A tegnapi edzésen a felnőtt kerettel edzett az ifi csapatunk. Egy kis 'macskajáték' (a kört alkotó emberek egy érintőzve passzolgatnak úgy, hogy a körben álló emberek ne tudják elvenni a labdát..) után könnyed labdajáték volt kisebb futással, aztán játék.

A csapatok vegyesen voltak, ifista és felnőtt játékosok is voltak mind a két csapatban. Körülbelül 70 méter hosszú volt a pálya, szélességre pedig 50 méter. 6 a 6 ellen játszottunk.

Az első 15 percben az volt a feladat, hogy csak kétszer lehetett labdába érni (amíg más hozzá nem ér). Ez a stílus szerintem nagyon hasonlított az Arsenaléra. Amelyik csapatnál a labda volt, magabiztosan passzolgatott, fárasztva az ellenfél játékosait (akik sprintelve szaladgáltak a labda megszerzése érdekében). Elképesztő mennyiségű futás jár ezzel a játékstílussal akkor is, ha nálad van a labda, vagy ha labdát szeretnél szerezni.

Tegnap a bőrömön tapasztaltam, hogy milyen nehéz ebben a stílusban és ez ellen a stílus ellen játszani.  Ezek után mégjobban felnézek az Arsenal játékosira, mert amit ők csinálnak hétről hétre, az valami hihetetlen fizikumról tesz tanubizonyságot.

Így még jobban értem, hogy miért is olyan csodás az a stílus, amelyet az Arsenal képvisel.