
Manchester United 2-1 Arsenal.
4 perccel a végső sípszótól, kicsit szomorúan ballagtam a tévémtől, a gépemig, (ami magába foglal kb. fél métert) hogy leírjam gondolatimat, érzelmeimet, a jövővel, illetve a jelennel, mostmár a múlttal kapcsolatban.
Arshavin-csoda, Almunia, és Diaby hiba...ennyivel össze lehetene foglalni a mai rangadót. Minden furcsa volt, és kicsit deja vu hatású. Tavalyelőtt is mi szereztük meg a vezetést. Majd szintén egy tizenegyes következett...az eredmény szintén 2-1 volt.
Immáron nem vagyunk tökéletesek. De ne feledjük, mi is hasonlóan kezdtük tavaly a szezont, mint a MU. Kínkeserves 1-0-ás győzelem, egy zakó...és -habár később-, de otthon megvertük Fergussont, 2-1-re.
Szóval...jelenlegi állás szerint, nem bizonyítottunk a kritikusoknak, sőt...mostmár leírhatnak nyugodtan minket-gondolhatják. Szerintem nincsen semmi gond, egyelőre. Ez az első bukásunk idén. Ha most kicsit magunkba szállunk...visszatérnek a sérültek... és Wenger talán végre észbekapcsol, hogy legalább egy játékost szerezni kéne még, megcsinálhatjuk.
Olvastam sok olyan hozzászólást, amik arról szónokoltak, hogy igenis legyőzzük a Manchestert 2, vagy akár több góllal is. Ez a hozzáállás nem feltétlen jó. Én leírtam, beszéltem több drukkerrel is, 1-1-et tippeltem. Ami 100% realitást tükrözött. Kb. 2 nappal utána a Premier Liga hivatalos oldalán is szintén ennyit tippeltek. Na most nem magamat akartam isteníteni, szó sincs erről. Egyszerűen a határtalan optimizmusnak is vannak határai. Sosem gondoltam olyan csodára(mert valljuk be, jelen állás szerint csoda lett volna, mondjuk egy 3-0-ás Arsenal siker) hogy otthon több góllal verjük a Unitedet. Úgy érzem, az annyira várt igazolás, most még szükségesebbé vált. Ha még egy ember kidőlne a középpályáról, úgy érzem rendesen megszívnánk.
Lényeg, a fő lényeg, hogy ne keseredjünk el...érzésem szerint Wenger is lát mindent, igazolni fog. És végre nyerhetünk egy(két) kupát!!
Csak előre, és sohasem hátra, az optimizmus határán belül!
GO GUNNERS!!!
Hozzászólások (3)
Szólj hozzá