voltam a szezon végén. Nyáron ismét jártam Szombathelyen, nagyon jó volt újra látni az Arsenalt élőben.

Nagyon vártam a szezonkezdést. Olyan ember vagyok, aki minden találkozót megnéz bármi áron, ha nincs más lehetőség, akkor letöltöm és utólag nézem meg a meccset.

Volt egy időszak, amikor alig-alig érdekelt az Arsenal. Novemberben több meccset nem láttam, híreket alig olvastam és nem nagyon hatott rám az Arsenal játéka (ezalatt az idő alatt se néztem csak kizárólag Arsenal találkozókat).

Focizom, így a hét közben edzések, hétvégén pedig a meccsek 'veszik el' a szabadidőm, valamint az iskolára is készülni kell és a magánéleti teendők is ott vannak.

Korábban zavart ha nem láttam egy-egy meccset, de azalatt az idő alatt nem. Utólag se néztem meg a találkozókat. -mondhatni nem különösebben érdekelt.

2005 óta vagyok Arsenal drukker, de ilyen időszak egyszer se volt az életemben. Amint véget ért a bajnokságunk őszi kiírása (december eleje) újra néztem a meccseket és újra érdekelt a csapat sorsa.

Ma se értem, hogy miképp történhetett ez meg velem, de a fő, már túl vagyok rajta. Ismét nézem a meccseket, szurkolok a csapatnak, hatással vannak rám a meccsek, örülök a győzelmeknek, fájnak a kudarcok.

Úgy gondoltam ezt a 'titkot' megosztom veletek.

Ezúton szeretnék mindenkinek kívánni Sikerekben Gazdag Boldog Újévet!