Egy játékos, akit a múltban nagyon szerettem, s ha úgy adódott még az őt érő kritikákkal szemben is védtem, ám most végleg rá kellett jönnöm, hogy egy undorító alak, akit immáron 100%-os jogossággal utálnak az Arsenal rajongói. Kitaláltad, Emmanuel Adebayor.

A togóinak fantasztikus szezonja volt 2007-2008-as, ontotta a gólokat, igazán elemében volt. Aztán jött a nyár, amely során szinte mindennaposak voltak a távozásáról szóló pletykák, de végül úgy döntött, hogy marad az Ágyúsoknál, s még hosszabbított is. Ezen időszak alatt nagyon sokat veszített a népszerűségéből, de visszaszerezhette volna a klub drukkereinek a bizalmát, ha ott folytatja a 2008-2009-es idényt, ahol az előzőt abbahagyta, ám nem ez történt, csupán árnyéka volt önmagának.

Valamennyire várható is volt, hogy elhagyja Arséne Wenger legénységét, s így lett, azonban nem külföldre szerződött, hanem a 'pénzes' City-t választotta. Az Arsenal szurkolói közül kevesen voltak, akiket szíven ütött volna a távozása, mondván ettől csak erősödni fog a csapat egysége.

Adebayor az 'arab' gárdában töltött első hetei után hangoztatni kezdte, hogy mennyire jobb az élet Manchesterben, mint Londonban volt, hisz itt mindenki szereti, bármit is csinál, míg a régi csapatának rajongói sohasem ismerték el igazán. Én azt mondom, hogy ha jól tette a dolgát, akkor szinte mindenki éltette, de azt egy játékos sem várhatja el, hogy az alibizést díjazni fogják.

Már a sztori ezen pontjánál is lehetne támadni a csatárt, de a City-Arsenal után sokkal vehemensebben tehetjük ezt, hisz bebizonyította, hogy egy csepp tisztelet sincs benne az Ágyúsok iránt.

Kezdjük ott, hogy a mérkőzésen durván megtaposta Cesc Fabregas lábát, majd arconrúgta Robin van Persie-t, aki szabályosan szerelte le őt. Ki kellett volna állítani, de megúszta az eseteket lap nélkül, pedig mindkét ex-csapattársának súlyos sérülést okozhatott volna.

Egyébként nem játszott túl jól a mérkőzésen, nagyon darabosan mozgott, s az ellenfelei a legtöbb esetben könnyedén elválasztották a labdától. Mindössze két jó momentuma volt, az első szinte teljesen az övé, míg a második szituációnál csak ki kellett használnia egy ordító helyzetet. Az utóbbiból lett gól, ami után még a szabálytalanságainál is vérlázítóbb dolgot művelt: csak azért lenyomott egy óriási sprintet, hogy az észak-londoniak előtt ünnepelhesse meg a gólját. Volt is dolguk a biztonságiaknak, nehogy befusson a pályára néhány heves Arsenal-drukker, hogy aztán megtorolják Adebayor viselkedését.

Az Ágyúsok szurkolótábora az egész meccsen fütyülte a támadót, de ez mégsem ok arra, hogy valaki ilyen ocsmány tettre adja a fejét. Ilyenkor az lenne az illendő, hogy a gólszerző leadjon néhány pacsit, s csendesen visszakullogjon a térfelére, de nem hinném, hogy ezt bárkinek is magyaráznom kéne a togóin kívül.

Adebayor az esetért sárgalapot kapott, hamár a durvaságaiért nem, de ez mit sem számít annak a tükrében, hogy egy jellemtelen senkiként fog megmaradni az Ágyúsok emlékezetében.