A 2009-es évben ez az utolsó blogom nagy valószínűséggel, de szerencsére jó hírekről, pozitív dolgokról tudok beszámolni.

Tegnap rendezték az Arsenal-Hull City mérkőzést, ahol a csapat gyengébb első félidő után a második játékrészben örömfocit mutatott be, és nyert 3-0-ra.

Három embert lehet különösen kiemelni, Denilsont, Songot és Diabyt. Fantasztikusan játszottak, így a csapat Fabregas és van Persie nélkül is simán győzött.

Tavaly ilyenkor még nem gondoltam volna, hogy valaha megszületik egy ilyen témájú blogírás, de úgy látszik, az idő mindig Wengert igazolja. Tavaly ilyenkor még azt sem gondoltam, hogy Alex Song stabil kezdő lesz, ráadásul kihagyhatatlan a csapatból. Az előző szezon elején kis híján idegrohamot kaptunk, miután megláttuk Songot vagy Denilsont a kezdőcsapatban. Még Diabyt aránylag el is fogadtuk úgy, ahogy.

Denilson: rengeteget fejlődött idén, és már az előző szezon végén is alakulgatott a srác játéka. Szerintem nála a mostani idény lesz az áttörés, mert végre használja a tudását, és látszik rajta, hogy egy vérbeli brazil. A passzai jóval pontosabbak, mint tavaly, továbbra is sok labdát szerez.

Song: bárcsak ne lenne idén Afrikai Nemzetek Kupája. Nehéz lesz pótolni, de Denilsonnak sikerülhet. Abszolút kulcsembere lett a csapatnak, fáradhatatlan, erős, és a konzisztencia mintaképe.

Diaby: rendkívül sokat gyorsult, fizikailag is erősebb lett. Úgy látszik, jót tett neki a nyári erőnléti felkészítés. Levetkőzte önzőségét, sokkal többet passzol, mint régen. Technikás, labdabiztos, a befejezései pedig nagyon pontosak. Helyzetei nagy részét berúgja. Hasznos ember.

Reméljük, hogy a jövőben is ilyen jól teljesítenek, valamint nem lesznek sérültek (vagy csak keveset), és akkor nem lehet baj.