Nick Hornby egy kultikus angol író, akinek 1992-ben jelent meg az első műve, a Fociláz, amelyben egy Arsenal-drukker történetét meséli el, beszél a csapat iránti mérhetetlen rajongásáról. A regény főszereplője nem a képzelet szülöttje, hanem történetesen maga Hornby...

Az író, aki hajdanán csupán egy srác volt az Ágyúsok temérdek drukkere közül, mára már az egyik leghíresebb rajongója az észak-londoni gárdának, így ha elmondja a meglátásait a csapatról, akkor az igen sok emberhez eljut...

"Úgy vélem, hogy nincs okunk a panaszra, szerintem el vagyunk kényeztetve... Amikor a klub rajongója lettem 17 éven át egyetlen trófeát sem nyert a csapat. 1971 és 1979, valamint 1979 és 1987 között szintén nem volt semmi."

"A legtöbb gárda nem nyer semmit a legtöbb évében. Miért vesznek mégis a West Ham-drukkerek éves bérletet a csapatuk meccseire? És az Everton-rajongók? Talán azért, mert imádják a csapatukat, s szeretnek hétvégenként kiszakadni otthonról, s megnézni a stadionban egy összecsapást."

"Az előző négy évben kétszer voltunk döntőben, s négyszer vagy ötször jutottunk elődöntőig. Az egyik finálé pont a Bajnokok Ligájában volt... Természetesen kiábrándító volt kikapni ezeken a meccseken, de mégis pakliban volt a csapat a szezon végén."

"Végül lenne egy kérdésem: az utóbbi években szerettél-e meccsekre járni? Ha nem, különösen a hazai találkozókra, akkor nem szereted a jó futballt."

Hát igen, Hornby nem kertelt, amikor ezt a nyilatkozatát adta, egyenesen kimondta, ami benne volt... Nekem az a véleményem, hogy mindig a lehető legkomolyabb elvárásaink legyenek a csapattal szemben, viszont ha egy-egy dolog nem úgy alakul, mint ahogyan azt előzőleg elgondoltuk magunkban, akkor se csüggedjünk, hisz továbbra is Arsenal-drukkerek maradunk majd, tehát sikerélményeink is lesznek utána. Ennyit akartam, hajrá Ágyúsok!